A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 24. KÖTET (1943-1947)
1943. – 1. szám: Gávai Gaal Jenő ig. és r. tag emlékezete írta Heller Farkas rendes tag
Annak a korszaknak, melyben ma élünk, egyik legszembeötlőbb, és talán egyik legjellegzetesebb vonása a lelkek nyugtalansága. A nyakunkba zúduló események áradatában szinte keressük a lelki támaszt, mely a világtörténelmi események közepette is lehetővé teszi lelkünk egyensúlyának megóvását. Jól esik emlékezetünkben feleleveníteni oly férfiak alakját, akik nehéz napokban is meg tudták őrizni lelki egyensúlyukat, mert oly eszmények éltek bennük, melyekhez lelkükben nem fért semmi kétség. Bátorítást nyerünk abból a lelki erőből, mellyel megállták helyüket nemcsak akkor, amidőn a szerencse mosolygott országunkra, hanem akkor is, mikor szomorú napok virradtak hazánkra. Ilyen férfiú volt Gaál Jenő. Sohasem volt optimista, mert éles szemével tisztán látta az emberi gyarlóságot. Életpályájának nagy része Magyarország hatalmas fellendülésének korába esett, melynek nemcsak előnyeit, hanem hibáit is jól látta. Egg korában megérte a kommunizmus viharát és az ország megcsonkításának szomorú napjait, de e megpróbáltatások közepette is szilárdan megőrizte hitét abban, hogy az okosság és az erkölcsi erő le fogja győzni a nemzet fejlődése elé tornyosuló nehézségeket. Vezércsillaga nem kisebb férfiú, mint a Legnagyobb Magyar, az Akadémia alapítója volt, kire rajongásig menő tisztelettel tekintett. Nem minden aggodalom nélkül vállaltam azt a megtisztelő feladatot, hogy Gaal Jenő emlékét felidézzem e körben, melynek munkájában közel négy évtizeden keresztül fáradhatatlan buzgalommal vett részt, mert nemcsak a tudósnak, hanem oly férfiúnak egyéniségét és munkásságát kell jellemeznem, aki a politikában és a közélet számos más terén is tevékenykedett és akinek érdeklődési köre messze túlterjedt szaktudományának tágabb értelem-