Hadak Útján, 1970 (22. évfolyam, 247-258. szám)

1970-05-01 / 252. szám

magyar népszaporodás alakulása elsősorban az abortusz-rendelet eltörlésén áll, vagy bukik, bármennyire is szeretné elhitetni a propagan­da, hogy az abortusz-rendelet nem oka, ha­nem csak eszköze a születések korlátozásának. A növekvően riasztó jelenségek azonban máig sem késztették a kormányt nemzetpusz­tító politikájának megszüntetésére. Jelenleg Magyarország az egyetlen és utolsó állam Moszkva csatlósai között, melynek kormány­zata görcsösen és érthetetlenül (?) ragaszkodik az abortusz-rendszer legpusztítóbb formájához, melynek katasztrófák következményeit a szomszéd államok régóta belátták és jórészt kiküszöbölték. Pedig ma már a terhesség-megszakításoknak az egészségére káros hatását a rendszer saját szakértői sem tagadják. A Népszabadság em­lített karácsonyi cikke az abortuszt primitív­nek és károsnak ítéli éppúgy, mint a Magyar Hírek orvosszakértője, aki a lap egyik múlt­évi számában is kijelentette, hogy az abor­tusz „életveszéllyel is jár, megviseli a nő szer­vezetét. A művi abortusz minden lehetőség közül a legrosszabb“ — mondotta. Múlt év szeptemberében a Magyar Nemzet pedig arra figyelmeztetett, hogy az „újszülöttek közt egyre több az éretlen, gyenge koraszülött“, ami nyilván korábbi abortuszok következmé­nye. Mindennek ellenére a magyarság kivérezte­­tése tovább folyik s ismét feltesszük a kérdést: kinek érdekében? — tudjuk jól, hogy semmi­esetre sem a magyarság érdekében. Ami Ma­gyarországon jó a Szovjetuniónak, az úgy lát­szik Moszkvában nem jó az orosz népnek. Erre utalt a szovjet közegészségügyi miniszter, dr. Boris Petrovsky­nak a New York Times múlt év dec. 12-i számában ismertetett nyi­latkozata, mely szerint mind lélektani, mind pedig egészségügyi okokból az abortusz elve­tendő. Sőt, ezen túlmenően, dr. Petrovsky óvott a fogamzásgátló vegyszerektől is, me­lyeket pedig Magyarországon most lázas ütem­ben gyártanak az abortusz esetleges pótlására vagy kiegészítésére. A Szovjetunió egészség­­ügyi főnöke rámutatott e szerek káros kísérő­hatására, abból eredő komplikációkra, vissz­hangozva a nyugati orvosok erősödő vélemé­nyét, miszerint a pirulák súlyos vérkeringési zavarokat, idegbántalmakat és sok esetben rá­kot is okozhatnak. Ezt a mérget ajánlgatja most a kormány Magyarországon a kés he­lyett, mellyel 1956 óta több mint két és ne­gyedmillió magyar életét oltották ki. — Mi más ez, ha nem intézményesített nemzetpusz­títás? (Folytatjuk) A trianoni évfordulóra emlékeztető levél­záró bélyeget adott ki Endrédy L. kanadai bajtársunk, két ív ára 1 dollár. Megrendel­hető a köv. címen: B. Szabó, 798 Philip Murray Ave., Oshawa, Ont., Canada. Háromszázötven évvel ezelőtt 1620. május 1-én született gróf Zrínyi Mik­lós, a költő és író, politikus és hadvezér, a szigetvári hős dédunokája. A magyar törté­netírás az újabb kor legkiválóbb magyarjai közt emlegeti. Nagy eposza, a „Szigeti veszedelem“ kora legnagyobb magyar költőjévé emelte; hadtu­dományi munkái, fényes haditettei, főleg az 1664-es téli hadjárata a török ellen, mely ne­vét Európa-szerte ismertté tette, a magyarság egyik legnagyobb­ hadvezéri tehetségéről tesz­nek tanúságot; államférfiúi és közírói tevé-,­kenysége pedig a nemzeti elesettség mélysé­géből mutatott utat az ébresztés szavával a szabadulás felé. A sors neki sem engedte meg, hogy megér­je törekvéseinek hajnalát. De minden kortár­sánál hamarabb vette észre a török biroda­lom kezdődő hanyatlását, a szabadulás haj­nalpírját ... NEMZETŐR ÉVKÖNYV 1970 A szabad magyar sajtó nemes hagyományait követve, laptársunk mintegy hetven írót, költőt, politikust és publicistát szólaltatott meg és fűzte írásaikat színes csokorba. Az igen változatos tartalmú almanach emlékeztet újabbkori történelmünk tragikus évfordulói­ra is, Trianonra és a szovjet megszállásra. Az Évkönyv szerkesztői, Dr. Makra Zoltán és Tollas Tibor, a bevezetőben nehéz felada­tot tűztek ki maguk elé: „A jelen útkeresésében, átlépve századokat, szemünk a jövőbe tekint. Rodostótól Turinon át mindig meg volt az értelme az emigráció­nak. Sokszor csak a bujdosók tüzei tartották életben a szabadság lángját... Miközben ott­hon cenzúrával kötik gúzsba a szabad véle­mény­nyilvánítást, nekünk módunkban van őszinte mérleget állítani az elmúlt negyed­századról és módunkban van hírt adni az el­­szakított területek milliós tömegű magyar­ságáról éppúgy, mint az öt földrészre mene­kült másfélmilliónyi számfűzöttről...” Véleményünk szerint az Évkönyv messze­menően megfelel az így felkeltett várakozás­nak. (240 oldal, illusztrációkkal, kartonkötés­ ára 3 dollár, ill. 11 DM. Megrendelhető: Nemzetőr, Postfach 70, 8 München 34.) * Az USA-beli magyarság körében egy mozgalom indult egy Szent István emlékbé­lyeg kiadása érdekében. Kívánatos lenne, ha az akciót a hivatalos helyeken széles körből támogatnák. A leveleket két címre lehet kül­deni: The Hon. Winton M. Blount, Postmas­ter General, Washington D. C. — és: The Stamp Advisory Committee, c/o Postmaster General, Washington D. C.

Next