Adelaidei Magyar Értesítő, 1987 (20. évfolyam, február-december)
1987-11-01
- természetesen - fizetni kell, a műsoros délutánra mindenki szívesen látott vendég. Tehát azok, akik csak a műsoros délutánon óhajtanak résztvenni, érkezzenek oda kb. 2 órakor. Belépődíj nincs, de a Kisebbségi Magyarokat Segítő Szolgálat támogatására önkéntes adományokat szívesen elfogadunk. A délután programja - nem szükségszerűen az alanti sorrendben - a következő: Balogh Ottó /Canberra/ tájékoztatja a közönséget a Kisebbségi Magyarokat Segítő Szolgálat tevékenységéről és eredményeiről. Pító László énekszáma: Krasznahorka büszke vára... Hites Kristóf beszámolója. Juhász Izabella szavalata: Délvidék, Felvidék, Erdély. Dr.Szentandrássy Elekné beszél Ungvárról. A Melbourne! /Regnum/ magyar iskola kórusa énekel. A Melbourne! Erdélyi Szövetség színelőadása. Sütő András: Advent a Hargitán. Reméljük, hogy mindazok, akiknek lelkében és szívében van még hely az elszakított területeken sínylődő testvéreink részére, támogatni fogják ezt a megmozdulást . ASZTALI TENISZ. A versenyek a Start Table Tennis Club-ban fognak lezajlani január 2.-án és 4.-én. A klub címe: 96 Glen Osmond Road,Eastwood,a 3.SZ. buszállomásnál. Benevezési díjak: egyéni #2, páros #1-50 személyenként, egy három személyes csapat esetében #5. A rendező /lásd fent/ kéri a jelentkezéseket december 7.-ig. Késői jelentkezéseket nem tud elfogadni* FONTOS KÉRDÉS Engedjék meg kedves olvasóim, hogy feltegyek egy kérdést. Mit értenek Önök e név alatt: "Magyar Kulturális Találkozó?" — Egy kellemes szilveszteri bált? ...Két-három látványos előadást az Operaházban?...Borkóstoló kirándulást a Barossa Valley-be? Egy-két élvezetes ebédet vagy vacsorát...? Mert ha csak ezeket értik alatta, akkor mi történt a "kulturális" szóval illetve annak értelmével? Ha ugyanis a bálon 1000 magyar ropja a csárdást, ha az Operaházban pirosra tapsolják tenyerüket, kirándulnak, ebédelnek, vacsoráznak...ezzel szemben a Műkedvelő Színpad előadása, az Irodalmi Est, a történelmi előadások, a nemzetpolitikai és magyar sorskérdéseket tárgyaló és vitató előadások, és a különböző konferenciák ürességtől kongó termekben zajlanak le, akkor ne legyünk büszkék magyarságunkra, sem találkozónkra, mert akkor nem egy kulturális találkozón, hanem csupán egy szórakoztató pikniken vettünk részt, és egyben kiállítottuk saját nemzeti és szellemi szegénységi bizonyítványunkat. Sajnos több elmúlt találkozón ez volt a helyzet: a báltermek és a színházak túl kicsinek bizonyultak, de a "komolyabb előadásokon,konferenciákon és vitákon" csak 50- 60 ember lézengett. Legyen szabad délausztráliai magyar honfitársaimhoz fordulnom azzal a kéréssel, hogy változtassák meg ezt a tendenciát és a komoly tárgyú rendezvényeken való tömeges résztvételükkel fejezzék ki azt, hogy a mi találkozónk nemcsak egy nyaralás, egy piknik, nemcsak egy kellemes időtöltés, hanem valóban egy nagy magyar megmozdulás,mely példát ad és irányt mutat.. Szeretnénk azt, ha a mitalán utolsó találkozónk alatt két kézre találna, gondolat gondolattal társulna, s az itt-ott felmerülő tervek nem rosszindulatú viták 15