A Nap Fiai, 1970 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1-2. szám
-16 - szintén kénytelenek voltak észak fele kitérni. Mivel az ország középső részének eletete törolt előretorls és az állandó portyázások igen nagy mértékben veszélyeztették, azért a menekülök az egyedüli lehetséges úton, „az ország nyugati határszéle mentén „húzódtak föl, a kevésbé sűrűn lakott és a Duna védő vonala mögött fekvő, több biztonságot nyújtó Felvidékre.Az egyre sűrűbb rajokban érkező szlovének minden bizonnyal akkor ajándékozták meg felvidéki tót testvéreiket, a saját nevükkel erősen összecsengő "szlovák" névvel, melynek akkori jelentése még teljesen azonos volt a mai "szláv" szó, általános, gyűjtő fogalmat jelentő szó értelmével. „ A horvátokat és szlovéneket,idővel követték agalkén fai sziget még délebbi területeiről származó, kevert fajú, nomád kecske-,és birka legeltető, vad hegyi népek, akiket foglalkozásuk után a környező népek "vlach"-nak, azaz "pásztor"-nak„ neveztek, amelyek magyar nyelvi változata és elnevezése a közismert "oláh" név. Tehát ahogyan a szlávot jelentő "szlovák" elnevezés ,az akkori időkben még nem magának a tót nép elődeinek volt a népi neve, ^ugyanúgy az "oláh" név sem vonatkozott abban a korban, kizárólag csak a mai erdélyi románokra. Ezek a nyugat-balkáni vlach-oláhok, valóságos ,Isten csapásai voltak a mar letelepült és állandó, földműveléssel,, foglalkozó népeknek. Nemcsak azért, mert,vad erkölcseikkel összeegyeztethető volt a rablás, fosztogatás és gyilkolás is,hanem, mert kóborló kecske és birka nyájaikkal teljesen tönkretették az erdőket,és a megművelt területeket. Kétségtelen az is, hogy a nyugat-balkáni szláv vlach gláhok, fajilag nem sokban különböztek a velük egyidőben, Erdély lakatlan kárpáti erdőségeit megszálló keleti vlach-oláhoktól,akiknek akkor még ,a nyelve is majdnem teljesen szláv volt,mivel az csak később, éppen a magyar erdélyi fejedelmek befolyására, illetve ,kultur-tevékenységének következményeképen kezdett el romanizálódni. Az Adriai tenger mellékéről származó nyugati-vlach-oláh, nomád „szlávoknak a XVIII .és XVIII. században Magyarországba betelepült igen nagy tömegéről, majd fokozatosan,a Felvidékre való felhúzódásukról* a Homan-Szegfű Magyar Történet III. kötete (1+69-1+79.old.) közöl meglepő adatokat és nagyszámú új település helyeikről pedig pontos térképet mellékel. (Lásd a 15.old) Az osztrák császárok„ezeket a balkáni vághegyi vlachokat, akik közül tízezres tömegek„vándoroltak föl a Felvidékre, igyekeztek már a Dráva - Száva között végleg letelepíteni és a szolgálatukba fogadva, őket határőrségekbe szervezni. II.Ferdinánd császár 1630-ból és I.Lipót,1667-ból származó "Vlach statútum"- ai lettek az alapja a határőrvidéknek és egyben ezeknek "vlach" neve is bizonyítéka annak, hogy a későbbiekben rácnak is nevezett délszláv vlachok, a legutóbbi időkig hivatalosan is "vlach"-nak, vagyis "oláh -nak neveztettek.