Bajtársi Levél, 1987 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1987-10-31 / 2. szám
CS... ( Ludlow Ma.,USA ) 1987.V.7.-én... " Mint akit felébresztettek elvonult élete aluszékonyságából, úgy hatott rám a ma érkezett Bajtársi Levél. Számkivetettségemben azt éreztem, hogy kedves vendég látogatott meg. Az érdeklődés olyan fokával olvastam végig a Levelet, hogy el kellett felejtenem testi nyavalyáim makacs szorítását. A szellemilelki ürességbe tartalmat hozott és feléledt emlékeimre új napfény sütött.... Végül is elszomorodva tettem le, azzal a fájó érzéssel, hogy minden csak volt... Legalább is nekem, aki kilencvenedik életévemben, béna testtel és néma lélekkel nem várhatok mást, csak az elmúlást... Viszont vigasztaló tudat, hogy vagytok Ti, akik jótékony hatással, élő reménnyel láttok még jobb jövőt, célt és tartalmat, akiket utódaimnak tartok és büszke vagyok Rátok, mint apa a fiaira. Adjon az Isten jó egészséget, fenntartó erőt, hitet, munkaképességet Neked és munkatársaidnak. A B.L. fenntartására csatoltan küldök 20.00 US dollárt. Őszinte bajtársi szeretettel üdvözöl és ölel... " F.F. (Windsor, ONT,Kanada) 1987.V.7.-én... " A részemre küldött B. L.-t ma megkaptam az Emléklappal együtt, melyet örömmel olvastam, úgy, mint az azelőtt jöttekét is... Az elmúlt évben igen kivettem részem a betegségből, melyek a mindennapi dolgokkal együtt igen elfoglaltak. Köszönve a B.L. megérkezésének annak olvasása kicsit megnyugtat, hogy nem csak én vagyok, akik bajjal küzködnek. Ezért kérjük Isten segedelmét, nem csak magunkért, hanem minden Bajtárs és bajtársi Családért, valamint minden honfitársunkért. Itt küldök a B.L.-re 3000 dollárt. Maradok továbbra is bajtársi tisztelettel..." v.G.M. (Beaconsfield, Que.,Kanada) 1987.V.9.-én... " A B.L.-t megkaptam, melyért ezúton mondok köszönetet, öröm számomra, hogy a B.L. alapkövét lerakó 4 élő bajtársat még köszönthetem szeretettel.Isten áldását kérem további munkájukhoz. Istennek jóvoltából 1945-ben a bajtársak közül sokan a nyugati oldalra sodródtak, de voltak olyanok is,akiknek a keleti oldal jutott. Ezeknek 1945-1956-ig internálótábor,börtön volt osztályrésze. Ezek,akik zárt ajtók mögött voltak, nem lehettek kőművesei a bajtársi alapot lerakó kis csoportnak. Én, mint ehhez a csoporthoz tartozó, úgy a magam, mint szerte a világon szétszóródott bajtársak nevében kijelentem: az alaphoz mi is hozzájárultunk. Hozzájárultunk akkor, amikor kurtavasban verejtékeztünk, és a szó legszorosabb értelmében egymást segítettük, ápoltuk és bátorítottuk, így lettünk mi is részesei annak az elvetett gondolatnak, mely ma hatalmas fává nőtt és virágzik... Kérem szerte a nagyvilágban élő volt rabtársaimat, a Bajtársi Levélen keresztül tegyenek vallomást a volt börtönökben tanúsított összefogásról. Az Emléklap könnyet csalt szemembe. Minden elismerésem a Vezetőség minden tagjának, akik fáradtságot nem ismerve dolgoztak, hogy a 40 évvel ezelőtt megkezdett munkát tető alá hozzák. Külön köszönet DOMOKOS és RADA bajtársaknak, a minden kényes ízlést kielégítő szép rajzért..." B.J. (Rotenburg, BRD.) 1987.V.21.-én... " A küldött Emléklap szívben és lélekben nagyon és mélységesen meghatott és ennek ellenértékeként két könnycsepp szántott végig az arcomon, amit az emlékezés kényszerített elő... Felsóhajtottam: Istenünk! Hát nem szép és üdvös ez így? De igen. És ekkor gondoljunk arra, mindez Kinek, vagy kiknek az érdeme? Kik oltogatták, nyesegették a gyenge hajtásokat? Ők. Elődeink. Ők, akik a nemzetért harcban, sokan a homokzsákok előtt, vagy a bitó 42