Hadak Útján, 1971 (23. évfolyam, 258-280. szám)
1971-10-01 / 279. szám
a sokkal jellegzetesebb fekvésű svájci Schaffhausent (ugyancsak nappal) ért angolszász bombatámadásra. Ez a feltételezés azonban nem felel arra a kérdésre, hogy ebben az esetben miféle rejtélyes ok késztethette volna az oroszokat — a légi hadviselésben egyedülállóan! — a gépek felségjelzéseinek megtévesztő átfestésére? Miért nem pingálták át a szinte egyidejűen a Felső-Tisza völgyében tevékenykedő gépeik felségjeleit? Így jut el az Új Látóhatár beszámolója ahhoz a körülményhez, amelyre a katonai vezetés illetékes szervei a kassai támadás hírét követően és minden más lehetőséget megelőzően gondoltak a szlovákok szerepéhez. Persze, nem arról van szó, hogy a német ellenőrzés (és irányítás) alatt álló szlovák légierő valamely kötelékét bízták volna meg, akár bizalmas utasítás formájában, ezzel a brutális feladattal. Inkább arról, hogy Szlovákia moszkvai hadüzenetét követően a szlovák légierő két (esetleg cseh vagy ruszin nemzetiségű és feltehetően az iglói hadrendi repülőtéren állomásozó) antináci és szovjetbarát pilótája, a hadüzenet hírére és spontán elhatározással, megrakta a gépeket bombákkal, hogy átszökjön az oroszokhoz. Közben Kassa felett kioldva a rakományt, a magyaroknak kívántak egyet s mást visszafizetni, véli — mint egyik lehetőséget — Ford. Dreissiger, a Kingston-i (kanadai) „Royal Military College” történelem tanára a „The Bombing of the City of Kassa“ című tanulmányában. Ehhez a változathoz, amely egyébként Macartney angol professzor e kérdést érintő különböző írásai révén lett nyugaton publikus, a honvéd haditudósító-század egyik, a Pesti Hírlap 1942 júliusi számában megjelent riportja adta a konkrét alapot. A riport még meg is nevezi az egyik disszidált repülőt, Andrej Andele-t. (A név inkább ruszin, mint cseh vagy szlovák eredetre vall.) Az Új Látóhatár beszámolója nyitva hagyta azt a kérdést, hogy német vagy szlovák részesség esetén a támadók miként juthattak a Putylov-Művekben gyártott orosz bombákhoz; miféle értelme, magyarázata lehetett az átfestett felségjeleknek, valamint — függetlenül a bombadobók nemzetiségétől — miféle szándékok állhattak a vállalkozás mögött? Azóta alkalmam volt (többek között) nemcsak a freiburgi német Militärarchiv 1939—43 évi szlovákiai anyagába (időhiány miatt egyelőre csak ebbe . ..) betekinteni, de számos értékes hozzászólást kaptam a világ különböző részein élő kortanú bajtársaktól és történészektől, még Magyarországról is. (Amikor ezekért a közérdekű felvilágosító és támogató hozzászólásokért itt is köszönetet mondok, sajnálattal regisztrálom, hogy néhányan azok közül, akik annak idején mint vk. tisztek munka- és hatáskörükben közvetlenül ismerhették a történeteket, nem reagáltak felkérő soraimra. A Hadak Útján-nak ezen és a következő két ismertetése ezért néhány olyan lényeges körülményt vázol, amelyre az Új Látóhatárban már nem jutott hely, valamint (és legfőképpen) azokat az újabb megállapításokat, amelyek figyelemreméltó adalékai lehetnek az előbb említett „nyitva hagyott“ kérdéseknek —, még akkor is, ha a végső tárgyi bizonyítékok még mindig nem állanak rendelkezésünkre. Elsőnek azokat a körülményeket indokolt szemügyre venni, amelyek alapján Wert Henrik 26-án délután, a végzetes minisztertanácson, a kassai bombákat a Szovjetunió számlájára írta. A támadásról szóló első jelentést a kerületi légvédelmi parancsnok, Csejthey ezds., egyidejűleg rádión és a sértetlenül maradt HM. géptáviró vonalon küldötte, már 20 perccel a bombák robbanása után, de a szolgálati út (tehát: a ker. lgv. központon át az Orsz. Lgv. Pk.) megkerülésével a vezérkar főnökének. Ez a körülmény azért igen lényeges, mert e jelentés, eltekintve az egyébként is komoly károk eltúlzásától, kimondottan szovjet bombázókról szólott. — Csejthey második, az első adatait helyesbítő közlése, amely kiemelte a támadók meg nem állapítható nemzetiségét és géptípusát, már a szolgálati úton, azaz az Orsz. Légvédelmi Parancsnokságon, át érkezett, és bár azt Justhy albgy., az OLPk. személyesen igyekezett miniszterének, illetve a vezérkar főnökének átadni, nevezetteket már csak az ominózus minisztertanács után érhette el. Függetlenül attól, hogy Weth ismert katonapolitikai törekvései számára felettébb kapóra jöhetett Csejthey ezds. első jelentése, az abban foglaltak objektív megfontolások alapján is elhihette. A katonai vezetés (így az OLPK. is) jún. 26-án már két napja tudta a német kát.attasé közléséből, hogy a Barbarossa-hadműveletek első óráit követően szovjet gépek rátámadást intéztek az akkor még nem hadviselő Finnország kikötői és a Pruth mögötti romániai célok ellen. Mi több, alig másfél órával a kassai bombák robbanása előtt, a MÁV mindig megbízható légi. hírrendszere a Felső-Tisza völgyében vasúti berendezéseket könnyű bombákkal és fedélzeti fegyverekkel A közel száz hozzászólás között támogató közreműködésükkel, illetve közléseikkel különösen a következők segítették munkámat: Archivrat Noack (Freiburg); Dr. E. Stracke (Koblenz); Dr. Gosztonyi P. (Osteuropa-Bibl. Bern); Dr. M. Strebl (Ost. Nat. Bibl. Wien); Darnóy Pál (Hadak Útján); Héderváry-Konth J. (Atlanta); N. Dreissiger (Kingston); Keksz E. (Regensburg); Dr. Czigány L. (Berkely); Brown-Barna L. (Melbourne); Vöczköndy L. (Freiburg); Meléthei Barna K. (Baden-Baden); Inokai A. (Gengenbach); L. K. és Dr. Sz. V. (Budapest, illetve Miskolc.) 12