Adelaidei Magyar Értesítő, 1977 (10. évfolyam, január-december)

1977-10-01

klubszemle Nagy meglepetéssel vettük tudomásul,hogy legutóbbi klubvacsoránk alkalmából sokak­nak feltűnt klubhelysé­günkben a változás. Ha valaki hosszabb ideje nem látogatta klubunkat,már a bejáratnál észrevehette hát új lámpánkat, melyet Friss József épí­tési ás karbantartási vezető irányításával két házvági munkával sikerült felállítani. Az újonnan kibővített ás korszerűsített színpadról elragad­tatással beszéltek,mely­hez hozzáfűztük, hogy főleg Jakab István MHBK honfitársunk érdeme. Feltűnt a hangerősítő berendezés kitú­rná zökkenésmentes működése. Nagy Károly említette, hogy van már dj mikrofon is,de amíg a régi működik,­­ megtartjuk. Míg a nagyteremben folyt a hangulatos tánc, örömmel teljesítettük néhány vendé­günk kívánságát és klubunkat körbe mutattuk. Egyben magam is jól körülnéztem. Legelsőnek feltűnt a masszív lejárati lépcső -biztonsági korláttal-,mely a szín­padról vezet le a raktárhelységbe és balra az újonan elkészült férfifeltőzőbe.Mielőtt az utóbbi helységbe beléptünk volna, meg­pillantottam az új­­mintegy három méteres aluminium létrát,melyet szakembereink már régen nélkülöztek. A tágas férfiöltöző máris ellátva mos­dóval, hideg-meleg vízzel. A villanyveze­tékek már a falban elhelyezve. A fal jobb oldalán ízléses beépített faberakás. Hátra még egy nagyobb szekrény készül, tükör,va­lamint a fali lámpák felszerelése és festés. A kis bár kibővítésével kapcsolatos és hatóságilag engedélyezett munkálatok is folyamatban vannak.Az alapzathoz szükséges kiásások már­is megtörténtek. A férfi- és női mellékhelységek korsze­rűsítése is létrejött. Mind a vendégek, mind magam boldogok voltunk, hogy láthattuk a szakszerű szépí­tést, melyhez Friss Józsefnek elismerésünkr­ket fejeztük ki. Építési vezetőnk külön ki­emelte Nagy Károly állandó,fáradhatatlan munkálkodását és Jakab István és Borbényi Gábor értékes közreműködését. A jövő tervekre vonatkozó kérdésemre megemlítette, hogy a közeljövőben szeret­nék a billiárd szobát rendbehozni, a szín­pad alá —főleg asztaloknak- raktárhelységet létesíteni. Szükségessé vált továbbá a vál­tozások miatt új elektromos kapcsoló­táblák felszerelése is. Remélve­­ , hogy az önkéntes munkanapok alkalmával még több tagunk segítségére szá­míthatunk, de legalább elvárjuk tagjainktól a munkálatok iránti érdeklődést, hogy ezzel is serkentsük Klubunk kiváló Építési és Kar­bantartó részlegének munkakedvét. В. I. TOLLAS TIBOR – Ш a NEMZETŐR, főszerkesztője,, a kiváló költő ausztráliai útja során közénk is ellátogat .Ünnepi^^A ' szónoka lesz októberi Emlékűtnne­pélyünknek J­6. -án,nov.3. -án pe­­dig Társasvacs­or­ánkon fog beszámolni világ­­körüli útjairól.Nov.4.-én a sI.F.Mozgalom f­ilmje előtt tart előadást. „Tollas Tibor az önmagát szétosztó,önmagát értünk elégető szomorú kengyelfutója a Hír­nek,melyet rábízott egy or­szág ; harmincöte­zer névtelen,legyőzötten is győztes halott, hogy azt a hírt az összerogyásig hirdesse az emberek között. Ez a Tollas Tibor már nem kell a gyanusan­ hangosaknak, a mellverők­nek, az addigi magyaroknak,míg rekedt ordito­­zásukra felfigyelt a világ. Azoknak, akik so­ha nem Tollast,hanem az Ő fényében csupán önmagukat szerették,akik az 1956-os öröm vi­rágvasárnapján ruháikat és pálmaágaikat te­rítették eléje és ma Barabáshoz járnak egy pofa italra,kölcsönvett tóercédesen. Tollas Tibor tudj­a,hogy huszonegy kemény ré­tegű avar takarja az­okát, akikért útra kelt. Minden­ megöregedett,csak az októberi láng ragyogása lett egyre fénylőbb,egyre fiata­labb a ráncossá vénült világ árnyai között, a „gyökértelen embertársak"vad éj­szakájá­ban. Amikor mindent elsodor a víz, amikor mindent elhamvaszt a tűz, amikor mindent kiszaggat a szél, az idegen és parttalan tengerek fuldoklójaként emlékeim eltéphetetlen indáival gyökértelen embertársaimba többé már nem kapaszkodom csak fiatalságom virágos fáiba kik vizzel, tűzzel, széllel dacolva ágaitokból sáncot fonva körülálltok, holtaknál is szivósabb oltalom. M mindannyiunkhoz eljönnek egyszer ezek a fák barátaim.És ülünk ismerős jegenyék,beszédes akácok alatt és mondjuk Tollas Tiborral . Újra kibuggyan, mint a vér a meggy bíbora szikkadt számon, szomjam oltani itt kisér emléked tűnt ifjúságom, És nem va­­gyunk már hősök, nem vagyunk már katonák,han­­goskodók és gyűl­ölködők, csak Nagy Jánosok, Kiss Péterek, Fáy Ferencek és Tollas Tiborok vagyunk.Csak emberek, kiket egyszer mezítele­nül látott megjönni ez a föld s akik majd az elrendelt órán mezítelenül fogunk szétom­lani az irgalmas fák gyökerei között." /Fáy Ferenc írásából./ De előbb menjünk el és hallgassuk meg Tollas Tibort. -y­s. Ц FELHIVÁS! A Magyar Közösségi Radio keres hang­felvételben járatos honfitársakat akik hajlan­dók segíteni önkéntes Rádió szolgálatunkban. Nov.1.-ig hétvégén ingyen tanfolyamon szerezhe­tik meg a szükséges ismereteket. Jelentkezést várunk az egyházi Értesítő és az Adel. Magyar Értesítő szerkesztőinél.

Next