Adelaidei Magyar Értesítő, 1985 (18. évfolyam, január-december)

1985-10-01

HUSZONÖT ÉV alatt soha nem idézték annyiszor Nyugaton az 1956-os magyar for­radalmat és szabadságharcot, mint az 1968-as prágai tavasz idején, vagy napjaink­ban a lengyel események drámai fordula­taiban. Arról azonban kevés szó­­esik, hogy sem a cseh, sem a lengyel események nem történhettek volna meg a Magyar Október nélkül. A lengyel szabad szakszervezet, a Szolidaritás, az 1956-os magyar Munkásta­nácsok példáján indult el. A nyilvánvaló hatásokon kívül magában a Szovjetunióban is ma még le nem mért visszhangja és következménye van 1956-nak. A kiutasított orosz disszidensek, Vladimir Bukovszkitól Maximovig az orosz polgár­jogi mozgalmak születését a magyar forra­dalom hatásának tulajdonítják. Egyikük, Natalia Gobranyevszkaja ezt írja: „Nyiltan valljuk, hogy mi vagyunk az 1956-os magyar forradalom orosz nemzedéke." Andrej Amal­­rik, a közelmúltban meghalt fiatal orosz történész pedig kijelenti: „A magyarok har­ca nem volt hiábavaló. A sztálini monoli­tikus államot olyan csapás érte, melyből az­óta sem tud kigyógyulni. A szovjet tömb ingadozása és bomlása 1956-ra­ kezdődött és a bomlás kérlelhetetlenül tart tovább, egészen a szovjet tömb végleges összeom­lásáig.” Ha a Magyar Október rengése távolra ilyen hatalmas hullámokat vert, akkor meny­nyivel fontosabb a forradalom szellemi örök­ségét eljuttatni haza az­­1956 után született fiatalokhoz, hogy nekik és a következő nem­zedékeknek is útravalóul szolgálhasson.­­ . A FORRADALOM TANÚI érzik: az idő kiszalad alóluk. Bármit gyűjtünk önmagunk­nak, bármit mondunk el egymás közt, annak nem marad nyoma. Csak az él túl bennün­ket, amit írásban, könyvekben megörökí­tünk. Az utánunk jövők e dokumentumok­ból ismerhetik meg 1956 eszméit, melyek akkor is hatnak, amikor már nem leszünk. Mindazt csak mi, a forradalom szabad föl­dön élő tanúi írhatjuk meg hitelesen, vagy gyűjthetjük össze. Az otthoniak a cenzúra miatt ezt nem lehelik. A mi kötelességünk tehát ennek a hézagpótló munkának az el­végzése. A FORRADALOM TANÚI címmel a Nem­zetőr a Magyar Október 25. évfordulójára az Egyesült Nemzetek Különbizottságának Jelentését adja ki magyarul, mely a szem­tanúk hiteles vallomásai alapján készült 1957-ben, New Yorkban. A könyv megjelenését a Caracas-i Magyar Történelmi Társulat, Amerikában pedig a Szabad Magyar Jogászszövet­ség kezdeményezte és az emigráció ál­dozatkészsége tette lehetővé. A könyvvel méltó emléket kívánunk emelni Bang Jensen dán diplomatának, aki a forradalom ta­­n­­nai védelmében életét áldozta. De emléket állítunk ezzel a szabadságharc magyar hősi halottainak, a Szovjetunióba elhurcoltaknak és a börtönökben kivégzetteknek is, akikre otthon negyedszázad után sem szabad em­­­­lékezni. „Gloria victis”- - Dicsőség a legyőzői­ Tollas Tibor ternek.

Next