A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 1. KÖTET (1882-1883)
1882. – 1. szám: Emlékbeszéd Korponay János levelező tag fölött Kápolnai Pauer István lev. tagtól
Emlékbeszéd Korponay János levelező tag felett. Bármely nemzet életsorának történetét is tekintsük, mindig találunk egyes korszakokat, melyeknek nemzedékei polgári erényekben és szellemi tehetségben a többi korszakok nemzedékeit tetemesen felülmúlták. Ez a jelenség okozza a nemzetek erőállapotának dagály-apálykép váltakozó növekvését és fogyatkozását. Mint egyes emberek, úgy egész nemzetek is, főleg önnön maguknak köszönhetik erkölcsi és anyagi gyarapodásukat, és magukat okozhatják, ha a megpróbáltatás idején nem fejthetnek ki oly életerőt, amilyen a létért való küzdelem sikerére szükséges. Negyedfél századdal ezelőtt az volt a haza szerencsétlenségének oka, hogy sorsa polgári erények és szellemi tehetségek nélkül szűkölködő nemzedékre volt bízva. Évszázadunk első felében ellenben, midőn a nemzet élet-táját végveszélylyel fenyegető vihar ostromolta, polgári erényekben és szellemi tehetségben egyaránt tündöklő nemzedék élte férfikora javát. Hogy nemzetünk életfáját a vihar le nem dönté és az a vihar után el nem satnyult, hanem jelenleg ismét erőteljesen hajt, egyedül ama jeles nemzedéknek köszönhetjük, mely századunk második harmadában eléggé nem magasztalható buzgalommal, önzetlenséggel és soha nem lankadó kitartással küzdött vészteljes viszonyok közt mindaddig, míg Magyarország államisága meg volt mentve és a magyar nyelv oly polctra emeltetett, minőt még soha el nem foglalt. E kitűnő egyéniségekkel bővelkedő nemzedékhez tartozott komonkai Korponay János elhunyt társunk is. Sí, TDD. AKAD. ÉLETRAJZOK, 1®