Hadak Útján, 1974 (26. évfolyam, 305-316. szám)
1974-11-01 / 315-316. szám
udvar, a Tudományegyetem, Egyetemi Könyvtár, Vámiház, Népszínház, Állatkert és Európa első földalatti villamosa. E három évtized alatt az ország vasúti hálózata 2283 kilométerről több mint 13 ezer kilométerre növekedett, létrejött a Ferenc csatornát kiegészítő Ferenc József csatorna, a Tisza völgyében a világ egyik legnagyobb árvédelmi műve, a Sió medrének bővítése, a siófoki zsilip létesítése és az árvízzel elpusztított Szeged újjáépítése. E harminc év alatt fejeződött be a Bazilika építése, és történt meg a budavári Mátyás-templom korhű átalakítása. Mindez a mai technikai lehetőségek nélkül, amelyek révén ma toronyházakat húzhatnak fel, lakótelepeket létesíthetnek hónapok alatt. Bach Zsigmond Pált mindez nem tartja vissza attól az állítástól, hogy „visszafelé lépdelő“ volt a 1867 utáni utáni korszak, holott ha lassan is, de elindult a társadalmi megújhodás útján is és 1880-ban az Általános Munkáspárt, majd 1890-ben a Szociáldemokrata Párt megalakulását tette lehetővé. A nacionalizmust elítélő Pach Petőfit is bevonja érvelésébe „a szocialista nemzeti öntudat előfutáraiként hivatkozva rá. E rágalomnak maga a költő mond ellent „Éhet vagy halál“ című versében, lángoló nemzeti érzületét tanúsító szavaival: Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard. Megosztottuk tivéletek hiiven, ha A jószerencse nekünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállalókra a balsors rakott. S ez most a hála . .. vétkes vakremérmyel Reánk uszít a hűtlen király, S mohó étvággyal megrohantok minket, Miiként a holló a holttestre száll. Hollók vagytok ti, unok éhes hollók, De a magyar még nem halotti test, Nem, istenemre nem is hajnak magának Az égre a ti véretekkel fest. Szitnyai Zoltán Felszállt a köd Neuburgban... Beszámolók és gondolatok egy koszorúzási ünnepség nyomán „A természetben felszikkadt a köd, lelkünkben pedig felszakadt a mindennapi, hétköznapi élet közönye, és feltört a hőseink iránti tiszteletadás vágya“ — kezdte megnyitó beszédét Dr. Szeőke Kálmán, a MHBK-nek németországi főcsoportvezető-elnöke 1974. szeptember 22-én a neuburgi új temetőben. Ezen bevezető mondat olvasásakor joggal merülhet fel valakiben a kérdés: miért említésreméltó, hogy Neuburgban felszállt a köd, és miért beszélt Dr. Szeőke Kálmán a hősök tiszteletéről ebben a felsőbajorországi, dunamenti kisvárosban? Az előzmények 1945-ig, a II. világháború végéig nyúlnak vissza. A háború utolsó heteiben, március elején az 1752-es magyar hadikórház-csoport kórházvonatai Budapestről Bécsen és Grazon keresztül Nieuburgig jutottak el. Az orosz front sebesültjeit hozták. Közülük 72-en haltak meg március 5-e és 18-a között. Egy másik kórházvonat Dr. Szeőke Kálmán parancsnoksága alatt 1945. április 9- én a Neuburg közelében fekvő Burgheim község pályaudvarán tartózkodott. A reggeli órákban hat angol vadászgép támadtameg váratlanul mélyrepülésben a pályaudvart és az ott állomásozó kórházvonatot. A katonailag teljesen értelmetlen terrortámadás következtében 9 sebesült azonnal meghalt, 32 súlyos, később halálosnak bizonyult sérülést, 61 pedig könnyebb sebesülést szenvedett. A 9 halottat Burgheimben temették el, a 32 súlyos sérültet pedig a neuburgi kórházcsoportnak adták át. Ezek a honvédek a háború megpróbáltatásait egyszer már elviselték,az orosz fronton szerzett sebesüléseikből már a lábbadozás, a gyógyulás útján voltak, amikor a szükségtelen, hadászatilag teljesen indokolatlan légitámadás kioldotta életünket, egy hónappal a II. világháború hivatalos befejezése előtt. A neuburgi hadikórházcsoport sebesült-állományából a kórház akkori hivatalos kimutatása szerint 99-en haltak meg, beleértve a Burgheimből átvett 32 súlyos, halálos sérültet is. A neuburgi temető 6-os parcellájában helyezték őket örök nyugalomra. Az ünnepélyes búcsúztató 1945. október 14-én történt. A neuburgi kórházcsoportban annak idején szolgálatot teljesítő katonaorvosok közül kettő: Dr. Deme Károly és Dr. Vareska György ma Clevelandben él. Ők kérték meg márciusi amerikai útja alkalmával Tollas Tibort, a Nemzetőr főszerkesztőjét, próbáljon nekik hírt adni a neuburgi hősi sírok mai állapotáról. Mivel családommal három éve Neuburgban élek, Tollas Tibor kérésére készséggel vállaltuk a sírok felkeresését. Hamarosan kiderült, hogy mintegy 10 évvel ezelőtt, a neuburgi új temető létesítésekor hősi halottaink földi maradványait 35, más nemzetiségű halottal együtt ide helyezték .