Hadak Útján, 1952 (4. évfolyam, 38-44. szám)
1952-06-01 / 38. szám
előtti júniusi forradalom füú hősei nem azt keresték, hogy mi lesz a holnapi politika iránya. Nem azt kutatták, hogy milyen vonal, csoport, politikai irányzat kerül majd hatalomra az ő életáldozatuk árán. Mentek és meghaltak, mert érezték, hogy az ifjúság feladata nem a kérdezősködés, nem a múlt és az apák vádolása hanem a holnap, a népük szabadságának kiharcolása, még akkor is, ha oda kell adni érte a drága ifjú életet. Az emigrációs fiatalság, éljen bármelyik földrészen, ifjú elődeire nézzen ezen a napon. Értse meg, hogy az ifjúság életcélja nem a tehetetlen köldökszemlélés, nem az emigrációs feketepiac lehetőségeinek felkutatása, még kevésbé a tangójampecek gondatlansága, hanem egyedül és kizárólag a harc, a Kovách Attilák ragyogó önfeláldozásának követése. Küzdelem az elveszett otthonért, a megölt szabadság feltámasztásáért és azért a csókért, amelyet az édesanya vagy a kishuguk lehel a homlokukra egy szabad hazában. Lágerek poklában, Indokína dzsungeleiben idegen csillagok alatt és felhőkarcolók árnyában, ne higgjen ez a fiatalság többé az ügynökök, a társutasok meséiben, melyek azzal mérgezik a lelkét, hogy az idősebb generációk valamit is vissza akarnak állítani a visszahozhatatlan tegnapból. Az Isten és a természet örök törvénye szerint a holnap Magyarországa az ő oszáguk lez a fiataloké, a következő nemzedéké és olyan lesz, amilyennek ők akarják, amilyenné ők harcolják ki s amilyenné ők alakítják majd munkával, hittel, verejtékkel és forró imádsággal. Népek holnapját, nemzetek jövendőjét soha sem az öregek döntötték el, hanem az ifjú lelkek, a gyermekarcú hősök. S ebben a szellemben szólítja a magyar harcosok nagy közössége sorai közé a fiatalságot. Nézzenek az elődeikre, a ludovikás aksokra, az alcazári kadétokra a tejfeles szájú vörössipkásokra, Petőfiekre és a budai ostromban harcoló gyerekekre. Lássák meg azokat a kortársaikat, akik ma szovjet mundérban, janigársorban, de töretlen lélekkel várják a percet, amikor hontalan, bujdosó testvéreiket megölelhetik és amikor egész Nyugat fiatalságával együtt nyakára léphetnek minden diktatúrának, szolgaságnak. Előttünk mint az igazi úttörők, mint a szabadság gáncs nélküli bajnokai ott járnak a ludovikás hősök. Ők mutatják az egyetlen utat amelyen még el lehet érni az otthont a hazát, a szabadságot. A harminchárom év előtti fiatalok felkelése az örök magyar, az örök európai és örök krisztusi ember bilincstépő lázadása volt mindazok ellen, ami azóta nyomorgatja, gyötri a keserű levében forgó világot. Elsők voltak az elsők élén akik azóta a Don partján, Moszkva vagy Sztálingrád, Buda falai alatt fegyvert emeltek hitért, szabadságért. A hontalan fiataloknak úgy adjon hazát az Isten, ahogy követni tudják az ő nagy és szent példájukat. A magyar hősök ünnepe Münchenben Az MHBK a németországi főcsoport rendezésében május 25-én nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg a magyar hősök napjáról és ezer év magyar hőseiről. A müncheni városháza zsúfolásig megtelt dísztermében magyar részről megjelent József kir. herceg tábornagy, V. Sanyi Hugó vezérezredes, a m. kir. honvédség volt főparancsnoka, Zákó András vezérőrnagy, az MHBK vezetője, valamint az ausztriai, németországi, angliai főcsoportvezető, míg a belgiumi főcsoport vezetője képviseltette magát. Német részről többek között ott voltak: Hans Friessner szkv. vezérezredes, dr. Nedwig, a bajor kormány és a menekültügyi minisztérium képviselője, Spät szkv. vezérezredes, a Bajor Vöröskereszt elnöke, Erik Bode szkv. vezérkari alezredes a német So’dalenbund kiküldötte. A szűzmáriás magyar zászlókkal feldíszített teremben a Kolping zenekar előbb a magyar és német himnuszt intonálta, majd Szilágyi Lajos szkva ezre des magyar és német nyelvű megnyitó beszéde után Varga Gábor róm. kat. lelkész szép imája és a Boldogasszony anyánk kezdetű ősi egyházi ének hangzott el. A magyar hősök vasárnapjának nagy jelentőségét lendületes szép beszéddel méltatta Decsi Mihály szkv. szakaszvezető, megemlékezve ezer év magyar vitézeiről, az ellenállási mozgalomban harcoló élő hősökről. Ezután a bolsevista-ellenes magyar harc egyik utolsó német főparancsnoka, Friessner Hans vezérezredes mondott beszédet, amelyben szárnyaló szavakkal méltatta a magyar katonák vitézségét, helytállását a Kárpátok ormán, a debreceni, nyíregyházi és a nagyalföldi csatákban. Bode Erik alezredes a bajor Soldatenbund nevében emlékezett meg a magyar hősiességről. A beszéd különös érdekessége volt a magyar ellenállásnak igen magas és német hivatalos szemszögből való kiértékelése. Schmidt József tanár a magyarországi népi németek képviselője a hazáért kö