A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 23. KÖTET (1937-1943)
1937. – 1. szám: Thallóczy Lajos emlékezete írta Károlyi Árpád l. tag
apát a pénzügyi közigazgatáshoz helyezték vissza Budára — és ennek a városnak az élén növekedett föl Thallóczynk s itt végezte gimnáziumi éveit is. Az egyetemen, noha jogtudományi előadásoknak is szorgalmas hallgatója volt, ösztönös vonzalom késztette őt a történet szakos tanulmányokra, amelyek során a Schwartner-féle pályadíjat is sikerült elnyernie , majd tanári és doktori diplomával távozott az egyetemről, ahol holtig tartó barátságot kötött Szinnyei Józseffel és Fejérpataky Lászlóval. Neve ekkor már nem volt ismeretlen a hazai múlttal foglalkozók berkeiben , mert a Századokban és Történelmi Tárban már több cikke jelent meg, melyek között az I. Apafi Mihály udvaráról szóló méltán keltett iránta figyelmet. E dolgozatai révén közeli összeköttetésbe került Thaly Kálmánnal, Szilágyi Sándorral és a Történelmi Társulattal. Míg amazoknak előbb kedvence, utóbb pedig atyai barátságuk és sírig tartó meleg rokonszenvük részese len, a Történelmi Társulatot fiatal évei lelkes buzgóságával fáradhatatlanul szolgálta. Szilágyi Sándornak a Társulat kiadványai szerkesztésében jobbkeze volt ; élénk részt vett a Társulat minden mozgalmában s mikor Szilágyi Sándor a Magyar Történelmi Életrajzok című nagy vállalatot megindította, Thallóczy a legelsők közt támogatta azt azzal a jól megírott biográfiával, amelyet Csömöri Zay Ferencről,s a XVI. századnak ez igazán európai szabású magyarjáról, a kitűnő diplomatáról, jeles hadvezérről és derék magyar történetíróról készített. E szép életrajzi mű megjelenésekor Thallóczy már évek óta tisztviselője volt, a Jauler Gyula vezetése alatt megifjodott Országos Levéltárnak, ahol teli tüdővel szívta magába azt a történeti levegőt, amely éltető elemévé vált. Ennek az elsőrangú nemzeti és tudományos intézetnek céljait teljes odaadással szolgálta és itt rakta le alapjait a nemes barátságnak, mely őt Pauler Gyulával és Csánki Dezsővel összekapcsolta. I. Apafi Mihály udvara. Századok, 1878. 2 Csömöri Zay Ferenc. 1505—1570. Bpest, 1885.