A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)

1933. – 17. szám: Pasteiner Gyula emlékezete írta Gerevich Tibor l. tag

Pasteiner Gyula emlékezete 11 az első évtizedekben inkább a közműveltség és a közízlés, később, miután egyetemi katedráját elfoglalta, a tudomány és a felső­oktatás terén érvényesülhetett és érvényesült. Élete egész művének ez adja meg rendkívüli jelentőségét az újabb magyar szellemtörténetben. Nem állott társtalanul a nyugatba való kapcsolódás e törekvésében, mely a kiegye­zés utáni egész fiatal magyar generációra rányomta bé­lyegét. Tudatos kultúrpolitikája volt ez Eötvösnek és Tre­fortnak, akik a legjobb fiatalokat seregestől küldték kül­földi egyetemekre és művészakadémiákra, s nem lehet el­vitatni az érdemet, hogy ezek a nyugatról hazatért tudó­saink és művészeink alapozták meg a modern magyar köz­műveltséget. Nagy kár, hogy ez a nyugatba kapcsolódás, az európai kultúrának ez az utolérése már ekkor be nem következett a szépirodalomban is, mely e helyett keleti kényelemmel élt tovább a XIX. századi magyar irodalom hőskorának morzsáin, s írói temperamentum szerint fel­váltva követte Vörösmarty, Petőfi és utóbb Arany hagyo­mányait, azokat voltakép nem tovább fejlesztve, hanem megmerevítve és elsekélyesítve. Különc számba ment az a fehér hollóként jelentkező magyar író — teszem egy Justh Zsigmond —, aki modern idegen szellemet, új európai stílust és gondolatokat próbált a magyar irodalom elme­szesedő vérkeringésébe bele­vinni. Irodalmi fejlődésünkre káros volt, hogy ez a nyugati beáramlás, forradalmi for­mában elkésetten a XX. század elején jelentkezett, s szel­lemi életünknek egyik legzavarosabb korszakában, a nem­zeti érzéssel nem egyszer ellentétbe keveredő érzésvilágba burkolva, az irodalomtól idegen társadalmi és politikai mellékcélok szolgálatában fejtette ki hatását, részben olyan írók és irodalompolitikusok vezetése alatt, akik az újítást a nemzeti hagyományokkal való szakítással egynek tartot­ták. Ez az elkésett nyugatos mozgalom kritikáját önmagá­ban szolgáltatja azzal, hogy legtehetségesebb képviselői közül Ady Endrét és Móricz Zsigmondot nem nyugatos­sága, hanem lelki érzékenységében, nyelvfejlesztésében és fantáziájában egyaránt gyökeres magyarsága avatja nagy költővé és íróvá, Babits Mihály pedig, a dolgok mélyére

Next