Adelaidei Magyar Értesítő, 1982 (15. évfolyam, január-december)
1982-07-01
Tollas Tibor: A Kanadai Magyarságból Kísérlet az emigráció semlegesítésére ,,Szabadságért kiáltó szó” — így fogalmazta meg Rákóczi Ferenc tömören és világosan a mindenkori emigrációk feladatát. Ez a célkitűzés nem változott azóta sem. Ezért igyekezett minden elnyomó rendszer elnémítani a határain túl élő ellenzéket. Miután a hazai ellenzéket nem tudják elnémítani, s a forradalom 25. évfordulójának az emigráció közreműködésével váratlanul nagy visszhangja volt szerte a világban, most új módszerrel próbálkoznak. A világszövetség utasítást kapott a párttól, hogy igyekezzék valamilyen formában megközelíteni Budapestről Nyugatra „egyirányú forgalomként.” Nyugatról Magyarországra sem újság, sem könyv nem mehet. Kivételként csak olyan válogatott és az otthoni rendszerrel lojalitást vállaló íróknak, költőknek jelenhetnek meg világnézeti szempontból veszélytelen témájú írásaik akikkel a rendszer épp a kultúrcsere egyirányúságát akarja cáfolni. Miután a Magyarok Világszövetségének a munkája nem érte el a kívánt eredményt, idén március 8-án a vezetőségnek csaknem felét leváltották és a közvélemény előtt rokonszenvesebb személyiségekkel cserélték fel. Mindez nem változtat azon, hogy befelé továbbra is a párt irányítása érvényesül! Ezen a közgyűlésen Bognár József, a MVSz elnöke „Emigrációs politikánk néhány kérdése és a jelenlegi nemzetközi helyzet” címmel tartott előadást, amelyben a Világszövetség feladatait ismertette. Érdemes hát közelebbről megvizsgálni, mi az új program, amellyel eredményesebben kívánják a nyugati magyarságot megszelídíteni. A „Magyarírek”ben olvashattuk az elnöki beszédet, amely leszögezi, hogy „megváltozott a szórványmagyarság társadalmi szerkezete, nemzedéki összetétele, foglalkozási- és kor megoszlása... Mindezt figyelembe véve kell kidolgozni a Szövetség programját is”. Gosztonyi főtitkár kifejti, hogy „sokszálúan alakult az együttműködés... a kapitalista országokban lévő magyar egyesületekkel, klubbokkal, kultúrcsoportokkal... világi és egyházi vezetőkkel, tudósokkal, művészekkel, írókkal, magyarnyelvű lapok, kiadványok szerkesztőségeivel rádiókkal, magyar nyelvet tanító iskolákkal”. Nagy eredménynek könyveli el, hogy „különféle értelmiségi csoportok” találkoznak a rendszer meghívására Budapesten. Külön kiemeli pl. a lelkészeket! Köztudott, hogy Budapest éveken át minden módon: pénzzel, rágalmazással, bomlasztással próbálta a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium működését lehetetlenné tenni, — sikertelenül! Most milliós befektetéssel — Kastl ellensúlyaként — Kőszegen két, esetleg három nyelvű (angol, német, magyar) kollégiumot kívánnak felállítani! Az ott tanulók Magyarországon érvényes érettségi bizonyítványt kapnának. Különben a külföldi magyar írók a jövőben, — bizonyos feltételek mellett — tagjai lehetnek majd a Magyar Írók Szövetségének. „A Világszövetség felhívásban kezdeményezi, hogy kutassák fel és gondozzák a külföldi temetőkben lévő sírokat, amelyekben jeles magyarok nyugszanak”. — Mintha az emigráció csak erre a felhívásra várt volna és az elmúlt negyedszázad alatt erejéhez mérten nem tett volna meg mindent nemcsak a „jeles”, hanem a „jeltelen” magyarok sírjainak gondozása érdekében. Nem is egyszer, —hívtuk fel a figyelmet a külföldi magyar katonatemetők felderítésére és ápolására. Ugyanakkor nem hallgattuk el azt a kiáltó szégyent, hogy a második világháború katonái és 58 hősi halottai „jeltelenül” nyugosznak a hazai földben, csupán a szovjet „felszabadító” katonák kaphattak díszes síremlékeket. A világszövetség a Kodály Zoltán és Arany János évforduló közös megünneplésének terve kapcsán, úgy mellékesen bejelenti, hogy szeptemberre, „Budapesten összehívják a külföldi magyar egyesületek vezetőinek találkozóját”. Elhatározták azt is, hogy a jövőben több támogatást fognak nyújtani a külföldi magyar egyesületeknek és segíteni akarják a cserkészcsapatok tevékenységét is, valamint a külföldi magyar egyházközségeket, „mert ezek a magyarság megőrzését szolgáló alapvető intézmények”. Tehát nem is titkolják, hogy most már az emigráció egyházi és világi, valamint ifjúsági szervezeteinek vezetőit akarják befogni a maguk szekerébe. Gosztonyi meglepetésszerűen, még kijelentette: „tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai meggyőződését, világnézetét, amit természetesen tőlük is elvárunk”. Mindezt szemrebbenés nélkül hangoztatják azok, akik már 35 évvel ezelőtt felszámolták az otthoni cserkészetet és az ifjúsági szervezetek működését azóta is csak politikai elkötelezettség alapján engedélyezik, akik a Fiatal írók