A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1933. – 17. szám: Pasteiner Gyula emlékezete írta Gerevich Tibor l. tag
Pasteiner Gyula emlékezete 11 az első évtizedekben inkább a közműveltség és a közízlés, később, miután egyetemi katedráját elfoglalta, a tudomány és a felsőoktatás terén érvényesülhetett és érvényesült. Élete egész művének ez adja meg rendkívüli jelentőségét az újabb magyar szellemtörténetben. Nem állott társtalanul a nyugatba való kapcsolódás e törekvésében, mely a kiegyezés utáni egész fiatal magyar generációra rányomta bélyegét. Tudatos kultúrpolitikája volt ez Eötvösnek és Trefortnak, akik a legjobb fiatalokat seregestől küldték külföldi egyetemekre és művészakadémiákra, s nem lehet elvitatni az érdemet, hogy ezek a nyugatról hazatért tudósaink és művészeink alapozták meg a modern magyar közműveltséget. Nagy kár, hogy ez a nyugatba kapcsolódás, az európai kultúrának ez az utolérése már ekkor be nem következett a szépirodalomban is, mely e helyett keleti kényelemmel élt tovább a XIX. századi magyar irodalom hőskorának morzsáin, s írói temperamentum szerint felváltva követte Vörösmarty, Petőfi és utóbb Arany hagyományait, azokat voltakép nem tovább fejlesztve, hanem megmerevítve és elsekélyesítve. Különc számba ment az a fehér hollóként jelentkező magyar író — teszem egy Justh Zsigmond —, aki modern idegen szellemet, új európai stílust és gondolatokat próbált a magyar irodalom elmeszesedő vérkeringésébe belevinni. Irodalmi fejlődésünkre káros volt, hogy ez a nyugati beáramlás, forradalmi formában elkésetten a XX. század elején jelentkezett, s szellemi életünknek egyik legzavarosabb korszakában, a nemzeti érzéssel nem egyszer ellentétbe keveredő érzésvilágba burkolva, az irodalomtól idegen társadalmi és politikai mellékcélok szolgálatában fejtette ki hatását, részben olyan írók és irodalompolitikusok vezetése alatt, akik az újítást a nemzeti hagyományokkal való szakítással egynek tartották. Ez az elkésett nyugatos mozgalom kritikáját önmagában szolgáltatja azzal, hogy legtehetségesebb képviselői közül Ady Endrét és Móricz Zsigmondot nem nyugatossága, hanem lelki érzékenységében, nyelvfejlesztésében és fantáziájában egyaránt gyökeres magyarsága avatja nagy költővé és íróvá, Babits Mihály pedig, a dolgok mélyére