Hadak Útján, 1951 (3. évfolyam, 26. szám)

1951-06-01 / 26. szám

Hadászati problémák Koreában Az USA és a Szovjetunió ellentétes kül­politikai törekvéseinek „békés eszközök­kel" való küzdelme immár évek óta fo­lyik. Abban a felek egyre makacsabbul ragaszkodnak saját álláspontjukhoz, a vi­ták során a türelmesség, a megértés és en­gedékenység egyre kevesebb szerepet kap­nak s a küzdelem egyre jobban közeledik az erőszakos eszközök alkalmazása­ a har­madik világháború felé, így a küzdelem eszmei, diplomáciai, gaz­dasági és egyéb vonatkozásaiban aratott sikereknek, illetve sikertelenségeknek je­lentőségét egyre inkább abból a szem­pontból kell értékelni, hogy azok mennyi­ben befolyásolják a szembenálló felek ha­dászati helyzetét egy esetleges harmadik világháború vonatkozásában, így ennek kell elsősorban mérvadónak lenni, a ko­reai helyzet mindenkori mérlegelésénél is. Egy esetleges harmadik világháborúban az erőkifejtés súlyát egyrészt az USA, másrészt a Szovjetunió fogják képviselni. Eme erőkifejtések viszonylagias nagysága szempontjából a Koreában adódó lehetősé­gek teljesen lényegtelenek. A megsemmisí­tés legkisebb áldozatot követelő legrövi­debb útja pedig egyik erőforráshoz sem vezet Koreán keresztül. A harmadik világ­háborúval kapcsolatban tehát Koreának nem volt eredetileg is hadászati jelentő­sége. Ilyent átmenetileg is csak annyiban nyerhet, amennyiben a vele kapcsolatos események befolyásolni tudják, vagy az erőkifejtési mérleget, vagy az erőforrások­hoz vezető legrövidebb utak alakulását. Az USA és a Szovjetunió hadászati hely­zetének viszonylagos alakulásában jelen­tős szerepet játszik, hogy Ázsia népeire melyik félnek, milyen nagy a politikai be­folyása. E téren döntő fordulatot jelentett, hogy Ázsia legnépesebb és területileg is legnagyobb, legtartalmasabb történelmi múlttal rendelkező állama, Kína teljesen a Szovjetunió politikai befolyása alá ke­rült. Ezzel megteremtődött az alap egy olyan eszmeáramlat elindításához, ami Ázsia népeinek nagy részét, esetleg összes­ségét is a Szovjetunió politikai befolyása alá terelheti. Az eszmeáramlat jelszava: „felszabadítani Ázsia elnyomott népeit a fehér faj kizsákmányoló uralma alól, még­pedig a kommunista politikai rendszer je­gyében, mert az a legyőzhetetlen Szovjet­unió erkölcsi és anyagi támogatását biz­tosítja". E jelszó gyakorlati hitelének megszerzé­se érdekében indult egy évvel ezelőtt tá­madásra Észak-Korea kommunista kormá­nya az USA segítségével hatalomhoz ju­tott délkoreai kormányzat ellen, szovjet­orosz fegyverekkel, a szovjet diplomácia kezdeményezésére és előre biztosított tá­mogatásával. A támadás az USA kormá­nyát rendkívül kellemetlen válaszút elé állította. Ha meghajlik az erőszak alkal­mazása előtt, úgy gyengesége láttán új erőre kap az indonéziai, indokínai és ma­­láji bolsevista lázadás, vérszemet kaphat­nak a többi ázsiai államok még passzív ötödik hadoszlopai. Ázsia függetlenségre törekvő népeit lázba hozhatja a Szovjet kezdeményezés könnyű sikere és rövide­sen elveszhet akár egész Ázsia is a nyu­gati tábor számára. Ázsia elszakadása min­den bizonnyal Nyugateurópában is éreztet­né kedvezőtlen hatását és az USA hadá­szati helyzete mind Ázsiában, mind Euró­pában egyszeriben összezsugorodna a le­hetőségek minimumára. Másrészt az USA arra egyáltalában nem volt felkészülve, hogy az erőszakos lépés­re ugyancsak erőszakos lépéssel válaszol­jon. A helyes válasz­lépést ugyanis min­denekelőtt az értelmi szerző, a Szovjetunió ellen kellett volna irányítani. Ehhez azon­ban csupán az atombomba állott rendelke­zésre, megfelelő tengeri-, némi légi- és csak jelentéktelen szárazföldi haderő mellett. Ha az atombomba nem hoz azon­nali és döntő sikert, úgy a védtelen Ázsia és Nyugateurópa hetek alatt is elveszhet­nek és ezzel maga az USA is szinte re­ménytelen hadászati helyzetbe kerül. Ezt a kockázatot tehát vállalni nem lehetett. Ugyancsak nem volt előkészítve Délko­­rea hatásos katonai önvédelme sem. A dél­koreai hadosztályok lényegileg csak köny­­nyű fegyverzetű rendőralakulatok voltak, a nehéz fegyverzet, páncélos- és légierő teljesen hiányoztak. Végül nem volt az USA vezérkar sem felkészülve arra, hogy adott esetben Délkoreát amerikai csapa­tokkal védje meg. Hiszen az USA önvé­delme szempontjából Délkoreának hova­tartozása egyáltalában nem játszott sors­döntő szerepet. E mellett az amerikai csa­patoknak koreaiakkal való szembeállítása azt a nem kívánatos látszatot kelthette volna, hogy az USA ázsiai belügyekbe akar beavatkozni, holott addig az USA azzal szerzett magának kedvező közvéleményt Ázsiában, hogy az ottani népek független­ségi törekvéseit pártfogolta. Végül a fegy­veres harc vállalása Koreában egy bármi­kor lehetséges harmadik világháború szem­pontjából teljesen mellékes irányba terel­heti az USA katonai erőkifejtését és telje­sen feleslegesen emésztheti annak forrá­sait és tartalékait. Az ilyen módon ugyancsak nehéz válasz­út elé állított USA kormány azonban a helyzet magaslatára tudott emelkedni és azonnal döntött, mégpedig a cselekvés mellett. Ez a cselekvés, m­a már említettek

Next