Bajtársi Levél, 1987 (40. évfolyam, 1-2. szám)

1987-10-31 / 2. szám

CS... ( Ludlow Ma.,USA ) 1987.V.7.-én... " Mint akit felébresztettek elvonult élete aluszékonyságából, úgy hatott rám a ma érkezett Bajtár­si Levél. Számkivetettségemben azt éreztem, hogy kedves vendég látoga­tott meg. Az érdeklődés olyan fokával olvastam végig a Levelet, hogy el kellett felejtenem testi nyavalyáim makacs szorítását. A szellemi­lelki ürességbe tartalmat hozott és feléledt emlékeimre új napfény sü­tött.... Végül is elszomorodva tettem le, azzal a fájó érzéssel, hogy minden csak volt... Legalább is nekem, aki kilencvenedik életévemben, béna testtel és néma lélekkel nem várhatok mást, csak az elmúlást... Viszont vigasztaló tudat, hogy vagytok Ti, akik jótékony hatással, élő reménnyel láttok még jobb jövőt, célt és tartalmat, akiket utódaimnak tartok és büszke vagyok Rátok, mint apa a fiaira. Adjon az Isten jó egészséget, fenntartó erőt, hitet, munkaképességet Neked és munkatár­saidnak. A B.L. fenntartására csatoltan küldök 20.00 US dollárt. Őszinte bajtársi szeretettel üdvözöl és ölel... " F.F. (Windsor, ONT,Kanada) 1987.V.7.-én... " A részemre küldött B. L.-t ma megkaptam az Emléklappal együtt, melyet örömmel olvastam, úgy, mint az azelőtt jöttekét is... Az elmúlt évben igen kivettem részem a betegségből, melyek a mindennapi dolgokkal együtt igen elfoglaltak. Köszönve a B.L. megérkezésének annak olvasása kicsit megnyugtat, hogy nem csak én vagyok, akik bajjal küzködnek. Ezért kérjük Isten segedel­mét, nem csak magunkért, hanem minden Baj­társ és bajtársi Családért, valamint minden honfitársunkért. Itt küldök a B.L.-re 30­00 dollárt. Maradok továbbra is bajtársi tisztelettel..." v.G.M. (Beaconsfield, Que.,Kanada) 1987.V.9.-én... " A B.L.-t meg­kaptam, melyért ezúton mondok köszönetet, öröm számomra, hogy a B.L. alapkövét lerakó 4 élő baj­társat még köszönthetem szeretettel.Isten ál­dását kérem további munkájukhoz. Istennek jóvoltából 1945-ben a bajtársak közül sokan a nyugati ol­dalra sodródtak, de voltak olyanok is,akiknek a keleti oldal jutott. Ezeknek 1945-1956-ig internálótábor,börtön volt osztályrésze. Ezek,akik zárt ajtók mögött voltak, nem lehettek kőművesei a bajtársi alapot le­rakó kis csoportnak. Én, mint ehhez a csoporthoz tartozó, úgy a magam, mint szerte a világon szétszóródott bajtársak nevében kijelentem: az alaphoz mi is hozzájárultunk. Hozzájárultunk akkor, amikor kurtavasban verejtékeztünk, és a szó legszorosabb értelmében egymást segítettük, ápoltuk és bátorítottuk, így lettünk mi is részesei annak az elvetett gondolatnak, mely ma ha­talmas fává nőtt és virágzik... Kérem szerte a nagyvilágban élő volt rabtársaimat, a Bajtársi Levélen keresztül tegyenek vallomást a volt börtönökben tanúsított összefogásról. Az Emléklap könnyet csalt szemembe. Minden elismerésem a Vezetőség minden tagjának, akik fáradtságot nem ismerve dolgoztak, hogy a 40 évvel ezelőtt megkezdett munkát tető alá hozzák. Külön köszönet DOMOKOS és RADA baj­társaknak, a minden kényes ízlést kielégítő szép rajzért..." B.J. (Rotenburg, BRD.) 1987.V.21.-én... " A küldött Emléklap szív­ben és lélekben nagyon és mélységesen meghatott és ennek ellenértéke­ként két könnycsepp szántott végig az arcomon, amit az emlékezés kény­­szerített elő... Felsóhajtottam: Istenünk! Hát nem szép és üdvös ez így? De igen. És ekkor gondoljunk arra, mindez Kinek, vagy kiknek az érdeme? Kik oltogatták, nyesegették a gyenge hajtásokat? Ők. Elődeink. Ők, akik a nemzetért harcban, sokan a homokzsákok előtt, vagy a bitó­ 42

Next