Hadak Útján, 1969 (21. évfolyam, 235-246. szám)
1969-09-01 / 244. szám
Délután egy szovjet páncélos Skötelák Veréb-Lovasberényig jutott előre és bekerítéssel fenyegette a hadosztálynak a községtől délre, Meleghegy, Naidap területén küzdő csoportját. A községben a hadosztálytörzs, híradók, vonatrészek és egészségügyi oszlop katonáinak belvezésével súlyos ikörzeti harcra került sor, amíg Ulrich Rudel alez csatarepülő kötelékének imélyi támadása az oroszokéit visszavonulásra nem kényszerítette. A rombolók Várpalota repülőteréről szálltak fel és 16 szovjet harckocsit lőttek le. Ugyanekkor a községtől délnyugatra, a Pátka felől támadó szovjet harckocsikat az 1. tüzérosztály (pik. Géczy Iván alez.) ütegeinek közvetlen irányzású tüzével sikerült feltartóztatni. A hadosztálynak Nadapnál küzdő részei (2. hu. ezred, 3. hu. ezred részei) estig Lovasberényre, onnan pedig dec. 24-re virradó éjjel Csákvár felé tértek ki, ahol Papé né. vörgy., harccsoport pk. (Csákivár, 24-én Kökényes psz.) intézkedésie szerint a német páncélosok vonatrészei által gyéren megszállt „Olga“ vonalban, a Vértes hegység déli lábánál alakították támpontszerűen útlezáró védelmi vonalat, súllyal Csákvárnál. A támpontok között a „Feldherrnballe“ pc. felderítő zrt. páncélgépkocsijai tartottak öszszeköttetést. Csákvárt a küzdő huszárok századonként alig 20-25 fős létszámmal érték el. A két szovjet hadsereg csapatai december 23-ra az áttörést kb. 100 ton-re szélesítették ki. Székesfehérvár eleste után jelentősen meggyorsult a 4. gárda hadsereg előnyomulásának üteme is. Csapatai dec. 25-én elfoglalták Zámolyt, másnap Tarján, 27-én Tatabányát, dec. 28-án pedig Neszmélyit, így a bekerítés „belső arcvonalától” nyugatra 30-45 lám távolságra létrehozták a „külső erővonalat“. Evvel a 3. ukrán front sikeresen megoldotta a budapesti hídfőállás bekerítésére kapott parancsot. (Folytatjuk) Darnóy Pál A székely hadosztály 1918/19-ben c. cikkünk (H. U. májusi szám) kiegészítésére megjegyezzük, hogy a hadosztály megalakulásához az ott említett 38. honvéd hadosztálybeli részeken kívül a közös (cs. és kir.) 82. gyalogezred pótzászlóaljához és a kiegészítőságokhoz önként bevonultak is számottevően hozzájárultak. A 82-es „vasszékely“ gy. ezred az olasz fronton a fegyverszünetet követően fogságba esett. (Részben a Székelyföldről egészültek ki a m. kir. 22. és 24. honvéd gy. ezredek is.) Július 31-én volt százhúsz éve annak, hogy Petőfi Sándor elesett a Segesvár melletti fehéregyházi síkon vívott csatában. Bem József honvédtábornok itt akarta megállítani a már a Székelyföldet is veszélyeztető orosz túlerőt, Lüdersz cári tábornok hadtestét. A csata délután, amikor az ellenség friss tartalékokat vetett be, és a Küküllőn átkelt kozák lovasság átkarolása is érvényesült, elveszett. — Petőfit utóljára Papp Lajos ezredes látta, a Bem kiséretét bekerítő lovasgyűrűben. Illyés Gyula: SEGESVÁRON Millió kukorica-dárda, Úgy áll ma is a zöld határ és fent a néma nap, akár akkor, midőn őt halni látta. És néma, csukott szájként lent a bezárt föld, a betelt verem, mely befalta. Elevenen, mint mondja ma is a legenda. — Élek még! — fájdult fel. — Dögölj meg! hangzott (volt erre is tanú) s rémképnek is bár iszonyú, a véres hullák rágörögtek. S most csak a csend, a néma béke. Állong egy felhő, néz a nap. S itt az utca, hol átszaladt, még szétüvöltve: vége! vége! Álltam a hídon, hol előre nézett még, hol még a jövőt látta Bem zászlai fölött, (délben kitörtek a mezőre). Szemem az ő szeme nyomában siklott síkon, hegy peremén. Aztán az a kín állt belém, mint mikor tébolydában jártam. Mit ragyogsz felém nevető had, füvek, fák, van sejtelmetek, mit tűrtetek, mit tettetek s ti emberek s te eszelős nap! Itt hörgött. S itt nézte kacagva meghalni a bárgyú világ legnagyobb épeszű fiát, ki meggyógyítani akarta. Nem volt kis dolog, amit ottan megértettem, akármikép tudtam rá eddig az igét, amíg kocsinkhoz odalogtam. Mint aki azt hiszi, kilábol félelméből is, hogyha fut, mentem, — mintha volna kiút ebből a jókedvű világból. 10