Adelaidei Magyar Értesítő, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3-4. szám

ANYÁK, MAGYAR MŰVÉSZEK MEGLÁTÁSAIBAN Az emberi lelket úgy alkotta meg a Teremtő, hogy ne tudjon bele­nyugodni annak elmúlásába, ami szép volt és lehet-e szebb az ember é­­letében valami más, mint a gyerekkor. Innen merítjük felelőtlenül szép emlékeinket és minden szépség középpontjában ott áll Madonna­ arcával az édesanya képe. Nem tudom más hogy van vele,csak azt tudom, valahányszor megöklözött az élet,vigaszért, enyhülésért visszaszálltam gondolatban a hódmezővásárhelyi Kincsestemetőben nyugvó édesanyám drága emlékéhez,így érzem ma is kezének simogatását,hallom szavának édes izét. Látom magam előtt,amint öntözi a virágait,amint megveti ágyam. Hallom altató dalát, lépteinek halk ritmusát és áldom istenemet,hogy ezek a szép képek rom­latlanul megmaradtak nekem. A kizárt és bezárt magyar élet édesanyáinak küldöm ezt a vallomást.Az élőknek és a sírban pihenőknek egyaránt.Küldöm azoknak a szegényeknek a nevében is,akik elfelejtenének emlékezni róla­tok,drága magyar édesanyák. 5. 1975 Április

Next