Hadak Útján, 1950 (2. évfolyam, 20. szám)
1950-12-01 / 20. szám
csak fájót, nem hoz kacagást, csak elhalót, nem titkon remélt ajándékok öröme tüzesíti át szívünket. De közelebb jutottunk a Jászolhoz s ahhoz, aki példát adva a szenvedések hordozásában, a legnehezebb áldozattal váltott meg bennünket. Az Ő szenvedése az Ő áldozata biztatás és reménység számunkra, hogy a mieink sem voltak hiábavalóak. Életünk sok drága ágacskájával, sok korhadt és gonosz is lehullott. Mi magunk mélyebben érzünk, s messzebb látunk, mint amikor hiúságos örömökben, gőgös hírnévben, földi javak között örvendeztünk s úgy hittük igazak s makulátlanok vagyunk. A Szent Este nemcsak a fájó emlékezés óráit hozza, hanem megerősíti szívünkben a reménységet, megerősíti lelkünkben a hitet, hogy érdemes küzdeni, szenvedni, élni, várni, mert minden bizonnyal eljön az óra, melyet a Megváltó pecsételt meg bizonysággal, mutatván, hogy van Feltámadás. Összeomolhat s pusztulhat minden, mit emberi kéz, emberi agy alkotott, bő aratása lehet a halálnak is, de a lélek, mit Isten lehelt belénk, örökkévaló. Hisszük, hogy földi útjaink egyszer hazavezetnek. Vállalhatjuk a részt, mit vállalnunk kell, s melyre készülünk. De nemcsak az lesz az igazi cselekedet, melyet elvégeznünk kell. Az csak megnyitja a cselekvés kapuit. A szenvedésben tisztult s erősödött lélekkel a magunk keserveit nem feledve, minden a szenvedések s megalázások tüzében acélosul emberségünkkel s nemesedett szeretetünkkel kell nem alázkodva, de alázattal szolgálnunk s építenünk majd országot s lelkeket. Ez a nagyobb, ez a nehezebb feladat, melyet Isten kegyelme talán reánk szab ki. Ezt kell mivelnünk már ma és itt, hová kifürkészhetetlen sorsunk vetett. Harcolnunk kell önmagunkban s a világban a gonosz, az aljas indulat, az igazságtalanság, a mások megtiprása ellen. A bajtársi szeretet lángját kell oly magasra szítanunk, hogy körülötte egymásra találjon itt kint s majdan otthon minden igaz magyar. Mert hacsak a kerék fordul, hacsak annyi történik, hogy ki hegy lábánál állt, hegytetőre kerül, s hiába való volt minden áldozat s minden szenvedés. A lélek mélyén kell kezdeni az uj országépitést, szerető gondoskodással rakva követkőre, s az élő hit erejével adva hitelét, minden tiszta s jószándéku mozdulatunknak. A krisztusi szeretet, melynek ünnepét üljük, nem önző és olvadékony, de erős és megtartó szeretet. A krisztusi megbocsátás, nem lágy ráhajlás a bűnre, nem megtévedtek simogatása, hanem alkuvást nem ismerő kemény próbatétel. A ránk szakadó fájó emlékezéseket hordozva az eljövendő szent karácsonyi ünnepen, legyen a mi szeretetünk megtartó azoknak, kik roskadoznak a viselhetetlen teher alatt és csitítson el lelkünkben minden fájást a hit, hogy a bethlehemi jászolban született lvrnminl.' minenHiiil; Ic oziilnínHa mntrnliho azorulni.'oibat 2 * Békés Karácsonyt - Boldog Újévet A közelgő karácsonyi és újévi ünnepek alkalmával a. K. Központja ezúton kiván minden Bajtársnak békés és boldog ünnepeket és közös magyar céljainkhoz közelebb vivő Új esztendőt! A karácsonyfa gyújtás pillanatában keressük meg egymást mi, a világban szétszórt, töretlen hitű magyar harcosok és a szeretet melegétől megfosztott, rabhazában, börtönökben és távoli haláltáborokban sínylődő, magyar véreinkre emlékezve nyitsuk meg fogadalmunkat: A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG ! *