Adelaidei Magyar Hírlap, 1970 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Az ország hangulata nyomasztó volt, a sajtó hangja levert, rezignált és drámai. Rádió még akkor nem volt. Párizzsal állandó telefonösszeköttetésben volt Budapest. A nagy lapok kiadóhivatalai előtt tömegek lesték a kirakatban időről-időre megjelenő laizközleményeket. Az utcák már reggel óta valami furcsa nyugtalansággal voltak tele. Minden arcon szorongás, a tekintetek fárdtak, üresek, mint a halottas házaknál virrasztás után. Még a szokott utca zaj is tompább volt, mint máskor. Tíz óra után egy-két perccel jött a végzetes párizsi hir és аg- kor megkondultak a harangok, előbb Pesten majd ahogy villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangkongatással temették múltjukat és jövőjüket. Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete lobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utcák fekete gyászruhákkal teltek meg.Emberek, asszonyok, férfiak,gyerekei mentek az utcán patakzó könnyekkel,nem egyszer hangosan zokogva.Emberek rázták az öklüket az ég felé átkozódva. Az Oktogon sarkon egy rokkant katona letépte a zubbonyát és könyökbe levágott csonka karját mutogatva őrjöngve kiabálta : Hát ezért ?" Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat,vették körül vigasztaló emberek és az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyászba és kétségbeesésbe ezer a pesti rikkancs : „Rendkívüli kiadás". A lapok gyászkeretben, mindenki mohón olvasta, amit úgyis tudott, mindenkiben lángolt a düh, csoportoknak vezércikket olvastak fel hangosan... A Múzeum téren elkezdték a Hymnuszt énekelni... És,a harangok kongtak, kongtak szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül. A templomok gyorsan megteltek síró emberekkel, hiszen a kétségbeesés mélyén mindnyájan Istenbe próbáltunk kapaszkodni, papok mentek fel a szószékre megkísérelni a lehetetlent , vigasztalni ott, ahol nem volt vigasztalás. A vidéken ugyanaz volt a kép. Harangkongás, gyász és kétségbeesés mindenütt. Néhány ökölcsapáson, kisebb verekedéseken kívül rendzavarások nem fordultak elő. Csak a harangok kongtak tíz órától kezdve mindenütt, minden városban és minden faluban két órán keresztül. Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt : 1 92O junius 4. Pént ek !... -0O0 - "A magyar lélek mélyebb,termékenyebb folyamataibaninkább intuitiv alkat. Megvan benne a képesség: a világ jelenségeit,az embereket mélyreható megérzésekben,sejtelmekben,sajátos lelki villanásokban meglátni, megismerni. Lelki alkatának e vonásai jelentenek nyitott ablakokat és ajtókat minden nemzeti,faji lélek,minden irodalom,minden szépség számára. Az egyetemesség e szomjúsága a magyarságnál a legrégibb idő óta kimutatható.. .Mindazok, akik magyar jövőt,magyar kultúrát,magyar szépségeket álmodnak,szétrévültek Nyugat csodái közt,hogy uj és uj foganások mozdító erejével hozzák termésbe azokat az értékeket,melyeket önmagukban és fajtájukban éreznek. "Qr7 .. . . SZABO DEZSŐ onéletrajzabol. Adelaidei Magyar Hir lap -3- 1970 Junius