Adelaidei Magyar Értesítő, 1976 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

gén megjegyezte az elkobzott erdélyi levéltárakkal kap­csolatban: "The real purpose of the Rumanian govern­ment becomes obvious. It is not to protect and preserve the documents of the history of Transylvania, but to ren­der them inaccessible to readers, and especially to re­searchers, in order to facilitate the continuing policy of denationalization of the 2.5 million Hungarians in Ruma­nia.” Az igazságot tehát nem lehet többé véka alá rejte­ni. Felütötte fejét és az egész világ számára látható, érzé­kelhető, felfogható és megítélhető valósággá változott. Hála annak a harminckilenc amerikai képviselőnek aki odaállt a sokat szenvedett erdélyi magyar nép ügye mel­lé és hála azoknak a derék és kötelességüket bátran vál­laló magyaroknak, Dr. Béky Zoltánnal az élükön, akik szívós, áldozatos és fáradtságot nem ismerő munkával megszerezték Erdély számára a világ figyelmét és rokon­­szenvét Tartsuk jól észben azonban, hogy mindez csak az első, kezdő lépéseket jelenti, melyeknek maradandó hasz­na és értéke csak akkor lehet, ha további, jól megfon­tolt és céltudatos lépések követik azokat, egyre növekvő szélesedő mértékben. Többen a felszólaló képviselők közül szóvá is tették a következő lépések szükségét, időpontját és mibenlétét. Ez év nyarán lejár Románia­­ próbaéve, és az amerikai kongresszusnak döntenie kell, hogy véglegesen megadja-e azokat a kereskedelmi kedvezményeket melyekre Romá­niának szüksége van, vagy nem. Gondoskodnunk kell te­hát arról amit Goldwater kaliforniai képviselő már előre kijelölt, hogy ezen a nyáron ne csak harminckilenc, de legalább százharmincki­lenc képviselő aláírásával menjen a tiltakozó levél a Fehér Házba, követelve azt, hogy az Egyesült Államok kormánya függesszen fel minden keres­kedelmi kapcsolatot Romániával mindaddig, amíg az er­délyi magyar és német kisebbség fenti követeléseinek eleget nem tesznek! Választások évében vagyunk Erezze kötelességének minden magyar szavazópolgár, hogy ne csupán levélben C.L­ személyesen is felkeresse a maga illetékes képviselő­je­ meg szenátorát, külön-külön és egyesületként csopor­tosan is és nyomatékosan kívánja tőlük, hogy csatlakozva ahhoz a már magyarbarátnak megnyert harminckilenchez “Hát így is kell mindig lennie: Fölül az egyik, s a másik alul? Hatalmi kérdés emberek között, S a hatalomban egyik elvadul? Mindig csak elnyomott és elnyomó, Kis különbség a módszerek között És árnyalatok kockaforduláskor, S meztelen önzés mindenek mögött? Egyéni önzés és családi önzés És ezerféle színű nemzeti —/ Hát nem lehet e korhadó világot Testvér-színekkel ékesíteni?” hassanak oda, hogy az Amerikai Egyesült Államok két­százesztendős évfordulóján legyen végre ennek az ország­nak a kormánya hűséges azokhoz az alapelvekhez és sza­badság-eszmékhez melyeknek jegyében megalapítói annak idején véráldozattal létrehozták! Erdélyi magyar véreink védelmének ügye azonban nem egyedül és kizárólagosan az amerikai magyarság felelőssége. Ennek a felelősségnek a hordozásában min­den szabad földön élő magyar egyformán osztozik, bár­hol éljen is. Mert bármely országnak legyünk adófizető polgárai, mint ilyenek jogosan kívánhatjuk azt a bennün­ket képviselő államférfiaktól, hogy mondanivalónkat meg­hallgassák és ott ahol módjukban áll szót emeljenek az emberi szabadságjogok védelmében, legyen az az Egyesült Nemzetek gyűlése avagy valamely román kereskedelmi küldöttséggel történő titkos megbeszélés. Románia kor­mánya nem érdemli meg a szabad világ népeinek támo­gatását mindaddig, amíg nemzeti kisebbségeinek a béke­­szerződésekben is lefektetett jogait tiszteletben nem tart­ja és az ezekre vonatkozó fenti követeléseknek eleget nem tesz. Nincs szükség hosszadalmas, cifra memorandumokra. Mindössze néhány világosan megfogalmazott egyszerű öntudatos szóra van szükség, a Congressional Record itt említett lapszámaira való hivatkozással. Főként azonban annak félre nem érthető bizonyítékára, hogy ennyi meg ennyi százezer amerikai,kanadai, ausztráliai meg ahova való magyar származású és magyar érzésű szavazópolgár elvárja választott képviselőitől, hogy szabad emberek szabad országának képviselőihez illő módon minden adó­dó alkalommal nem az elnyomók, a törvényszegők, hanem az elnyomottak, az üldözöttek, az igazságot keresők olda­lára álljanak. Úgy az Erdélyi Világszövetség központi irodája (1450 Grace Avenue, Cleveland, Ohio 44107), mint az Amerikai Magyar Szövetség irodája (3216 New Mexico Avenue N. W. Washington, D. C 20016) valamint az Erdélyi Világszövetség országonkénti szervezetei kész­séggel szolgálnak útmutatással. Nos, magyarok, itt az alkalom! Az isteni igazság­szolgáltatásba vetett megdönthetetlen hit mustármagjá­nak hegyeket mozdító ereje működésbe jöhet — ha vala­mennyien hűséggel megtesszük a magunkét. Erdélytől távol, száműzött életünk megpróbáltatásai, útkeresései között nincs senki, akinek szelleméhez nagyob bizalommal fordulhatnánk tanácsért, biztatásért, mint Reményik Sándor. Ha őt szólaltatjuk meg, ha őt idézzük me egy találkozóra, rajta keresztül Erdély igazi lelke szól hozzánk. 12

Next