Adelaidei Magyar Értesítő, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3-4. szám
ANYÁK, MAGYAR MŰVÉSZEK MEGLÁTÁSAIBAN Az emberi lelket úgy alkotta meg a Teremtő, hogy ne tudjon belenyugodni annak elmúlásába, ami szép volt és lehet-e szebb az ember életében valami más, mint a gyerekkor. Innen merítjük felelőtlenül szép emlékeinket és minden szépség középpontjában ott áll Madonna arcával az édesanya képe. Nem tudom más hogy van vele,csak azt tudom, valahányszor megöklözött az élet,vigaszért, enyhülésért visszaszálltam gondolatban a hódmezővásárhelyi Kincsestemetőben nyugvó édesanyám drága emlékéhez,így érzem ma is kezének simogatását,hallom szavának édes izét. Látom magam előtt,amint öntözi a virágait,amint megveti ágyam. Hallom altató dalát, lépteinek halk ritmusát és áldom istenemet,hogy ezek a szép képek romlatlanul megmaradtak nekem. A kizárt és bezárt magyar élet édesanyáinak küldöm ezt a vallomást.Az élőknek és a sírban pihenőknek egyaránt.Küldöm azoknak a szegényeknek a nevében is,akik elfelejtenének emlékezni rólatok,drága magyar édesanyák. 5. 1975 Április