Adelaidei Magyar Értesítő, 1979 (12. évfolyam, január-december)
1979-05-01
Jó MuLaTáSt Sajkilag Főnök úr, az én fizetésem nem áll arányban a munkateljesítményemmel. — Az igaz barátom, de még nem akarjuk, hogy éhen haljon óránként. Később majd több. — Sakál. Akkor majd visszajövök később. Mudacsek beállít az orvoshoz. Az orra piros, a keze reszket. — "Mondja Hudacsek, sokat iszik maga?" — ", dehogy kérem, ilyen reszkető kézzel a felét mindig kilöttyentem." Neked melyik női típus tetszik? Amelyik sokat beszél, vagy a másik? — Melyik a másik? Orvos: Az altató, amit felírtam magának, elég lesz 4 hétre. —■ "De doktor úr kérem, én csak néhány órát akarok aludni, négy hetet sajnos nem érek rá!" Brezsnyev gyomrában találkoznak Gierek és Husák, a "lengyel és a cseh nép nagy vezetői". Gierek őszintén meg van lepődve: "Hát magát is elnyelte az orosz? — Husák "Pardon’ Én alulról küzdöttem fel magamat!" Pincér, hozzon egy konyakot, szóda nélkül. — Bocsánat, a szódavíz, kifogyott, hozhatom rendes víz nélkül? Amália a gyóntatóatyához: "Atyám a bűnöm az, hogy állandóan a tükör elé állok és a szépségemet csodálom." — "Leányom, ez nem bűn, ez csak egy nagyfokú tévedés..." volt A párttitkár megleckézteti Stux-ot, hogy sosem jelenik meg a pártösszejöveteleken. — "Én nagyon elfoglalt vagyok. A termelés fokozása mindennél fontosabb" — védekezik Stux. — "Szép és jó, de fontos jubileumok alkalmával, mint a legutolsó pártgyűlés is volt, ott kellett volna lennie." — "Hja, ha az elvtárs idejében szólt volna, hogy ez volt az utolsó pártgyűlés, a családom is eljött volna." ... Mennyi lenne a fizetés? Sakál a főnököt. — 3 kérdi dollár Tasziló az újságban olvassa, hogy egy tetőfedőt elütött az autó. — "A fémes kéhlek, az emberi már a háztetőn sincs biztonságban."" Tomika azt mondja az anyukájának: — Anyu, most olvastam, hogy ezer évvel ezelőtt másképpen beszéltek, mint ma. — Nincs ebben semmi különös, kisfiam. Például az apád még tíz évvel ezelőtt is másképp beszélt... Kairóban a szülészeti osztályon egy olajsejk és Fuszekli egymás mellett állva nézik az újszülötteket az üveg mögött. — "Mondja kedves Sejk úr, melyik a magáé?" — "Oh, az első két sor...” PRV részeg megszólít egy rendőrt: "Pa-pa-pardon! Elárulná ne-ne-nekem, hogy hol vava vagyok én most? "A Магх-körút és a Gomulka utca sarkán." — "Nem azt kérdeztem, ita-hta-hagyja most a ré-ré-ri-leteket! Melyik vá-vá-vá-városban?" Fürdőváros A Gellérthegyen volt dolgom s fölfelé kapaszkodva a szálló mellett, földbe gyökerezett a lábam. Évek óta nem jártam erre, csak tudom, hogy a hullámfürdő átépítése évek óta tart. Átépítés?... micsoda nagy képű kifejezés. Azon a helyen, ahol valaha ez a páratlanul népszerű fürdő működött, most pusztulás és romok. Több vagon épületfakusza tömegben, mintha egy ház omlott volna össze bombától. Ott, ahol a teraszok, medencék, napozók voltak, valóságos erdő sarjadt. A fiatal fák már embernél magasabbak. Kérdem egy embertől, aki a kerítésen belül arra lődörög, mi folyik itten? — Építjük a fürdőt — mondja hetykén és tovább lődörög. Alighanem igaza van, itt dolgoznak. Lenn a mélyben, ahol valaha a medence volt, két fiatalember áll egy surrogó szállítószalag mellett. Két gubancos üstökű ifjú, alighanem segédmunkások, vajon mennyi órabérrel? Rádobnak a szalagra fél téglát és egymás vállát tapogatva nagyot nevetnek. Másik fél tégla, újabb röhejhullám. A bontás helyén több ezer tégla. Egy-két percenként utazik egy darab. Fagy csak egy kis darab vakolat. ..vamivel később visszajövök, a helyzet annyiban változott, hogy most négyen vannak. Kettő időnként hajigál, kettő a köveken ül és sört iszik. És mind a négyen nagyokat nevetnek. Nyilván azokon az ütődön embereken, akik azt hiszik, hogy Budapest még ebben az évezredben visszanyeri fürdőváros rangját. (Magyar Nemzet)