A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 24. KÖTET (1943-1947)

1943. – 1. szám: Gávai Gaal Jenő ig. és r. tag emlékezete írta Heller Farkas rendes tag

Annak a korszaknak, melyben ma élünk, egyik leg­szembeötlőbb, és talán egyik legjellegzetesebb vonása a lelkek nyugtalansága. A nyakunkba zúduló események áradatában szinte keressük a lelki támaszt, mely a világ­történelmi események közepette is lehetővé teszi lelkünk egyensúlyának megóvását. Jól esik emlékezetünkben fel­eleveníteni oly férfiak alakját, akik nehéz napokban is meg tudták őrizni lelki egyensúlyukat, mert oly eszmények éltek bennük, melyekhez lelkükben nem fért semmi kétség. Bátorítást nyerünk abból a lelki erőből, mellyel megállták helyüket nemcsak akkor, amidőn a szerencse mosolygott országunkra, hanem akkor is, mikor szomorú napok virrad­tak hazánkra. Ilyen férfiú volt Gaál Jenő. Sohasem volt optimista, mert éles szemével tisztán látta az emberi gyarlóságot. Életpályájának nagy része Magyarország hatalmas fel­lendülésének korába esett, melynek nemcsak előnyeit, ha­nem hibáit is jól látta. Egg korában megérte a kommunizmus viharát és az ország megcsonkításának szomorú napjait, de e megpróbáltatások közepette is szilárdan megőrizte hitét abban, hogy az okosság és az erkölcsi erő le fogja győzni a nemzet fejlődése elé tornyosuló nehézségeket. Vezércsillaga nem kisebb férfiú, mint a Legnagyobb Magyar, az Akadémia alapítója volt, kire rajongásig menő tiszte­lettel tekintett. Nem minden aggodalom nélkül vállaltam azt a meg­tisztelő feladatot, hogy Gaal Jenő emlékét felidézzem e körben, melynek munkájában közel négy évtizeden ke­resztül fáradhatatlan buzgalommal vett részt, mert nem­csak a tudósnak, hanem oly férfiúnak egyéniségét és mun­kásságát kell jellemeznem, aki a politikában és a közélet számos más terén is tevékenykedett és akinek érdeklődési köre messze túlterjedt szaktudományának tágabb értelem-

Next