Bajtársi Levél, 1992 (45. évfolyam, 1-2. szám)
1992-10-31 / 2. szám
karva még.Két oldalt egy-egy öreg cserkész és két civil,nyílván egykori rab. A két cserkésszel együtt utaztunk Szobról és akkor egy kicsit komikusnak is tartottuk. Az egyik valódi,egy kicsit molyrágta nagy kalapban, köpenyben,régi jelzésekkel... a másik a mai "nyári" sapkában,civil nadrágban,de egyébként minden a régi,még a kés is az övén. Itt azonban nem voltak komikusak, itt, egy eltűnt korosztályt képviseltek. Mindketten nagyon idősek, biztos,hogy 70-en túl. Álltak feszesen,ahogy az egy valódi cserkészhez illő... A szószékre elsőnek Andrásfalvy művelődési- és oktatásügyi miniszter lépett és a távol lévő Antall mindein nevében köszöntötte a jelen lévőket,majd leleplezte az emlékművet, emlékeztetve arra, hogy azok itt véleménykülönbségük miatt szenvedtek, azok áldozata nem volt hiábavaló. Az ország ma szabad lett és jelenleg a szenvedőknek állítunk most emléket... Elfelejtettem fentebb még azt megírni, hogy a kereszt mögött egy kovácsolt vas börtön rács van. Rajta van a kereszt, talán jelképezve, hogy a kereszt az, ami megtöri a szabadságot korlátozó rácsot... A lepel lehullt, alatta fekete márvány táblán arany betűkkel hirdeti. A " LEGYŐZVE GYŐZTEK " Dr. Habsburg Ottó lépett a szószékre. Választékos, nagyon szép beszédet tartott... " Mi magyarok, Európához tartozunk. Nincsen mit szégyelnünk, nem szabad kishitűeknek lennünk. Akik itt szenvedtek, azok is hittel élték végig a rabság éveit. Európaiak vagyunk, mégha olyan sokan szidnak is minket. Mert mindig vannak és nyilván lesznek, akik találnak, keresve valami okot, hogy szidjanak, pocskondiázzanak. Itt van Mindszenty esete.Van egy külföldi újság,ahol nem is olyan régen megjelent egy Mindszentyt és Magyarországot pocskondiázó cikk. Aki írta, egy magyar jezsuita, aki csak franciául beszél, s akit, mondja Ottó, azzal bosszantok, hogy mindig magyarul beszélek vele. Az országunk annyi vihart élt át, annyiszor volt megszállás alatt, s mindig talpra állt. Most is ezt kell csinálni! a 40 év hibáit nem lehet hónapok alatt eltüntetni, ilyen csodát egy kormány sem tud megtenni. Nem vitás, nehéz korszak ez, amin át kell lábolni... s amikor azzal vádolják hazánkat, hogy itt antiszemitizmus van, hogy nyugat előtt befeketítsenek, akkor csak egyet tudok mondani, hogy Magyarország az egyetlen, ahol a legkevesebb zsidó pusztult el. ( óriási taps ) Mária, Boldogasszony Anyánk velünk volt és velünk van,s biztos vagyok benne, hogy ez az ország még virágzó országa lesz Európának... " A jelenlévők lelkesen megtapsolták... SZILÁGYI nevű úr, magyar "attilában", mellén a vitézségi jelvénnyel lépett a szószékre és elszavalta Mécs L.: "A Fogoly Bíboros " c.versét.. ... majd a Politikai Foglyok Szövetségének,az egykori itteni rabok nevében beszéltek egy eljövendő keresztény Magyarországról, ahol az igazság győzött és immár tűnnek el a szovjet jelvények mindenhol... Virág úr újból a szószékre lépve Tollas ( Kecskési ) Tibor,egykori cse főhdgy, versét szavalta el, a " Szegedi balladát ". Döbbenve hallgattam, mert eddig még nem hallottam... Nagymaros polgármestere, aki szintén "lakott" itt, megköszönte a megjelenést, Árva Vince atya fáradozását,majd elmesélte,hogy hogyan is történt Márianosztra felszabadulása 1956-ban.... ... és ekkor felcsendült a Himnusz.... Több száz idős férfi állt vigyázzban, a zömének elcsuklott a hangja, könnyes szemmel énekeltük nemzeti imádságunkat. Énekelte Ottó és a fia, a miniszterek, az államtitkárok, a katonák és amikor a " nyári sapkás "