Bajtársi Levél, 1978 (31. évfolyam, 1-2. szám)

1978-10-31 / 2. szám

hatnak anyanyelvükön, az erdélyi felsőfokú iskolák még meglévő ma­gyar nyelvű tagozatait is felszámolják. Panaszolja, hogy a nemzetiségek se a hivatalokban, se munkahelyükön nem használhatják anyanyelvü­ket, a magyar nyelven tudó tisztviselőket és kulturális vezetőket romá­nokkal cserélik fel. Aki pedig a nemzetiségi kérdés törvényes és az al­kotmánynak megfelelő kezelése érdekében szót kérni merészel, azokkal szemben megengedhetetlenül megfélemlítő módszereket alkalmaznak, így kergették öngyilkosságba a bántalmazások és kínzások Szikszai brassói tanárt. Kéri az alkotmányellenes gyakorlat, a munkaügyi és ipartelepítési megkülönböztetések, végül az erőszakos beolvasztás be­szüntetését. Amikor választ erre a levelére se kapott 1977.X.10-én Vin­­cze Jánoshoz, a romániai kommunista párt központi bizottsága tagjához is megküldötte levelét. Ekkor azonban már megmozdult a párt. Beidézték Királyt Bukarest­be, s kezdetét vette rendőri meghurcoltatása. Letartóztatták és Karán­­sebesre (Krassó-Szörény vm.) internálták. Ezután juttatták ki leveleit saját kívánságára nyugatra, melyeket a londoni Times, a párizsi Le Monde és más lapok is közöltek. Király 1930-ban született Dicsőszent-­­ mártonban (Kisküküllő vm.), mai neve Tarnaverni, apja 6 gyermekes ácsmester volt. A háború után csatlakozott a kommunista ifjúsági moz­galomhoz, s kijárta a moszkvai Komszomol iskolát és igen magas állá­sokat ért el pártvonalon. Kovászna megye (Háromszék vm.) párttitkára, nemzetgyűlési képviselő, majd a Politbüro tagja lett. Utoljára a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának alelnökeként tevékenykedett. Király a pártot a jelek szerint meggyőződésből követte, de ellenállt a nagy­ ro­­mán szélsőséges nacionalizmusnak, ami okozhatta magas állásai elvesz­tését. Nem hitte ugyanis, hogy a legfelsőbb vezetés tisztában van a ma­gyarellenes visszaélések mértékével. Gondolta, hogy ha ő felvilágosít­ja azokat, a hibák ki lesznek javítva. Amit leveleiben felsorol, azt tud­juk másoktól is. Nagy jelentősége az ő kiállásának abban van, hogy a sérelmeket egy romániai kommunista párt egyik vezető személye mond­ja el és bizonyítja, hogy ,,a kommunista elmélet és a gyakorlat között nagy űr tátong.” Amikor közvetlenül tapasztalja, hogy a magyarokat nemcsak elnyomják, de gyilkolják is, ha kiállanak igazuk, az alkotmány­ban és a párt alapszabályaiban foglalt emberi és kisebbségi jogaik mel­lett, számonkéri a vezetőktől tetteiket. Mikor összeütközésbe került benne a kommunizmus és a magyarság — a magyarságot választotta. Későbbi sorsa ismeretlen. (CHRR 1978.III. 15.) Garfield (N.J.) A Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsa 1978. IV. hóban körlevelet bocsátott ki, melyben a Fillmore-i Sík Sándor Cser­készpark helyzetéről számol be. A 130 hold területű erdős-rétes, dim­­bes-dombos parkban jönnek össze évente négy világrész magyar ifjúsá­gát képviselő kiküldött cserkészek, hogy magyar szellemben képezve hazatérve neveljék a magyar ifjúságot ,,Emberebb embernek, magya­­rabb magyarnak”. Az 1978. évi program levezetése előtt egészségügyi átalakításokat kell végrehajtani, mely azonban anyagi erőiket megha­ladja. A beruházási program közel 30.000 dollárt tesz ki. Ezért a Nagy­tanács anyagi támogatást kér azoktól a magyaroktól, akiknek szívügye

Next