A Nap Fiai, 1970 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1-2. szám

-1­6 - szintén kénytelenek voltak észak fele kitérni. Mivel az ország középső részének eletet­e törolt előre­torls és az állandó por­tyázások igen nagy mértékben veszélyeztették, azért a menekü­lök az egyedüli lehetséges úton, „az ország nyugati határszéle ment­én „húzódtak föl, a kevésbé sűrűn lakott és a Duna védő vo­­nala mögött fekvő, több biztonságot nyújtó Felvidékre.Az egyre sűrűbb rajokban érkező szlovének­ minden bizonnyal akkor aján­­dékozták meg felvidéki tót testvéreiket, a saját nevükkel erő­sen összecsengő "szlovák" névvel, melynek akkori jelentése még teljesen azonos volt a mai "szláv" szó, általános, gyűjtő fo­galmat jelentő szó értelmével. „ A horvátokat és szlovéneket,­­idővel követték agalkén fai sziget még délebbi területeiről származó, kevert fajú, nomád kecske-,és birka legeltető, vad hegyi népek, akiket foglalkozá­suk után a környező népek "vlach"-nak, azaz "pásztor"-nak„ ne­veztek, amelyek magyar nyelvi változata és elnevezése a közis­mert "oláh" név. Tehát ahogyan a szlávot jelentő "szlovák" elnevezés ,az akkori időkben még nem magának a tót nép elődeinek volt a népi neve, ^ugyanúgy az "oláh" név sem vonatkozott abban a korban, kizárólag csak a mai erdélyi románokra. Ezek a nyugat-balkáni vlach-oláhok, valóságos ,Isten csa­pásai voltak a mar letelepült és állandó, földműveléssel,, fog­lalkozó népeknek. Nemcsak azért, mert,vad erkölcseikkel össze­egyeztethető volt a rablás, fosztogatás és gyilkolás is,hanem, mert kóborló kecske és birka nyájaikkal teljesen tönkre­tették­ az erdőket,és a megművelt területeket. Kétségtelen az is, h­ogy a nyugat-balkáni szláv vlach­ glá­hok, fajilag nem sokban különböztek a velük egyidőben, Erdély lakatlan kárpáti erdőségeit megszálló keleti­ vlach-oláhoktól,a­kiknek akkor még ,a nyelve is majdnem teljesen szláv volt,mivel az csak később, éppen a magyar erdélyi fejedelmek befolyására, illetve ,kultu­r-tevékenységének következményeképen kezdett el romani­z­álódni. Az Adriai tenger mellékéről származó nyugati-vlach­-oláh, nomád „szlávoknak a XVIII .és XVIII. században Magyarországba be­települt igen nagy tömegéről, majd fokozatosan,a Felvidékre va­ló felhúzódásukról* a Homan-Szegfű Magyar Történet III. kötete (1+69-1+79.old.) közöl meglepő adatokat és nagyszámú új telepü­lés helyeikről pedig pontos térképet mellékel. (Lásd a 15.old) Az osztrák császárok„ezeket a balkáni vág­hegyi vlacho­­kat, akik közül tízezres tömeg­ek„vándoroltak föl a Felvidékre, igyekeztek már a Dráva - Száva között végleg letelepíteni és a szolgálatukba fogadva, őket határőrségekbe szervezni. II.Ferdi­nánd császár 1630-ból és I.Lipót,1667-ból származó "Vlach sta­tútum"- ai lettek az alapja a határőrvidéknek és egyben ezeknek "vlach" neve is bizonyítéka annak, hogy a későbbiekben rácnak is nevezett délszláv vlachok, a legutóbbi időkig hivatalosan is "vlach"-nak, vagyis "oláh -nak neveztettek.

Next