Hadak Útján, 1958 (10. évfolyam, 105-115. szám)
1958-03-01 / 107. szám
Izrael hadereje jelenleg kb. 80 ezer főből áll; ez a létszám mozgósítás esetén megháromszorozható. A 16 dandárba tagozott földi erő tüzérségi és páncélos anyagának zöme francia gyártmányú. A férfiak tényleges szolgálati kötelezettsége 3 évre terjed, de a nők is kötelesek a haderőben szolgálni, amennyiben nem férjezettek. Mozgósítás esetén a férfiak 49, a nők 35 éves korig vehetők igénybe. Szíria múlt ősszel a Szovjettől a következő hadianyagot kapta: 20 harckocsit, 50 rohamlöveget, 100 db. 3,7 cm-es lgv. gépágyút, 60 db. 8,8 cm-es lgv. ágyút és 80 db. Mig- 17-es lökhajtásos vadászgépet. A leszállított nagymennyiségű gyalogsági fegyverzet zöme cseh eredetű. A nyugatnémet légierő, kiépülése után, az eddigi tervek szerint 2 harcászati és 2 boni repülőhadtestre és 2 magasabb, repülést kiszolgáló kötelékre fog tagozódni, kb. 100 ezer fős összlétszámmal. A két harcászati légihadtestbe 4 vadászbombázó, 2 romboló vadász, 2 felderítő és 2 szállító repülőezred fog tartozni, míg a két honi (légvédelmi) légihadtest kötelékébe 8 vadászezred, valamint az összes földi légvédelmi (rakéta és lgv. tüzér) és a légifigyelő (radar) egységek kerülnek. A repülést kiszolgáló parancsnokságok alá tartoznak a repülőterek, a híradó és javító alakulatok. Az iskolák, a kiképző és az anyagi ellátást végző egységek légierő pság közvetlenek lesznek. Az európai rakéta-alapok problémája A fegyverkezési verseny és a kölcsönös elrettentés már a rakétakorszakban jár. A szovjet valószínű előnye egy féléve közhellyé vált a napisajtóban is, de ennek ellenére a köztudatban meglehetősen homályos mindaz, ami rakétafegyverkezéssel függ össze, noha a nemzetközi politika hátterében ennek a mozgató erőnek a befolyása az európai országokat megfélemlíteni igyekvő Bulgaria levelekből — és ezek hatásából a politikusok és a közvélemény egy részére — mindenki előtt nyilvánvaló. Míg egyes országokban részben érthető idegenkedés mutatkozik a védelmi rendszernek rakétakilövő alapokkal történő kiegészítésével szemben (mondván, hogy ezek szinte kihívnák a szovjet atomfegyverek támadását és növelnék a háború veszélyét), addig a Szovjetnek nincsenek ilyen gátlásai. A nyugateurópai területek tekintélyes része már a szovjet távrakéták hatótávolságán belül van. A Balti-tenger mellékén levő báAz amerikai kormány elrendelte a „Thor“ és „Jupiter“ mintájú közepes rakéták sorozatgyártását; az eddigi tervek szerint először 16 ilyen rakétákkal felszerelt üteget fognak felállítani, amelyekből 14-et „Thor“-ral, kettőt pedig a „Jupiter“-rel kívának felszerelni. Valószínűleg az üteg lesz az alkalmazási alapegység egy-egy kilövőhelyen. Angliában négy kilövő alapot akarnak berendezni, amelyek 1958 év végére kerülhetnek alkalmazásra kész állapotba, míg a nyugateurópai szárazföldön legkorábban 1959-re készülhetnének el rakétaalapok. Ugyanez vonatkozik arra az egy-két alapra is, amelyet Törökországban terveznek. Ilyenformán még mintegy két évvel kell számolni, amire az európai alapok harckészségüket elérik, ugyanekkorra állhatnak rendelkezésre az első amerikai interkontinentális rakétalövedékek is. ■— Legkorábban 1960-ra rendelkezhet az északatlanti védelmi szövetzisokat nem is számítva, a csehországi alapokon levő rövidtávú (700—1000 km-es) rakéták elérhetik a közép- és nyugateurópai térség legnagyobb részét, az albániai alapokról tűz alá vehető közepes (2500 km-es) hatótávolságú rakétákkal a Földközi tenger egész partvidéke a marokkói repülőalapokkal együtt, a Bukovinában és Bulgáriában települő és ez évben előreláthatólag elkészülő rakétabázisok közepes távrakétáinak a hatáskörzetébe esnek a skandináv államok, a brit szigetek, valamint a délfranciaországi és spanyolországi területek. A kérdésnek néhány katonai és technikai, de az általános tájékozottsághoz is lassan mindinkább hozzátartozó szempontjának ismertetésére az alábbiakban egy összefoglalást közlünk, amely a „Wehrkunde" című német hadtudományi folyóirat ezévi januári számában jelent meg. (Szerk.) Még oly kilövőalap-rendszerrel, amely mind a szükséges közepes, mind pedig az interkontinentális rakétaalapokat magában foglalja. A szovjet előnye időközben, amennyire ez ma áttekinthető, akkor éri el a veszélyes csúcspontot, amikor elegendő számú interkontinentális hatótávolságú rakétája lesz ahhoz, hogy az amerikai hadászati légiflotta támaszpontjait, bármely távolságban is legyenek azok, kikapcsolhassa. A NATO erőfeszítései így arra irányulnak, hogy erre az időpontra elegendő közepes hatótávolságú rakétaalapja legyen, amelyek annyira előre vannak tolva a szovjet által tartott térséghez, hogy ezekről a megfelelő szovjet célpontok ellen esetleg szükségessé váló ellentámadás végrehajtható legyen, kiegyenlítve a szovjet interkontinentális rakéták nagyobb hatótávolságát. A közepes rakéták 2400—3200 km-t kitevő hatótávolsága mellett még így sem lehetséges 13