A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)

1893. – 1. szám: Emlékbeszéd Szűcs István lev. tag felett Ballagi Géza I. tagtól

EMLÉKBESZÉD SZŰCS ISTVÁN I.. TAG FELETT. 3 szeretetének és hűségének kötelékeit sem lazította soha meg, sőt ellenkezőleg igyekezett mind szorosabbra fűzni. A jogi és theologiai tanfolyam bevégeztével, mint köz­tanitó, ott maradt a főiskolában s nem annyira szíve vá­gyát követte, mint inkább az akkori szokásnak tett eleget, midőn később kiment Mező-Tútra akadémiai rektornak. Eme szokás felett, — mely a kálvinista iskolákban a legújabb ideig divatban volt, sőt még ma sem szűnt meg teljesen s melynek Szűcs is alávetette magát, — minden látszólagos hátránya daczára sem szabad csak amúgy köny­nyedén pálczát törnünk. Az úgynevezett köztanítónak és akadémiai rektornak a gyakorlati tanításban való járatlan­ságát pótolták részint elméleti szakismeretei, miután a ne­veléstant mint kötelezett tárgyat hallgatnia és tanulnia kel­lett akadémiai pályája alatt, részint a fiatal hév és lelke­sedés , esetleges botlásait pedig helyreütötte a tanár, ki folytonos és éber felügyeletet gyakorlott felette. Az iskola színvonalát ennélfogva egyáltalán nem szállította le az a kö­rülmény, hogy annak falai közt tapasztalt tanárok mellett fiatal tanítók is próbálgatták szárnyaikat, valamint a nép­iskola sem vallotta kárát, hogy felsőbb tanfolyamot végzett ifjakra bízták vezetését , sőt mindebből pozitív haszon is háramlott úgy a fiatal emberre, kinek módjában állt a tanítói állomás fölös jövedelméből továbbképzéséhez, esetleg a külföldi egyetemek látogatásához szükséges pénzt össze­kuporgatnia, valamint a tanügyre nézve is, a­mennyiben ily módon lehetővé vált egyrészről az általában gyengén do­tált iskolák terhén könnyíteni, másrészről a köztanítói és rektori állásokban kipróbált ifjakból jóravaló állandó tan­erőket toborzani az iskola számára, nem is említvén azt a különben szintén figyelemreméltó előnyt, mely szerint a vidékre kibocsátott rektor az anyaiskola és a vidéki tan­intézetek közt az összeköttetést, az összhangot ápolta s a vidék érdeklődését a központ iránt folytonosan ébren tartotta. A­mint Szűcs a rektóriától búcsút vett, hogy az ügy­védi vizsgát letehesse, egy darabig Eperjesen patvaristás- t.

Next