A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)
1927. – 14. szám: Szinnyei József l. tag emlékezete írta Pintér Jenő l. tag
Élete szomorúan indult, mert édesanyját és édesanyját korán elvesztette, ötéves korában elhunyt édesanyja, hatéves korában édesanyja. Az apja, ifjabb éveiben, mint nagy borkereskedő összeköttetésben állt az országszámos nevezetes bortermelőjével, majd kibérelte a komáromi hidat is a hozzátartozó épületekkel, hajókkal, kompokkal, ladikokkal együtt. Mikor Szinnyei József és három leánytestvére árván maradt, a családi vagyon közel százezer forintra rúgott. A hatalmas örökséget hatóságilag biztosították az árvák számára, a kisfiút pedig elhelyezték édesatyja húgának családjában. Gondviselő nagynénjének férje timármester volt, tekintélyes és tehetős polgár, aki mesterségét józan körültekintéssel folytatta. A timár-házban jólét és békesség uralkodott, lakói a családfőtől kezdve a legkisebb inasig gondtalanul éltek. A derék polgári famíliát Komárom legelőkelőbb nemescsaládai is megbecsülték. A kisfiú 1839 őszén lépett a komáromi szentbenedekrendi gimnázium I. osztályába. Minthogy vitatkozó, eleven, pajkos gyermek volt, rokonai prókátort akartak nevelni belőle, ha szorgalma és tanulása egyelőre nem nyújtott is nagyon sok reményt arra, hogy híres fiskális válik belőle. Ötvenketten jártak az I. gimnáziumi osztályba s az akkori középiskolai rend szerint egy tanár tanította őket minden tantárgyra. Délelőttönkint misehallgatás után két órai tanulás következett, délutánonkint megint két óra hosszatt időztek az iskolában. Csütörtökön és vasárnapon egész nap szünet volt, de az istentiszteleten részt kellett venniük. A tehetősebb fiúk privátára is jártak, ami abból állt, hogy tanáruk a tanítás után még egy óra hosszatt ott tartotta őket s rákényszerítette mindegyiket a föladott lecke megtanulására. A II. osztályt már nem Komáromban végezte. Rokonai jónak látták, hogy megtanuljon tótul, ezért 1840 őszén Nyitrára adták az ottani kegyesrendi gimnáziumba. Egy nyugalmazott urasági tiszttartó házába helyezték el, ahol kívüle még több kosztos diák is tanyázott. A családban rendesen tótul folyt a társalgás, a