Hadak Útján, 1975 (27. évfolyam, 317-323. szám)
1975-01-01 / 317-318. szám
A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXVII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1975. január-február (Nr.) 317./318. szám A HAZAÉRT ÉLNI ERÉNY, halni dicsésed Uj spirituális forradalom? Évfordulók idején a sajtó is mindig kötelességének tartotta visszatekinteni az elmúlt esztendőre, s előrepillantva megindokolni, hogy miért bízik egy boldog Új Esztendőben, amit szívből kíván olvasóinak. 1974 kavargó, kuszált és zömmel ködös eseményeit nehéz és talán nem is nagyon érdemes boncolni. Ehhez mindenekelőtt „történelmi távlatra“ lenne szükség, így belőlük a jövőre következtetni, a felelőtlenség határait súrolná. Csak arra szorítkozhatunk, hogy lehetően jobb vagy legalábbis nem rosszabb esztendőt kívánjunk, mint volt az Ó esztendő. Róla ezúttal csupán annyit, hogy nagy változások árnyékát — talán fényét — vetette előre. Az esztendővel ezelőttiek közül már csak az állítólag beteg Brezsnyev az agg Mao és Tito maradt meg. Tehát új emberek és új idők következnek. S ki merészelhet ilyenkor jóslásokba bocsátkozni?! Annyi bizonyosnak tűnik, hogy megszűnt, vagy szűnőben van a két szuperhatalom polaritásán nyugvó állítólagos egyensúlyi helyzet. S mind Keleten, mind Nyugaton egyre kevesebben bíznak az enyhülés, az úgynevezett détente politikájának sikerében. A két világ tűz és víz. Vagy a víz oltja el a tüzet, vagy a tűz változtatja gőzzé a vizet. Végső fokon és történelmi síkon harmadik eset nincsen,hacsak... csoda nem történik. De politikusok ritkán művelnek csodát. A Kelet és Nyugat közötti érdekellentétek mellett, az elmúlt esztendőben mind élesebben rajzolódik ki az addig lappangó ellentét Észak és Dél, szűkebb értelemben Európa meg a fekete kontinens és az arab világ között. Az arab olajsejkek nem fogják feledni, hogy ha akarják, kézbe tudják venni áraikkal és pénzükkel az iparilag fejlett európai országokat. A szuverenitásra szert tett feketék pedig máris majorizálják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mely minden jel szerint a gyászos emlékű Népszövetség sorsára jut, ha ma nem, úgy holnap. Túl nagyok és túl mélyen járók az ellentétek — s itt az erkölcsire is gondolunk —, mintsem hogy azokat a ma még érvényben lévő szokott módszerekkel, elvekkel és jelszavakkal ki lehetne küszöbölni. De... súly alatt nő a pálma. Akkor is, ha csupán hajtás még. Ez a növekedés látható és fogható immár, s talán az egyetlen komoly reménység a jövőre. A képletes pálmán ezúttal a szellem és vele az erkölcs növekedését értjük. Az igazság keresését és rettenthetetlen kimondását. Akik síkra szállnak érte és emberibb, élhetőbb életért küzdenek, ma még kevesen vannak. De hangjuk messze hallik, s mind többen és többen figyelnek fel rá.