A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 22. KÖTET (1934-1937)

1934. – 1. szám: Szabolcska Mihály emlékezete írta Császár Elemér r. tag

Lichtenberger tanár világirodalmi előadásait. Külföldi tartóz­kodása sok értékes költői motívummal szolgált neki ; meg­énekelte Svájc természeti szépségeit, Párizs mozgalmas életét, ezeket a számára új csodákat —­ mélyebb hatással azonban nem volt költészetére az idegen világ. Árvának érezte magát, kivált Párizsban (Párisi harangok) ; a szajnaparti platánokról reá hulldogáló leveleken hiába keresett nótát -—s amit talált, abban is hazulról magával vitt érzésvilága szólalt meg : a Szajna partjáról a Tiszamentére sóvárgó lelke (A Szajna partján). Számára Párizs nem reveláció volt, mint másfél évtizeddel később Adynak ; ami ott, a világvárosban, kitört szívéből, az magyarságának tudata volt. Egyéniségére sem nyomta reá bélyegét, az idegen környezet még csak egy árnyalattal sem változtatta meg lelke szövedékének színét, s a külföldről hazatérő Szabolcska ugyanaz maradt, mint aki két évvel azelőtt vándorútjára elindult. Lélekben valóban ugyanaz maradt, de megváltozott helyzete az irodalomban. Föltűnése óta versekért ostro­molták a magyar lapok, s ő Genfből sűrűn küldözgette haza újabb alkotásait. Mindegyik föltárt valamit szívvilágából, mindegyik új feléről mutatta be költői valóját . Szabolcska neve után csakhamar költészete is általánosan ismertté vált, s belegyökerezett a köztudatba, hogy irodalmunk egy új nagy költővel gazdagodott. Megmozdult a közönség is : új hősét elárasztja levelekkel az olvasók rajongó serege, egy­szerű vidéki emberek csakúgy, mint a nagyúr, a magyar literary gentleman, Justh Zsigmond — az utóbbi azt írja neki, hogy olyan türelmetlenül várja és olyan élvezettel olvassa verseit, mint egy magyar költőét sem.­ Szabolcska az ismert és elismert költő, fővárosi hírlapok ünnepelt versírója, a magyar közönség választott lírikusa : milyen más a világ szemében ez a Szabolcska, mint a régibb, a névtelen genfi teológus. Igazi valójában mégis akkor jelent meg a magyar közön­ség előtt Szabolcsba, mikor verseiből a debreceni Csokonai-­ ­ Justh Zsigmond 1891 jún. 30-án írja hozzá első levelét, ismeretlenül, s hívja magához vendégül Szenttornyára. Két nap múlva újra ír — ebben van az idézett mondat.

Next