Hadak Útján, 1957 (9. évfolyam, 92-103. szám)
1957-11-01 / 103. szám
BAJTÁRSI HÍREK Münchenben nagyszabású emlékünnepély volt az októberi szabadságharc kitörésének első évfordulóján, a bajor főváros legszebb hangversenytermét, a Residenz-beli Herkulestermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A márvány-emelvényen felsorakoztak a zenekar mögött a szabadságharcosok zászlai mellett a világháborús hadilobogók és a MHBK zászlaja is. — Gyümölcsfalvi Imre bajtársunk a szabadságharcosok nevében mondott megnyitót magyar és német nyelven. A megemlékezés német ünnepi szónoka Walter Stain államminiszter, helyettes bajor miniszterelnök volt. Szabadságharcos költők: FÜVESKERT Hasábjainkon nem először emlékezünk meg arról az új magyar irodalomról, amely a kommunisták börtöneiben, minden terror, nyomor, éhség ellenére csodálatos erővel bontakozott ki. „Füveskert“ címen a „Nemzetőr“ kiadásában most jelent meg a szabadságharcos magyar írók értékes és kitűnő antológiája. A gyűjteményből ötven legszebb verset, — német, osztrák, svájci költők fordításában, — ezzel egyidejűleg adott ki a müncheni Carl Hanser Verlag „Im Frührot“ cím alatt. Tizenhárom emigrációs esztendő alatt idekint a „régiek“ tollából virágzott fel, — már amennyiben a szűkös lehetőségek engedték — egy ma már csak kötetek százaival mérhető, hazátlan irodalom. S vele párhuzamosan a börtönben, a bánya mélyen az internáló táborban érlelődött egy új költő-nemzedék, heroikus körülmények között őrizve meg a magyar szellem jogfolytonosságát. A kötet végén a „Füveskert“ történetében megírják, hogy összesen 12 kötet készült el a börtönfalak között a szabadságharc kirobbanásáig, melyből csak hármat sikerült kimenteniök. A szabad földön megjelent „Füveskert“ 28 új magyar költő művészetéről ad képet, azonfelül a kötet magába foglal néhány sikerült műfordítást, ezek közé értve a külföldi költőknek a magyar szabadságharcról írott s legtöbbször igen tehetségesen fordított költeményeit. Magyar olvasó számára mégis csak legnagyobb élmény maga ez a világon egyedül álló „börtön-irodalom“ s ennek kétségtelenül legjelentősebb képviselői: a szabadságharcban hősi halált halt Gérecz Attila, valamint az immár Nyugaton élő Tollas Tibor. A többiekről is még hallani fogunk, ha továbbra is megmaradnak a költészet útján, amelyben nagyok és jelentősek, és nem térnek a politika iszapos ösvényeire. Mint a magyar írók, volt rabok és a szellem fegyvereivel ma is küzdő szabadságharcosok művét szeretettel és mélységes megbecsüléssel fogja olvasni ezt a verseskötetet minden hontalan magyar, (m.l.) aki először a negyven év előtti oroszországi bolsevista forradalom szociális jelszavainak történelmi csődjére mutatott rá, ami egyik fő oka volt annak, hogy a kommunista rendszer a leigázott országokban sem tudott csak brutális idegen erőszak útján hatalmon maradni. Ez ellen a németországi Szovjetzónában, Lengyelországban, majd legutoljára és világtörténelmi jelentőséggel Magyarországot éppen az a réteg kelt fel kétségbeesett elútsággal folytatott küzdelemre, amely adszer reménysége volt: a munkásság és az ifjúság. Ezzel hitet tettek nemcsak a szabadság eszméje, hanem az európai népek szolidaritása és közös jövőjébe vetett reménységük mellett is. A szabad földön élő magyarságnak nagy feladatai vannak, amelyekben igen fontos szerep jut a kulturális tevékenységnek, hogy ez az emigráció megmaradhasson magyarnak, megtarthassa és fejleszthesse azokat az értékeket, amelyekre majd nemcsak hazájuk újjáépítéséhez, de az európai összefogás továbbfejlesztéséhez is szükség lesz. — Dr. Galambos Ireneus bencés atya, a szabadságharc alatti Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke megrázó beszédben idézte fel az októberi napok eseményeit, majd rámutatott azokra a tényekre és kihatásokra, amelyek a hatalmas áldozatok és az azóta visszatért kommunista terror ellenére is azt mutatják, hogy a magyar szabadságharcnak volt értelme. Az ünnepi szónokok szavait ismételten megszakította a közönség feltörő helyeslése. A változatos műsor keretében Schöne Lajos és Ugrin Béla szavalatokkal, a Müncheni Kamarazenekar és a Magyar Kamarakórus Bartók, Mozart és Beethoven műveiből vett számokkal járultak hozzá az impozáns ünnepi est sikeréhez, amelynek a német sajtóban is nagy visszhangja volt. Ausztriában a hatóságok nem engedélyeztek október 23. alkalmából nyilvános jellegű megmozdulásokat. Így Szent László főcsoportunk bajtársi csoportjai is csak zártkörű összejövetelek keretében emlékezhettek meg a tavalyi szabadságharcról. Klagenfurtban október 27-én tartottak a bajtársak bensőséges megemlékezést, amelyen több értékes előadás is elhangzott. Liége-ben a magyar szervezetek közösen rendeztek emlékünnepet október 23-án, igen nagyszámú magyar és belga közönség jelenlétében. A forradalom és a budapesti harcok hősies és megrázóan tragikus eseményeit Sifter László szabadságharcos bajtársunk idézte fel, Kozma Ferenc vk. örgy., belgiumi főcsoportvezető bajtársunk pedig a szabadságharcot kiváltó mélyenfekvő okokról és annak eredményeiről tartott francia nyelven előadást. Papp Tibor főiskolai hallgató „Októberről“ c. versét adta elő, Szeitner Ferenc Tollas Tibor „A Szabadságharc eposzából“ c. költeményét 15