Bajtársi Levél, 1984 (37. évfolyam, 1-2. szám)
1984-04-30 / 1. szám
nem is láthattunk a kulisszák mögé, s a különböző politikai befolyásolási kísérletek is osztódáshoz vezethettek.Ilyenek voltak,hogy csak a főbb tragédiákat említsem, a doni katonai vereség, mely megsemmisítette a lány 2. hadseregét és a végső katonai vereség árnyékát vetette előre, az olaszok kiugrása,majd a románok pálfordulása,amelyek a Stalingrad- Don-i arcvonal felbomlásának következményei voltak, s amit a németek haditerveikben nem láttak előre,amelyek hatására Hitler, 1944. március 19 és október 15.Wiki "elővágása" következett ellenünk. Különösen az október 15.-iki csapás volt az, amely a magyar lelkeket megosztotta.... Nem akarok itt politikai és katonai elmélkedések útvesztőjébe tévedni, de közel negyven évvel az események után és az azóta átélt történelmi valóság ismeretében leszögezhetjük a következőket,anélkül hogy bármit is szépíteni akarnánk: 1. ) Az 1920-ban, Trianonban történt végzetes államcsonkítás után az államvezetésnek egyetlen célja a békeparancs revíziója volt. Ezt a nyugati hatalmak segítségével nem érhette el, mert azok, elsősorban Franciaország, fenntartás nélkül támogatták a csonka országunkat fegyveresen körülvevő kis-entente államokat: Csehszlovákiát, ún. Nagyromániát és Jugoszláviát, melyek útját állták a legkisebb revíziónak is. Életképességünket az akkori helyzetben csupán egy revízió állíthatta volna helyre. Minden más elképzelés, csak illúzió lehetett. 2. ) A harmincas évek közepétől megnyílt egy út Nyugat gyengeségével szemben az egyre erősödő Német Birodalom segítségével.Ugyanekkor a szovjetorosz nyomás is erősödött. Ennek a szovjet-orosz rendszernek a szálláscsinálóit, 1919-ben megismertük az öthónapos un."proletárdiktatúra" rémuralma alatt. Ez ellen is, csak a németektől várhattunk segítséget. Sőt, ne felejtsük el, az öthónapos kommunizmus Trianonnak is szálláscsinálója volt. A nyugati hatalmak és a kis-entente nem akarták, hogy a Kárpátok medencéjében a bolsevizmus gyökeret verhessen Magyarországon, így kerülhetett sor a román megszállásra, aminek, csak a Nemzeti Hadsereg életrehívása vethetett véget, de, sajnos, már csak a trianoni határok között...A reálpolitika akkor a németekkel való katonai szövetség volt. 3. ) Ez az út 1938-ban a Felvidék, 1939-ben a Kárpátalja, 1940-ben Északerdély és 1941 áprilisban a Délvidék magyarlakta területeinek visszacsatolásához vezetett háború nélküli 1941 június végéig az 1939-ben Lengyelország ellen kitört"háborútól sikerült az országot távol tartani. Románia, melyre sokkszerűen hatott Északerdély elvesztése, szintén a németeknél keresett menedéket, egyrészt esetleges további revízió, másrészt az Észak-Bukovinába és Besszarábiába betört orosz terjeszkedés ellen. Szlovákia pedig a III.Birodalom protekturátusa alá helyezte magát! Ettől kezdve Magyarország ZSAROLHATÓVÁ vált. Románia, de Szlovákia is a német szövetségtől remélték a Magyarországhoz visszacsatolt területek,- legalább is részbeni, visszaszerzését. 4. ) Ebben a helyzetben a magyar államvezetést kettős cél vezette: a) aránylag csekély expedíciós erőkkel eleget tenni a német hadvezetés követeléseinek, szemben a románok totális katonai bevetésével német oldalon ( 3 hadsereggel! ), b) de ugyanakkor a főerőket visszatartani az országban a háború bizonytalan kimenetelére az 1919-es rossz tapasztalatok alapján. De a háború a "bizonytalanság birodalma", mint Clausewitz írta, s ezért soha nincsen garancia arra, hogy a tervek megvalósíthatók. 5. ) Amikor a németek hadiszerencséje a visszájára fordult, s a két, sőt három arcvonalon küzdő német erők háborúvesztésének körvonalai egyre határozottabban rajzolódtak ki: a magyar államvezetés is kiutat ke