Hadak Útján, 1958 (10. évfolyam, 105-115. szám)
1958-01-01 / 105. szám
A Csillag és a szputnyik 1957 év előtt kigyúlt a Csillag Bethlehem fölött, jelentve egy új világ kezdetét. Az epikureusok élvezethajszoló Rómájával, az Augustusok diktatúrájával, a rabszolgatartó nagyurakkal szemben új világeszme született a jászol szalmájában. A bethlehemi jászol nem csak az isteni csecsemő bölcsője lett, hanem krisztusi világnézetben megújhodott törvényé és erkölcse is. És 1957 évvel később új „csillagot" lőtt az égre az ördögi technika. Karácsony csillaga alatt érdemes elgondolkozni rajta: hozhat-e új világot erre a földre a szputnyik. A betlehemi csillag a megváltó Istenember eljövetelét adta hírül. De vájjon mit jelképez a belsejében döglött kutyával keringő vörös műhold? A nyugati állatvédő dámák a tudományért hősi halált halt ebecskét látják benne. A katonák az úgynevezett abszolút fegyvert, a tudósok az emberi elme új vívmányát, a politikusok a szovjet hatalmi versengés meghökkentő ütőkártyáját és hatásos propagandaeszközét. Mi keresztények egészen mást látunk. Hiszen nem az jellemez egy rendszert, eszmét, hogy milyen magasra tud lőni valami műbolygót, hanem hogy milyen állapotokat tudott teremteni itt, e földön. A sztratoszféra felett ott kering a szovjetek, de itt a földön Szovjetoroszország kétszázmilliós népessége és 110 millió vasfüggöny mögötti rab jajgat a szabadságáért. A szputnyik fent repül a magasban, de itt a bolsevista hatalom körzetében ÁVH-s terroristák gyilkolják a papokat, intellektüeleket, katonákat, írókat, nyúzzák a kétkezi munkást s a földi ember milliói kisebb biztonságban vannak, mint egykor a Heródes poroszlói által halálra keresett csecsemők. A kegyes állatvédő szervezetek könnyeket sírnak a Lajkakutya kimúlása miatt, de elfeledkeznek lassan a szabadságáért halt magyarokról, a vasfüggöny mögötti rendszerek millió és millió mártírjáról. Az égen ott repül a szputnyik, de a társadalom erkölcsi felelősségérzete még soha sem állott olyan mélyen mint a világűr-utazó kutya korában. Épp most olvastuk, hogy tavaly ilyenkor a francia előkelőségek, szellemi emberek még dühöngve tépték szét a szovjetkövetség fogadóestéjére szóló meghívókat, mondván, hogy a magyar nép gyilkosaival nem fognak kezet. S a szputnyik hatása alatt ugyanezek a személyiségek boldogan jelentek meg a bolsevizmus negyvenedik évfordulójára rendezett szovjet ünnepségen. Pedig sokkal inkább mint valaha, most adatik fel a kérdés az emberiségnek, melyiket választja: az égre lőtt ebet, a technika szédületét, az anyag imádatát, vagy a Kisdedet, aki a lélek, a szellem, az erkölcs isteni birodalma felé irányította az emberiség tekintetét? Keserűen kell látnunk, hogy ez a nyugati világ ma is csak materiális téren akar konkurrenciát csinálni a földi pokol anyagelvű urainak: „Majd mi lőjjük végül is fel a nagyobb szutnyikot, a nagyobb kutyát és még nagyobb atomrakétát..." Pedig a világ titka és az emberiség jövője nem a kutyát vagy akár az embert a világűrbe vivő rakétában van. A szabad világnak inkább egy mélyebb elhatározásra lenne szüksége: mi követjük hűségesebben mindazt, amit a karácsonyi csillag szelíd ragyogása jelent. A Csillag és a szputnyik lehet ugyanis két világnézet szimbóluma is. Egyik a szabadságé, a humanista emberi ideálok, az erkölcs, társadalmi igazságosság jelképe. A másik a leterrorizált, megkötözött lelkű társadalmaké. S a bolsevizmust elsősorban nem a sztratoszférában kell legyőzni,vagy lekonkurrálni, hanem itt, a lélekben, a földi társadalmak keretén belül, amire olyan nagyszerű s örök időkre szóló példát adtak a magyar szabadságharcosok. A megoldás titka itt van a földön, vagy még inkább az Istentől adott emberi lélekben, amely lázad a terror, a zsarnokság uralma ellen s amely nem eshetik bele a technika szédült csodálatába s annak mindenekfölött valóságának hirdetésébe. Az embert kell meglátnunk végre, aki nem lett boldogabb. Az embert, aki szenved és olyan megkötözött rabbá vált, mint a szputnyik kutyája. A karácsonyi csillag nem a harc, nem az osztályharc, hanem az értelmes béke csillaga, hanem a szeretete. A szputnyik a megdöglött kutyájával egy halálra ítélt rendszer hanyatló műholdja, a rabszolgaság, sőt a minden eddiginél szörnyűbb világrabszolgaság jelképe. Karácsony csillaga a józan és tiszta szabadságé és a reménységé. Mikor Jézus a földre szállott, a rabtartók akkor is zordon fegyverekkel, állig páncélban jártak. S fegyvereik most vannak azoknak is, akik nem mezitlább védik a nyugati szabadságot. Ez utóbbiaknak fegyvertárából nem annyira a szputnyik és nem a ballisztikus távrakéta hiányzik, hanem a krisztusi szellem nagyszerűsége, az a lelki bátorság és tisztaság, amely a jászoltól egész a keresztfáig állt helyt egy új világ eljövetelére. Két materialista világ keskeny ösvényén, hontalan bujdosók fölött mégis a 3