A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 9. KÖTET (1897-1899)
1899. – 9 . szám: Emlékbeszéd Xantus János lev. tagról Mocsáry Sándor I. tagtól
4 MOCSÁRY SÁNDOR s jöjjön vissza rövid idő múlva. Itt volt a kedvező alkalom a szökésre ! S ez sikerült is, mert prágai barátai, kik akkor a magyar ügyért igen lelkesedtek, az idegen névre kiállított útlevelet már készen tartották és Xántust ruhával és pénzzel ellátták. A századosnak, aki nagyon gyűlölte a besorozott honvédeket s velök durván bánt, szintén írt Londonból tréfás levelet, melyben jelentette, hogy szerencsésen megérkezett s esze ágában sincs berukkolni az ezredhez.1) Xántus tehát 1850-ben sok viszontagság után3) Németországon, Belgiumon s Francziaországon át Angliába jutott; a honnan azonban, nem lévén itt kilátása jövőjét megalapíthatni, miután az angol nyelvet sem birta még teljesen, 1851 végén Amerikába vitorlázott, melyet már itthon is mohó vágygyal tanulmányozott s mely gyermekkori örökös ábrándjainak ígéretföldje volt. Amerikában előbb sok nehézséggel küzdött, utóbb azonban sorsa jobbra fordult. Küzdelmeinek és életmódjának legjellemzőbb képsét Xantus maga festi egy levélben, melyet 1857 végén Kaliforniából intézett egyik honfitársához. E levélben többek közt azt írja ,hogy míg Velenczey, Béldy, Haraszty és Bölöni Farkas Sándor ajánló levelekkel és tömött erszénynyel befutottak néhány amerikai nagy várost, előkelő társaságokban forogtak s rövid leírásuk e miatt egyoldalú, a pillanatok lelkesedése alatt írt jegyzetek, addig én úgyszólván egy garas nélkül szálltam az amerikai partra (midőn New Yorkba megérkezett 7 dollár volt összes vagyona), minden státust bekalandoztam, s hogy élelmet szerezzek, minden élethelyzetben voltam. A szegénység itt nem szégyen, hanem szerencsétlenség. Ez a körülményekhez képest voltam különféle mesterember (újságlap-kihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, gyógyszerész, zongora ) Ez érdekes, teljesen hiteles és eddig még sehol meg nem jelent adatokat a boldogult öcscsének, Xántus Gyula úr szívességének köszönöm. a) A legnagyobb szélviharban és esőben gyalog, éjjel érkezett Tetschenbe az Elba mellett s egy berlini gyümölcsös hajóval jutott a szász határon át. Hamburgban egy Angliába induló hajóhoz matróznak állott be, s így érkezett Londonba.