A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 3. KÖTET (1885-1886)
1885. – 1. szám: Emlékbeszéd Tarczy Lajos r. t. felett Török József r. tagtól
TARCZY LAJOS EMLÉKEZETE. Az egyetemek s általában a felsőbb tanintézetek reputatiójukat, országokra szóló nagy hírneveket igen sokszor egyetlen egy kimagasló egyéniségnek köszönhetik. Számos példát hozhatnék fel ez állításom igazolására, mind a múltból, mind a jelenkorból, úgy a külföldről mint hazánkból ; de mivel ez esetben is érvényesülhetne ama közmondás, hogy „Exempta sunt odiosa mellőzöm a számos felhozható példákat, s a jelen esetben csak TARCZY LAJOS-t tüntetem föl, mint ily kimagasló egyéniséget, aki félszázadon át volt a pápai reformált főiskolának első nagyságú vezércsillaga, annak úgyszólván második alapítója, s a kinek életpályáját vázolni az osztály megbízásából nekem jutott osztályrészemül. TARCZY LAJOS Komárom megye Hetény községében született, az 1807-ik évi deczember hó 6kán, jó módú szülőktől. Tanulmányait a helybeli elemi községi iskolában kezdette, úgyszintén a gymnásium alsóbb osztályait is helyben végezte, oktatva a helybeli ref. lelkész által. A gymnásium 5-dik osztályába Rév-Komáromba ment, onnan pedig két év múlva a dunántúli ref. egyházkerület főiskolájába Pápára, hol a bölcsészeti és theologiai tanfolyamot kitűnő sikerrel végezte. Tanárai fölismervén a bölcsészeti és hittani pályán TARczY-nak kimagasló szellemi tehetségeit, ügybuzgóságát s tanítói hivatottságát, aki éves ifjút az 1828/9-ik iskolai évben az akkor úgynevezett logicusok tanításával bizták meg, s miután ezen megbízatásnak kitűnő eredménynyel felelt meg, a következő 1829/30 és 1830/31-ik években a Mathesis előadásával bízatott meg. Ugyanezen években i. i. 1829—1831-ig a főiskolai könyvtárnokság is reá ruháztatott, mely alkalmat igen előnyösen használta fel a