Adelaidei Magyar Értesítő, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11. szám
ötödik szám •»PÓKHÁLÓBÓL* NÉZVE..,, Ez a "jubi-tábor" akkora területen van, hogy aztán ember legyen a talpán, aki egy szuszra legyalogolja az altáborokhoz vezető utakat. Így aztán amikor főszerkesztőm, Feri bá, magamra hagyott a "Nézd meg a mai foglalkozásokat!" témával, elhatároztam, hogy "pók" leszek, el nem mozdulok a Parancsnokság körzetéből...! Különben is bevált, 3 régi újságírói recept: előbb-utóbb mindenki befut a mi utcánkba! Így, vagy úgy, itt, vagy ott.... FEKETE VALÉR volt az első áldozat - harminc csinos leányka körbefogta és úgy lesték a művészetet, amint feszes csizmában és zsinóros nadrágban a hamisítatlan magyar táncok alapelemeit mutatta nekik. És egyenként oktatta a sorrakövetkező lépéseket, a bokázást, a pattogó és dübörgő, kecses, büszke magyar táncok kezdéseit, a forgásokat, egy kicsit a csárdást is, hogy 1-2 és 1-2, jobbra és balra.... Húzd ki magad, fel a fejjel! Csak úgy porzott bele a gyep. Kipirultak az arcok, ragyogott a tekintetük.... Beleremegett a lékünk a boldogságtól - lám, ez a mi magyarságunk jövője! Élet, erő, egészség sugárzott felénk a nagy körből, melynek közepén, mint írtam, a torontói Fekete Valér délceg alakja volt a minta! LUKÁCS TIBOR egy kis erdőszéli árnyékosban várta a csoportokat. "Gyertek közelebb, még közelebb, hogy megérthessük egymás szavát! Ti amott, lesztek oly szívesek felém fordulni?...." És elkezdődött szinte észrevétlenül a népdalra való nevelés. Előbb olyanokkal, amit már valamennyien tudtak.... Jóízű magyarsággal, minden idegenszerűség nélkül, tisztán zengett megannyi népdal, bájos nótázás, /minden cserkész legalább húszat tud belőlük/ - aztán a 21-ik, hogy: "Patkóéknál Patason, - Macskát sütnek rostélyon, - 'Úgy viszik át Balonyra, - A nagy lakodalomra...” —Magasan kezdjük és úgy megyünk le vele.... magyarázza nekik Lukács Tibor... És percek alatt már segítenie sem kell, fújják ám teli tüdőből.... TOKAY JÁNOS A sok komoly értékkel telezsúfolt Népművészeti Kiállítás terme tele volt apró leánycserkészekkel, amikor beléptem. Tokay János éppen előadást tartott. Tehetetlenül mondta és mondta nekik, magyarázta szívvellélekkel, mutogatta a csodálatosan szép, gyönyörű kézimunkákat, fafaragványokat, semmint, hogy beállhatott volna riportalanynak.... – 1975. augusztus 18.