Adelaidei Magyar Értesítő, 1973 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
A DÉLAUSZTRÁLIAI MAGYAR EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE rendezésében TOLLAS TIBOR az emigrá-ciós magyar irodalom kiemelkedő egyénisége november hó 10.-én este 7 órai kezdettel a melbournei RUTTKAI ARNOLD kultúrcsoportjának a közreműködésével „Irodalmi Estvet tart a Magyar Klub nagytermében. A felejthetetlennek ígérkező előadásra,amelynek a jövedelme Tollas Tibor útiköltségeit csökkenti, minden magyart szeretettel hív és vár a Délausztráliai Magyar Egyesületek Szövetsége. TOLLAS TIBOR 1920-ban született. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1941-ben hadnaggyá avatták.A háborúban megsebesült. 1947-ig tovább szolgált, ekkor letartóztatták és kilenc éven át az ország különböző börtöneiben raboskodott. Itt szervezte meg a „Füveskert” néven ismert illegális írói csoportot. Az 1956-os szabadságharc után Bécsbe került.Jelenleg Münchenben a Nemzetőr szerkesztője,itt él feleségével és három gyermekével. Verseskötetei : Csak mennyi fény maradt /1959/,Járdaszigeten /1967/,Eszterlánc /1969/.Az Árpád Akadémia többszörösen kitüntetett tagja. RUTTKAI ARNOLD, aki 16 tagú kulturcsoportjával fogja a műsort felejthetetlenné tenni, életrajzi adatai helyett közöljük azt a költeményét , amelyet a kitűnő előadóművész fia Tamás mondott el Melbourne Március 15- -i ünnepén 1970-ben : Hogy kinek mutatott a halovány csillag Zágon felé, És hány csatát dúlt a törökverő Mátyás, Vagy mi volt miről Werbőczy törvénykezett egykor, Nem tudom. Soha nem jártam a Lánchídon, mikor a csillagok gyúlnak a Duna fe- Vagy az Üllői úton tavasz-éjjel Kosztolányi fái alatt. /lett Nem fűltem a Múzeum lépcsőjén sem A márciusi szélben Hol Széchenyi emléke jár a kövek között S hol Petőfi egykor történelmet szavalt. A Kilimadzsáró, s a fenyves Hargita, nékem távoli hegyek. Nem ismerem a nyírség homokját sem Hol nagyapám perlik egy akácfa alatt Vogsi templom harangját egy kis faluban,a Tisza partján, Rórát és téli reggelen. Soha nem láttam a hazát, mely nektek mindent jelentett egykor Bánatot, ifjúságot, derűt... Az én magyarságom nem az mint a tiétek, Az én magyarságom fájóbb, keserűbb... Hogy mittartogat számomra a holnap, e bomlott világban A halottá hazudott Isten útvesztett zűrzavarában, Meg nem tudom. Talán magával sodor majd a végelszámolás Mielőttmegöregednék ,a rádióaktív hamu félelmetes csendjéből egy új világ születik Nélkülem.-majd meg Adelaide Magyar Értesítő 1975 Október5