Cél, 1965 (8. évfolyam, 2-3. szám)
1965-08-01 / 3. szám
Vim. évfolyam 3. szám CÉL emberünk volt És hogy feltevésünk helyes volt bizonyítja az, hogy ő magát is előadónak jelölte a táborozáson. A rendőrségi engedélyt gyanútlanul aláírta Dr. O. J. rendőrkapitány. A legnehezebb feladatnak látszott K. F. kiváló színművészt megnyerni arra, hogy lépjen fel és szavalja el a Solymosi Eszter című verset. Másnap este már az ő beleegyezése is a birtokunkban volt. Nekem R. T. művésznek is beillő hegedű játékát kellett biztosítanom, felesége zongorakiséretével, ami könynyű munka volt, mert egyazon vállalatnál dolgoztunk és amellett, hogy közvetlen főnököm volt még meleg barátság is fűzött össze bennünket. Mindjárt megállapodtunk a zeneművekben is, amit játszani fognak. Elsőnek Hubay Helyre Katiját, majd a közbeiktatott szónokok, vagy verset szavalók után Brahms Magyar Táncait. Kedden már nyomattuk a plakátokat és szerdára virradóra hatalmas pirosfehér-zöld színű falragaszok hirdették a Turultáborozás helyét, idejét és programmját, országszerte ismert emberek neveivel. Szombat vasárnapra már nem volt a birtokunkban eladható jegy, olyan nagy volt az érdeklődés és itt megint ki kell emeljük a hungaristák fegyelmezettségét, jóakaratát, mert nagyobb része leadta a jegyeit a pénztárhoz, vállalva az állóhely kényelmetlenségét és az oldalajtókhoz való kiszorultságát. Csütörtökön este végigjártuk a kerületvezetők lakásait, hét kerületre volt osztva a város és minden kerület még körzetekre, a körzetek háztömbökre és kiadták az utasítást, hogy még azon estén tartoznak végig járni körzetvezetőiket, azok pedig háztömbvezetőiket és mozgósítsanak minden fellelhető épkézláb embert a Táborozásra. Ez a munkánk felesleges óvatosságnak bizonyult, mert a falragaszokról már mindenki értesült arról, hogy mi készül vasárnap délutánra és a vezetők, már számszerű kimutatást tártak elénk jegyigényléseikről, a kerületeik részére. Igen, ez a feloszlatott állapotunkban is megtartott szervezettség, fegyelmezettség, harcolni akarás és tudás, félelmetes volt a rendszer urainak a szemében. Tisztában voltak azzal, hogy ha ez az országos viszonylatban egyedülállóan megszervezett párt és mozgalom uralomra jut, nekik felelniük kell arról, hogyan vezették és hová jutatták a nemzetet? Hogyan gazdálkodtak a nemzet vagyonával, s kiknek jutatták a nemzet jövedelmének nagy százalékát, mely a nemzet öszszességét illette volna meg? Kiknek a kezébe került az ország természeti kincseinek kihasználása? A gyáripar, s a bankok jövedelme, a nagybirtokok jelentős hányada? Hogyan és kik juttatták a kül és belkereskedelmet a nemzettől idegen fajúak kezébe? Ezért használtak fel ellenünk a politikai életben addig nem ismert, erőszakos, magyar emberhez nem méltó eszközöket, mert féltek tetteik következményének elviselésétől és félelmükben, egyik becstelenséget követték el a másik után. Ilyen becstelenség volt többek között az is, hogy családfenntartók tömegeit internálták és börtönözték be, akik az általuk hivatalosan engedélyezett pártkeretek között szervezési munkákat végeztek csak azért, hogy a tömegeknek elvegyék a kedvét a pártban való működéstől és belépéstől. Rettegésükben még azt az ősi törvényt is elfelejtették, hogy minél több mártírt csinálnak közülünk, annál inkább nekünk adnak hitelt, a bennük két évtized óta csalódó nemzettagok.Szombaton délután háromszor annyi testvér jelent meg a hatalmas hangversenyzongora elszállítására, mint amennyire szükség lett volna. Nem tudtunk és nem is akartunk ellene tenni semmit, mert mindenki részt kért a munkákból és a mellőzöttség érzését nem akartuk senkiben felkelteni. Soha nagyobb gonddal, szeretőbb vigyázattal nem szállítottak még zongorát Magyarországon, mint azt a testvérek tették. Még a nagy, széles stráfkocsin is úgy fogták körül, mintha díszőrséget állnának melette. Nem is esett még egy karcolás sem rajta sem az oda, sem a visszaszállítás alkalmával. A terem berendezését és az előadás rendezését FIS. és F.J. tv.-ek irányítása alatt hungaristák végezték, említenem sem kell szintén fölös számiban. Engem abban a kitüntető megbízásban részesítettek, hogy fogadjam a vonaton érkező színművészünket és vigyem az előadás helyére. Lelkemre kötöttek vigyázzak, hogyan viselkedem és bánok vele, mert az illető úr kormányfőtanácsos és a méltóságos megszólítás úgy hozzátartozik a rangjához, mint gomb a kabáthoz. Ehhez a megbízáshoz elkértem a vállalatunk igazgatójának O.L.-nak a fogatát, amelyet minden további nélkül meg is kaptam, amikor elmondtam kit akarok vinni rajta. Az öreg parádés kocsissal pedig megbeszéltem, hogy lassú ügetéssel hajtson majd visszafelé a főutcán, főleg a két park között elterülő “korzó”-nak nevezett sétányon. És vasárnap délután a három órakor befutó gyorsvonatról leszálló K.F.-t. Isten hozta méltóságos uram, üdvözléssel fogadtam. Te, válaszolta a kezemet derekasan megrázva, engem ne méltóságos uramozz, mert nyakon legyintlek, én nektek F. -i bátyátok vagyok. Akkor hát Isten hozott F. -t bátyám, üdvözöltem mégegyszer. Jókedvűen mosolygott rám és megkérdezte, aztán közönség dolgában hogyan állunk? Megértő és hálás közönség lesz jelen, válaszoltam. Nem ilyen értelemben kérdeztem te lurkó, hanem hányan lesznek? Attól félek, hogyha mindenkit bepréselünk a terembe szétnyomják a falakat, feleltem gondterhes arcot vágva, tegnap este már egy jegyünk sem volt. Közben kiértünk a ránk várakozó hintóhoz, s tekintetét a lovakon legeltetve megkérdezte, ezt a két gyönyörű lipicait kinek az istállójából kötöttétek el ti betyárok? Amikor megneveztem a tulajdonosát a két lónak, hatalmasan felkacagott; te, ha én ezt elmesélem Pesten, nem hiszik el nekem, hogy engem a jobboldali színészt, H.D. fogatán szállítottak a szélsőjobbhoz közelálló Turul Szövetség táborozására. (folytatjuk) Jászkunsági 13 oldal PROHÁSZKA: **A materializmus világnézetet nem adhat, mert nem karolhatja föl a lét összes kérdéseit'*