Hadak Útján, 1970 (22. évfolyam, 247-258. szám)

1970-07-01 / 254-255. szám

a hazaélt élni ebeny, halni dicsossgi A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1970. július-augusztus (Nr.) 254/255. szám Az inga lengése Nem egy ízben foglalkoztunk ezeken a hasábokon az emberi élet törvényeivel. A világegyetem harmóniájával, a háborúk periodikus csapásaival, népcsoportok, nem­zetek szimbiózisával, s ama törvényekkel, amelyek ellenére cselekedni időtállóan nem lehet, bármily hatalom birtokában sem. Hatásokra ellenhatások következnek, az inga állandóan leng, s ha erős a lökés... kileng. Ma mindenütt nyomott, és robbanásig feszült a légkör. Háború dúl Távol- és Kö­­zelkeleten; embertelen, kiút nélküli, szörnyű háború. S mindenütt a világon, ahol még csend van, vihar előtti a csend. Akik a világ sorsát igazgatják, leszerelésről, szerződésekről tárgyalnak, akárcsak 1931-ben vagy 1938-ban. Közben folyik a fegy­verkezés, folynak a különféle konfrontációk, s a mélyben dübörög minden. Tu­dósok foglalkoznak avval, hogy miképpen lehetne tengeri algákkal a túlszaporodott emberiséget táplálni; kiszámolják, hogy hány négyzetcent­­méter hely jut egy-egy emberre az ezredfordulón; riasztó jövendölések látnak napvilágot az emberiség ön­­gyilkosságáról, a levegő és a vizek elszennyeződése következtében; számítások és elvek állanak egymással szemben a születésszabályozás kérdésében. Ideológiák és rendszerek állanak egymással szemben, dogmák ütköznek más dogmákkal össze, de sehol megváltó szó, új irányt szabó gondolat, elhatározás vagy elhatározottság. A szavak nem fedik a fogalmakat, és a fogalmak eltorzultak. Mindenki fehér-fe­ketében gondolkozik (már aki egyáltalában gondolkozik), a hírközlő médiumok zöme elkötelezett, mellébeszél, és úgyszólván senki nem meri kimondani a való igazságot. 1918-ban elsüllyedt egy világ, amelynek tartópilléreire épült fel a rákövetkező. 1945-ben ez a világ is megsemmisült, a réginek még fennmaradt tartópilléreivel együtt. Csak szólamok maradtak fenn, mint amilyenek a demokrácia és a diktatúra, a jobb- és baloldal, a fasizmus és a kommunizmus. De Marx eszméi ugyanúgy túléltek már, mint Hitleréi. A demokrácia, mely egy kisebbség (a nemesség) elleni küzdelemből született meg, kisebbségek politikai eszközévé lett. Pártok és érdek­­csoportok, a valódi parlamentarizmust számos helyen mellőző kormányok együt­tesei, szakszervezeti vezetők, iparmágnások és pénzemberek uralkodnak a milliók felett a demokrácia nevében, vagy éppen érvén. A diktatúrákban sincsenek igazi diktátorok, csak epigonok, akik számára a hatalm­on maradás egyetlen eszköze a terror. Európában két évtizeden át viszonylagos nyugalom volt. Eltakarították a há­ború romjait, és mintha új élet épült volna a romokon. Egyet s mást sikerült át­

Next