Adelaidei Magyar Értesítő, 1977 (10. évfolyam, január-december)

1977-05-01

Krúdy Gyula művei alapján Huszárik Zoltán filmet ké­­­­szített Szindbádról Ősbemuta­tója Nyíregyházán volt a Krúdy Moziban október 20-án. Több mint egy hónappal megelőzték az országos vetítés kezdetét. Tiszteletadás volt ez, hogy ép­pen az író szülővárosában és születésnapjának előestéjén lép­tek vele a nyilvánosság elé. A­ közönség aggodalommal várta a film bemutatását, hiszen annyi jó magyar irodalmi mű bosszantóan rossz filmjei után nem várhattak örömöt és lelke­sedést. De Krúdy művei kiváló­an alkalmasak a filmre. Bennük a hagyományos időrend helyett a múlt és a jelen állandóan vál­togatják egymást. Szindbád végiglátogatja régi szerelmeit, minden nőnek szin­te ugyanazokat a szavakat, ke­gyes hazugságokat mondja, mégis mintha mély titkokat kö­zölne az élet végső értelméről. Szindbád sokféle környezetben bukkan fel polgári otthonok­ban, tabáni kiskocsmákban, fel­vidéki kisvárosok ódon hangu­latú utcáin, cukrászdákban és templomi kórusban. Ki ez a Szindbád? Szeretik úgy emlegetni, mint afféle modern Casanovát De Szindbád nem egyszerűen kalandor. Nagy szakértője az ételek ízének is, mégsem csupán üres ételélvező. Aki — a kritikusok szerint — gáláns kalandokat vár a filmtől, az csalódni fog benne. Szindbád alakját a filmen Latinovits Zoltán formálta meg s mintha egyenesen Krúdy könyveiből lépne a nézők elé. Nem megfelelő a filmnek ez a vidéki ősbemutatója, hiszen ke­vés olyan írónk van, a­kinek al­kotásaiban ennyire elevenen él­ne a szülőváros képe, mint Krú­dy művészetében. A régi dzsent­ri réteget ábrázolja, a hóbortos különcöket, kincskeresőket és­­ babonás családi legendák szö­­vögetőit. — A Nyírség az a hely — ír­ja —, ahol legtovább volt aga­ruk és vizslakutyájuk a tönkre­ment gavalléroknak és ahol min­dig emlékeztek a­ régi uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtokra és fennhéjázó nemes­­ségre. Itt mindenki a múltjából akart megélni. Máshol már be­letörődtek az emberek, hogy vé­ge a régi világnak, dolgozni, ta­nulni, igyekezni kell, hogy meg­élhessenek. De ezen a mocsaras,­­ ködös, szegény, kidöb­bedett­­ tájon még mindig kártyáztak, it­tak, vetélkedtek, cifra kocsin jártak, hajdút tartottak, párba­joztak, barátkoztak, hangosak voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta, hogy vége a ré­gi világinak. Krúdy saját életét jellemzi a nyírségi dzsentry puskás, csiz­más, kutyakorbácsos, hétszil­­vafás uraival, ő töltötte életét kocsmákban és kéteshírű szalo­nokban, s a kommunizmus most szereti idézni ezt a krúdyas, furcsa, hetyke, legénykedő, vir­­tuskodó, ásítozó, unatkozó Ma­gyarországot Még a földrajzi neveknek is más jelentést ad. Nagykállót, ahol Krúdy apja kezdetben vár­megyei főügyész volt, elragad­ja a Kátay családtól és a posz­tókészítéshez szükséges kálló­­malom emlékét őrzi nevében. Dehát Nagykálló mindig katonai erősség volt, nem pedig a posz­tókészítő ipar központja. Hajmeresztő szláv magyará­zatokat talál ki a kommuniz­musnak hódoló mai „tudomány”. Budapestről ezt tanítják. A Bo­­da személynévből keletkezett Buda elnevezése. Hogy ez a Beda nevű személy azonos len­ne Attila hiún király testvéröcs­­csével, erre semmiféle hiteles forrás nem mutat De Pest elne­vezése tiszta szláv eredetű. Ma­gyarra fordítva mészégető ke­mencét jelent Hogy egy embert Pestynek, Szegedinek vagy Szerdahelyi­nek neveznek, ennek analógiáját sok más nyelviben megtaláljuk. De hogy egy helységet Gyulá­nak, Mórnak, Örsnek, Csabának, Szálaknak, Szoboszlónak, Izsák­­nak, Idának, Majsának, Sámson­­nak vagy Fábiánsebestyénnek nevezzenek, az ritkán fordul­t elő a magyar nyelvterületen kí­vül. Az új ipari központoknak a kommunisták szeretnek új neve­ket adni így Dunaújváros régi­ neve Pentele volt, mely a Pan­taleon keresztnévből származik. Pét neve a Péter személynév egykori becéző formájából ke­letkezett Inota szintén személy­től kapta nevét. A régi okiratok még Jonatá­nak írták, ami a Jo­­nathán név egyik változata. Százhalombatta népvándorlás­­kori temetőitől, sok fed­élre emelt sírhalomról kapta a nevét Most jelent meg Magyaror­szágon Ladó János érdekes könyve, a Magyar utónévkönyv, mely 1827 anyakönyvezhető női és férfi utónevet sorol fel. Mind­egyiknek leírja eredetét jelen­tését rövid történetét, becéző neveit és valamennyi névnapját. Keresem a legközelebbi Ilona Napot, hiszen anyámat is így hívták. Már a trójai háborúban is zen­gett a szép spártai királyné, He­léna neve, hiszen miatta tört ki a harc. Ez a név dalolt egy-egy Árpádházi királykisasszony lo­vagja ajkán, ez volt­ a neve Gö­rög Ilonának, Magyar Ilonának, népköltésünk tündérszép­ hős­nőinek, Vörösmarty kib­ombána­­tú Szép Ilonkájának. Rózsaként viruló, elpusztíthatatlan egyéni­ségű nevünk az Ilona. Görög őse, a Helena talán világító na­pot, vagy inkább fénylő holdat jelent, nem tudjuk pontosan. Rokonai, a nálunk se ismeretlen spanyol-olasz Elina, a német­lengyel Héla, az angol-francia Helén. A könyv jó tanácsokat ad az egyhangú (János János, Kádár Ádám), a kémikus (Mendel Ven­del) és az ellentmondó (Szőke Barna, Tompa Zseni) névkapcso­latok elkerülésére. Fényességei Hanák! Milyen bájosan lehet becézni neveteket Mi­kor is van legközelebbi név­napotok? Talán január 4-én. Bol­dog névnapot kívánok! Már óvni kell a szép magyar szót is. Hiánycikk lett. A fehér­gyarmati járási tanácsban egy szatmári parasztember így so­rolta fel panaszait: ,— Ha az illetékesek nem tud­nák, hát hallják meg, hogy a Szatmárban élő öregek még szí­vesen szipákolnának a csutlikpi­­pából, de nem lehet vásárolni, nincs a boltban. De a hozzávaló pipadohány sem! Amikor meg­kezdődött az iskolai év, az édes­anyák elmentek vásárolni a gye­rekeknek. Csakhogy nem kap­tak se dörzsgumit (nem radírt mondott), se számolópálcikát Nem tudom elhinni, hogy ne gyártott volna ezekből eleget az ipar. Ludas talán a kereske­delem. Úgy vélem! A szláv befolyás és az oro­szok terrorisztikus magatartása egyre nagyobb méreteket ölt. Egyik kedves barátom a közel­múltban rokonlátogatáson járt odahaza. Pesten elment a Kor­vin Áruházban, hogy egy-két in­get vásároljon magának. Azt hallotta, hogy Magyarországon olcsóbb az ing, mint Ameriká­ban. A fehérneműt a harmadik emeleten árulták, tehát kereste a liftet Sok ember állt előtte, mert egyszerre csak tíz sze­mélyt számított. Beállt a sor vé­­­ére. Akkor jött egy kövér, idege­nült öltözött hölgy és ment egye­nesen be a liftbe. A várakozók kiabálni kezdtek, hogy álljon be a sor végére. De a szovjet asz­­szony oda se hederített a kiáltá­soknak. Mikor megtudták, hogy orosz, kórusban kezdték kiabál­ni: „Állj a sor végére! Eredj ha­za Oroszországba!” A szovjet asszony végigné­zett a felháborodott tömegen és a maga nyelvbicsakló orosz nyelvén fölényesen ezt mondta: — Mit kiabáltok? A törökök 150 évig voltak Magyarorszá­gon! A bűnös keleti világ esemé­nyei arra mutatnak, hogy a Szovjet már megérett az utolsó ítéletre. kanadai magyar ÚJSÁG __ Nyíregyházy Pál: Növekvő szláv befolyás Magyarországon 24 Fűry Lajos legújabb könyve, a több mint 800 oldalas törté­nelmi regény A BÉCSI SZÍNJÁTÉK Lángoló szabadságszerelem, magyar tragédia, sorsdöntő üt­közetek, önfeláldozás, árulás, császárhűség, nemzetiségi éb­redés, szerelem, vallási ellen­tétek, kegyetlenkedések kava­rognak a regény oldalain. Élet­halál harc folyik a hatalmas osztrák birodalom magyart­­gyűlölő udvara és a két hata­lomtól kizsákmányolt, halálos sebeiből vérző Magyarhon kö­zött. Hatalmas akaratok, törté­nelmi nevek állnak szemben egymással. Amikor végre le­száll a por a bécsi ütközet után a könyv utolsó fejezetében és­­ a török megverve visszavonul — jobban megérti az olvasó a magyarság veszteségeit, kudar­cait, tragédiáját — és a mindig újra éledő dacát, országot épí­tő hitét.

Next