Adelaidei Magyar Hírlap, 1970 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Az ország hangulata nyomasztó volt, a sajtó hangja levert, rezig­nált és drámai. Rádió még akkor nem volt. Párizzsal állandó telefonösszekötte­tésben volt Budapest. A nagy lapok kiadóhivatalai előtt­ tömegek les­ték a kirakatban időről-időre megjelenő laizközleményeket. Az utcák már reggel óta valami furcsa nyugtalansággal voltak tele. Minden ar­con szorongás, a tekintetek fárdtak, üresek, mint a halottas házaknál virrasztás után. Még a szokott utca zaj is tompább volt, mint máskor. Tíz óra után egy-két perccel jött a végzetes párizsi hir és аg- kor megkondultak a harangok, előbb Pesten majd ahogy villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangkong­at­ással temették múltjukat és jövőjüket. Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken­ belül fekete lobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utc­ák fekete gyászruhákkal teltek meg.Emberek, asszonyok, férfiak,gyerekei mentek az utcán patakzó könnyekkel,­­nem egyszer hangosan zokogva.Em­berek rázták az öklüket az ég felé átkozódva. Az Oktogon sarkon egy­ rokkant katona letépte a zubbonyát és könyökbe levágott csonka karját mutogatva őrjöngve kiabálta : Hát ezért ?" Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat,vették körül vigasztaló em­berek és az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyász­ba és kétségbeesésbe ezer a pesti rikkancs : „Rendkívüli kiadás". A la­pok gyászkeretben, mindenki mohón olvasta, amit úgyis tudott, minden­kiben lángolt a düh, csoportoknak vezércikket olvastak fel hangosan... A Múzeum téren elkezdték a Hymnuszt énekelni... És,a harangok kongtak, kongtak szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül. A templomok gyorsan megteltek síró emberekkel, hiszen a kétség­­beesés mélyén mindnyájan Istenbe próbál­tunk kapaszkodni, papok mentek fel a szószékre megkísérelni a lehetetlent , vigasztalni ott, ahol nem volt vigasztalás. A vidéken ugyanaz volt a­ kép. Harangkongás, gyász és kétségbee­sés mindenütt. Néhány ökölcsapáson, kisebb verekedéseken kívül rend­zavarások nem fordultak elő. Csak a harangok kongtak tíz órától kezd­ve mindenütt, minden városban és minden faluban két órán keresztül. Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt : 1 92O junius 4. Pént ek !... -0O0 - "A magyar lélek mélyebb,termékenyebb folyamataiban­­inkább intuitiv al­kat. Megvan benne a képesség: a világ jelenségeit,az embereket mélyre­ható megérzésekben,sejtelmekben,sajátos lelki villanásokban meglátni­, megismerni. Lelki alkatának e vonásai jelentenek nyitott ablakokat és ajtókat minden nemzeti,faji lélek,minden irodalom,minden szépség szá­mára. Az egyetemesség e szomjúsága a magyarságnál a legrégibb idő óta­ kimutatható.. .Mindazok, akik magyar jövőt,magyar kultúrát,magyar szép­ségeket álmodnak,szétrévültek Nyugat csodái közt,hogy uj és uj foganá­­sok mozdító erejével hozzák termésbe azokat az értékeket,melyeket ön­magukban és fajtájukban éreznek. "Qr7 .. .­­ . SZABO DEZSŐ onéletraj­zabol. Adelaidei Magyar Hir lap -3- 1970 Junius

Next