Adelaidei Magyar Értesítő, 1977 (10. évfolyam, január-december)

1977-03-01

Jó MuLaTáSt! / — Hudacsek úr, meg kell mondjam, magának víz van a lábában. — Nem értem doktor úr, hiszen soha nem iszom vizet, a bort is csak tisztán . . . Valószínűleg fogmosásnál szivárgott belém Tasziló panaszkodik Arisztidnek : — Kehsek, leejtettem az új kahókámat a földbe és megállt! Arisztid: — Miért? Azt váltad, hogy ködbe-ködbe szaladgál? Pesti rendőr beszél a kartársaival. Hát nem is csudálom, ha azt­ mondják ránk, hogy suttyók vagyunk.■— Hogy-hogy? — A párttitkár temetésén voltunk vagy szá­zan a sírnál, de mikor a rezes banda ját­szani kezdett, én voltam az egyetlen, aki­jének eszébe jutott, hogy felkérje az özve­gyet­. — Már énrám is rámragadt a szórako­zottságod Lajos! — mondja a feleség a professzor férjnek. — Hogy-hogy?­­ Neked akartam egy nyakkendőt venni és szórakozottságomban magamnak vettem egy kalapot. — Se szakáll? Se bajusz? Mit gondol maga, hogy nudisták között szolgál? * A hatéves kisfiú kérdi a papá­jától: — Apuka, mit jelent az, hogy pénzügyi zseni? — Az olyan ember, aki többet keres, mint amennyit a családja elkölt. . . # — Nott, hogy áll az ügyetek Jan­csival ? --­ érdeklődik a barátnő.­­ Kitűnően! Már csak egy aprósá­gon vitatkozunk. Én ugyanis fehér ruhában akarok esküdni. - Es ö ? - ő egyáltalán nem akar esküdni. A féltékeny feleség naponta meg­vizsgálja férje kabátját és minden idegen hajszálért óriási patáliát csap. Egy napon egyetlen hajszálat sem talál. Kifakad:­­ • Hát már idáig jutottál, hogy a kopasz nőket sem veted meg? Munkácsy Mihály 1882-ben hosz­­szabb tartózkodásra Bécsbe érkezett. Egy osztrák újságíró ki szerette volna sütni, hogy Munkácsy oszt­rák, tehát így szólt hozzá: • Fiatalabb korában bizonyára más neve volt a művész úrnak. Az igaz, —felelte Munkácsy — kedélyesen ■ akkor még Miska volt a nevem.­­­­ • Mielőtt összeházasodnánk, be­szélnem kell a múltamról — mondja a vőlegény.­­ • Felesleges — válaszol a meny­asszony.­­ Két hete mindent el­mondtál. Amiről most mesélni akarok, ez­ alatt, a két hét alatt történt. * A pincér így magyaráz a ven­dégnek:­­lomhánk, sajnos, nincs. De hozhatok egy adag fasirtot. Annak az­ elfogyasztása nem kevésbé ve­szélyes. Ugye önnek nagyon szüle a lakása ? Igen. Honnan tudja? Mert irányban, a kutyája nem oldal­ra m éri fe-f­öl csóválja a farkát. Papa, mi az a konferencia? Az egy olyan összejövetel, ahol a bácsik megbeszélik, hogy mikor jönnek megint össze.­­ Ф Beleesett a szemüvegem a Du­nába. • De uram, ez itt a Tisza­ bálja, mennyire nem látok szemüveg nélkül.­­ Tegnap beszöktem egy zárt­körű női fehérnemű bemutatásra, de csalódtam. • Miért? ■ • Manapság a nyári utcán­­ is többet lát az ember. * Feleség: Azt szeretném csak egy­szer megérni, hogy úgy adj pénzt nekem, hogy ne kelljen előbb kér­nem. Férj: Én meg azt szeretném meg­írni, hogy ehhez csak egyszer is alkalm­it adnál nekem. — Mondja, maga hülyének néz engem? — Uram, én soha sem a külsősé­gek után ítélek! Fuszekli spiccesen érkezik haza. — Szivecském, bocsáss meg — mondja a feleségének — egy kis ivóverseny volt a kollegáimmal. — Látom, — mondja az asszony — és ki lett a második? — Mondd nem félsz az operációtól? — Dehogyis nem! Eddig három is­merősöm elvette az ápolónőjét! — Még jó, hogy hoztunk magunk­kal ernyőt! 24

Next