Bajtársi Levél, 1978 (31. évfolyam, 1-2. szám)
1978-10-31 / 2. szám
hatnak anyanyelvükön, az erdélyi felsőfokú iskolák még meglévő magyar nyelvű tagozatait is felszámolják. Panaszolja, hogy a nemzetiségek se a hivatalokban, se munkahelyükön nem használhatják anyanyelvüket, a magyar nyelven tudó tisztviselőket és kulturális vezetőket románokkal cserélik fel. Aki pedig a nemzetiségi kérdés törvényes és az alkotmánynak megfelelő kezelése érdekében szót kérni merészel, azokkal szemben megengedhetetlenül megfélemlítő módszereket alkalmaznak, így kergették öngyilkosságba a bántalmazások és kínzások Szikszai brassói tanárt. Kéri az alkotmányellenes gyakorlat, a munkaügyi és ipartelepítési megkülönböztetések, végül az erőszakos beolvasztás beszüntetését. Amikor választ erre a levelére se kapott 1977.X.10-én Vincze Jánoshoz, a romániai kommunista párt központi bizottsága tagjához is megküldötte levelét. Ekkor azonban már megmozdult a párt. Beidézték Királyt Bukarestbe, s kezdetét vette rendőri meghurcoltatása. Letartóztatták és Karánsebesre (Krassó-Szörény vm.) internálták. Ezután juttatták ki leveleit saját kívánságára nyugatra, melyeket a londoni Times, a párizsi Le Monde és más lapok is közöltek. Király 1930-ban született Dicsőszent- mártonban (Kisküküllő vm.), mai neve Tarnaverni, apja 6 gyermekes ácsmester volt. A háború után csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz, s kijárta a moszkvai Komszomol iskolát és igen magas állásokat ért el pártvonalon. Kovászna megye (Háromszék vm.) párttitkára, nemzetgyűlési képviselő, majd a Politbüro tagja lett. Utoljára a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának alelnökeként tevékenykedett. Király a pártot a jelek szerint meggyőződésből követte, de ellenállt a nagy román szélsőséges nacionalizmusnak, ami okozhatta magas állásai elvesztését. Nem hitte ugyanis, hogy a legfelsőbb vezetés tisztában van a magyarellenes visszaélések mértékével. Gondolta, hogy ha ő felvilágosítja azokat, a hibák ki lesznek javítva. Amit leveleiben felsorol, azt tudjuk másoktól is. Nagy jelentősége az ő kiállásának abban van, hogy a sérelmeket egy romániai kommunista párt egyik vezető személye mondja el és bizonyítja, hogy ,,a kommunista elmélet és a gyakorlat között nagy űr tátong.” Amikor közvetlenül tapasztalja, hogy a magyarokat nemcsak elnyomják, de gyilkolják is, ha kiállanak igazuk, az alkotmányban és a párt alapszabályaiban foglalt emberi és kisebbségi jogaik mellett, számonkéri a vezetőktől tetteiket. Mikor összeütközésbe került benne a kommunizmus és a magyarság — a magyarságot választotta. Későbbi sorsa ismeretlen. (CHRR 1978.III. 15.) Garfield (N.J.) A Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsa 1978. IV. hóban körlevelet bocsátott ki, melyben a Fillmore-i Sík Sándor Cserkészpark helyzetéről számol be. A 130 hold területű erdős-rétes, dimbes-dombos parkban jönnek össze évente négy világrész magyar ifjúságát képviselő kiküldött cserkészek, hogy magyar szellemben képezve hazatérve neveljék a magyar ifjúságot ,,Emberebb embernek, magyarabb magyarnak”. Az 1978. évi program levezetése előtt egészségügyi átalakításokat kell végrehajtani, mely azonban anyagi erőiket meghaladja. A beruházási program közel 30.000 dollárt tesz ki. Ezért a Nagytanács anyagi támogatást kér azoktól a magyaroktól, akiknek szívügye