Adelaidei Magyar Értesítő, 1985 (18. évfolyam, január-december)

1985-06-01

valóság. Megalkuvás. Túlélés. Ha ezt a népet hagynák szabadságban élni, mire lenne képes?! — sajdult föl bennem. Akkor és ott született meg ama elhatározásom, hogy mert szabadföldön vagyok ott­hon, de mégis "megdobban a szívem", valamit, ha csekélység is, tennem kell azért a hazáért. És most, nyolc év után, éberen, nyitott szemmel és füllel utaztam vissza. Időközben szüntelenül arról hallot­tam, olvastam, hogy milyen jó világ van ott, milyen nagyszerű a fejlődés, milyen magas az életszínvonal és hogy általános a megelégedettség. Magyarország, ez az ősi földrajzi helyzetében védett, de erőszakkal feldarabolt ország fölött negyven év múlt el az "Unternehmen Margarethe”, vagyis a Hitler által elrendelt megszállás óta. 1945- ben aztán bekövetkezett a ‘‘fölszabadítók" megszállása, azóta is tart. Megszállásuk is, kizsákmányolásuk is. Hiába mutatta ki világosan a hősies magyar nép 1956-ban, hogy elege van belőlük. — Vagy mégsem volt hiába? A “ma” gyönyöre_______________ Ma senki sem beszél 44-ről, 45-ről, 56-ról, ezekről az egymásba fonódó, a magyar sorsot eldöntő dátumokról. Mintha mindaz nem lenne fon­tos. Az embereket más érdekli: a jelen. Hogy ez a jelen sokban 56-nak köszönhető, azt senki sem feszegeti. A múlt nem érdekes már. A legsötétebb Rákosi-korszakról, a csengőfrászról, a de­portálásokról burleszk filmek jelennek meg, humoros témák adódnak. Mindenen lehet nevetni, mindent ki lehet figurázni — s nem csak a politikai kabaré színpadán. ..Más szelek fújnak..." hiszen az egykori “háborús bűnös” színésznőből “dédelgetett kedvenc” lett. És a ma mennyi lehetőséget nyújt! Sok-sok vágy válhat valóra, ha bevetjük egész erőnket és alkotókészségünket! Lám, fölépült a korzó, vannak luxusszállók a Dunaparton, nézzed csak: ez a Forum, itt meg az Átrium-Hyatt! Nyugati tőke közreműködésével építették. Eláll a lélegzet, ugye?... Kaszinó is van! Idenézz, most nyílt a Pierre Cardin üzlet! Ugye csodás? — Nem érdekes, hogy mindez részükre nem elérhető, nem használható... 4800 forint a "csodás" férfiöltöny. Egy tanító havi fizetése ennél kevesebb. 4 Fórumban vagy a Duna Intercontinentalban egy éjjelezés 80-100 dollár, — több, mint egy eladókisasszonynak a havi fizetése. 4 kaszinóba magyar állampolgár forinttal be sem mehet. Sebaj! Van! Boldogan és büszkén mutogatják a látogatónak: ilyen is van nekünk! A rendszer zseniális meglátással fölismerte a magyarok eme jellegzetességét. Fontos a látszat, a külső fény és pompa. Hosszú évek után szabaddá tette az utat a vágyak teljesülése, a "jólét" felé. A “szocialismus" rendszerén belül persze ez nem megy buktatók nélkül. Hol rejlenek ezek a buk­tatók? “Maszekvilág” és turizmus_________ Magyarország kirakatország lett. Nyolc év után két dolog tűnik föl azonnal. Az első a káprázatos árukínálat. Árubőség minden téren, nem csak élelmiszerben! Kis üzletek tömkelege, olykor sorban, egymás melletti versengés a textilekben, hímzett blúzok özöne... Ez is "maszek", látod! — mondják nekem. Hja, a magánszektor, a piacgazdálkodásnak eme mindinkább burjánzó megnyilvánulása hűen tükrözi az egyéni vállalkozás — sokoldalú — szellemét. Megannyi jele a magyar tehetségnek, szorgalomnak, leleményességnek. 4 vendéglátó ipar sem kivétel. A kiszolgálás előzékeny, helyenként kifogástalan. Ellentétben az állami vállalkozásokéhoz, ahol rendületlenül kelletlenek. 4 másik föltűnő jelenség a rengeteg turista. Lengyel, cseh és kelet-német rendszámú gépkocsik, de a zöme mégis nyugati, főleg osztrák, aztán nyugat-német francia olasz. Ellepik Budapestet és az országot. Esznek-isznak, vásárolnak. 4 "szocialista testvérországokból" jövőknek az az érzésük, hogy Nyugaton vannak, egy kapitalista világban. 4 nyugatiak pedig inkább elnéznek a helyenként uralkodó piszok rendetlenség és kopott­ság fölött és élvezik az olcsóságot és az evészet különleges örömeit. Kapitalista életszínvonal — -------------­a “szocializmusban”?--------------------— Igen, a devizákat hozó nyugatinak minden olcsó. Azonban a lakosság keservesen megszenvedi ezt a ‘‘magyar csodát". Magyarország látszólag maga mögött hagyta Kelet-Európát, az elmaradottságot, a szegénységet. Az egyéni jólét fejlesztése megengedett tény. Elérhető? Igen, de itt jön a buk­tató. A kapitalista rendszerben használatos, ám a “szocialista'’ táborban annyiszor "kizsákmányolónak" kikiáltott túlórarendszer vezetődött be folyamatosan. Csakhogy ‘‘önkizsákmányoló" alapon! T.i. csakis dupla erőfeszítés árán, a ledolgozott heti 42 órai munkaidő utáni második műszakon lehet fejleszteni az egyéni jólétet. Aki nem akar lemaradni, kénytelen "privát" második foglalkozásnak szentelni szabadidejét. 4 hivatalos munkaidőn belül persze spórol erre a privát erőfeszítésre, adagolja munkaerejét, melyet kénytelen leadni, hogy aztán teljes hévvel nekilásson a valóban gyümölcsöző második foglalkozásnak. KRÓNIKA 14

Next