Bajtársi Levél, 1976 (29. évfolyam, 1-2. szám)

1976-04-30 / 1. szám

újabban — egy lelkes magyar anyagi segítsége folytán — kínaiul jele­nik meg, világrészeket átfogó nagy emigrációs havi újság. Kiadásában jelent meg legújabban Yves de Daruvár Trianonról írt francia nyelvű könyve, angolul: The tragic fate of Hungary, mely ko­moly visszhangra talált főleg francia politikusok körében. Megjelentette még a Nemzetőr: Szolzsenyicin: Gulag szigetcsoport c. könyvét magya­rul és Tollas Tibor legújabb verseskötetét: Irgalmas fák címmel. Ugyan­csak kiadta a magyar 56-os börtönköltők verseit angolul, valamint külföl­di költőknek az 1848-49-es szabadságharcról írt költeményeit egy hét évig tartó kutatás és gyűjtés eredményeként. Ezek a könyvek mind-mind egy jajkiáltás az alvó és részvétlen Nyugat felé: Vigyázzatok, mert ha nem vigyáztok, nálatok is „bebádogoznak minden ablakot!” Tollas, ezt a már számtalan nyelvre lefordított világhíres költemé­nyét mindkét calgaryi esten személyesen szavalta el a közönség köve­telésére. Szavalása után felállva, percekig ünnepelte a hallgatóság. Nem csak őt, a költőt személyesen, hanem főleg azt a visszavarázsolt magyar öntudatot köszönte meg, mellyel újból megajándékozott bennün­ket. 1956 igazi hangulatát, lelkesedését, fájdalmas könnyeit gyújtotta lelkünkbe és szemeinkbe. Példát és hitet mutatott, erőt adott, hogy feléb­redve fásultságunkból rádöbbenjünk ismét az otthon élőkkel szembeni kötelességünkre: Élesszük és hordozzuk a fáklyát, melyben ’56 tüze lobog és a magyarság nagy forradalmának 1976-ik év 20-ik évforduló­jára összefogva, világraszóló ünnepségekkel szóljunk a világ lelkiis­meretéhez! Miskolci Panulics Lajos: (Stirling, Alta, Canada) Levél a múlt év november 9-én Lethbridgen megjelent Tollas Tiborhoz Eljöttél . . . Jöttél . . . elmentél . . . egy röpke pillanat. Mit köztünk töltöttél . . . csak egy villanat. Mégis mily sok volt, mert Téged vártunk. Ezért volt az, hogy . . . szívünkbe zártunk. Év­hullások közt ordított a gaz Te benned eljött végre az igaz. Új igét hintve a szíveinkbe, Csillogó reményt bús lelkeinkbe. Kit éjszakáknak zordon sötétjén, Kuszáré utak nehéz göröngyén, Kutattunk . . . vártunk . . . létezni véltünk. Hogy soha nem jössz, csak attól féltünk. • 47

Next