Hadak Útján, 1979 (31. évfolyam, 342-347. szám)

1979-11-01 / 347. szám

harcok súlyát. Ekkor már tekintélyes számú magyar könnyű lovasság volt soraiban. A kö­vetkező évek folyamán ez a létszám folyton nőtt. Tököly csalódott kurucai egymásután hagyták ott a török zsaldba állott vezérüket és csatlakoztak a felszabadító erőkhöz. Híres törökverő kapitányok voltak soraikban, mint Barkóczy, Gombos, Petneházy. Buda ostroma alatt, 1686-ban, az ostromló erőket magyar huszárok biztosították, míg az ugyancsak a császári erőkhöz csatlakozott magyar hajdúk az ostromlók első soraiban kaptak­ beosztást. Majd Jenő herceg seregében, Boszniában tűn­tek ki folytonos portyázásaikkal. A felszabadító háborúk egyik tanúsága volt a könnyű magyar lovasság nélkülözhetetlen­sége is. Ezért a bécsi haditanács (Hofkriegs­rat) elhatározta, hogy ezekből a szabadcsapa­­toból állandó és szervezetszerű könnyű lovas TOLLAS TIBOR: ÉVGYŰRŰK A Nemzetőr kiadásában a közelmúlt­ban jelent meg Tollas Tibor új verseskö­tete, „Évgyűrűk“ címmel. A kötet címe megfelel a tényeknek, hiszen Tollas im­már több mint két évtizedes költői múlt­ra tekint vissza. Ez nagy „kiérési“ idő, a szabadságharc dalnokából, a börtönvilág tetemrehívójából univerzális költő lett. Verseiben a költészet minden műfaja és árnyalata megszólal, a „hívő“ költemé­nyektől a zsánerképeken át, az emberi érzelmek valamennyi árnyalata. A kötetet tulajdonképen gyűjteményesnek is lehet­ne mondani, mert Tollas legrégibb versei közé felvette a legújabbakat is. Vala­mennyi egy érző és nyílt lélek megnyil­vánulása, áthatva a szeretet melegétől, a vádig, az örömektől a keserűségig fog át széles íveléseket, egy költő életének min­den vergődését és boldogságát. A kötet rendkívül figyelemreméltó ré­szét Tollas műfordításai képezik. A mű­fordítás az írásművészet kétségkívül leg­nehezebb része. Itt többről van szó, mint „írásról“. A költőt kell megszólaltatni idegen nyelven úgy, mintha ő maga írta volna a verset. Ez megközelítően olyan feladat, mint amikor egy színész „beleéli“ magát egy másik emberbe, és azonosul vele. Ez nagy színészeknek is viszonylag ritkán sikerül tökéletesen. A kitűnőek mellett, Tollas egyik-másik műfordítása megüti ezt a mértéket. A kötet borítólapját Fésűs László ké­szítette, a fotoillusztrációk Saáry Éva művészi alkotásai. A kötet megrendelhető a Nemzetőr kiadóhivatalánál, Ferchen­­bachstr. 88, D-8000 München 50. A könyv ára, fűzve, színes borítólappal $ 6,— vagy DM 12,—, vászonkötésben $ 8,— vagy DM 15,—. I I /174 egységeket állít fel és őket ezredekbe szerve­zi. Az első magyar huszárezredet gróf Czobor Ádám lovassági tábornok szervezte meg 1688- ban. Halála után ezt az ezredet erdődi gróf Pálffy János vette át, aki ezzel az ezreddel már sikeresen harcolt a törökök ellen Nisnél. A török kiűzetése Az egyik ezredparancsnoki „patens”-t latin nyelven a kornak egyik híres kapitánya, Deák Mihály kapta 1696-ban. Ebben a király ki­nevezi Deák Mihályt ezredessé és felhatal­mazza, hogy alakulatából igazi huszárezredet szervezzen. Ez az előléptetés Deák huszárai részére nagyon sokat jelentett. Minden ember kapott 10 tallér foglaló pénzt és további 24 tallért egyenruhára. Ez a pénz akkor a Du­­na-Tisza táján sokat jelentet. És az ezred valóban jól is nézett ki prémes dolmányában, a tisztek aranyzott sujtással, a legénység pi­ros és sárga sujtással, valamennyien szűk, pi­ros nadrágban és később a kurucoknál is jól ismert tatár eredetű báránybőr kucsmával, amelyből zöld posta lógott ki. Fegyverzetük a már ismert görbe kard vashüvelyben, vala­mint két pisztoly a nyeregkápában állott. Az ezred hat „svaidrony”-ra­­tagozódott, akár­csak a kürasszir ezredek. Minden svadrony két századból állott. Az első magyar huszárok megjelenésével egyidőben a császári-királyi haderőben, a nyu­gati államok is elkezdték a huszárokat utá­nozni. Ezek a huszárezredek is magyar ruhá­ban jelentek meg, rendesen magyar tisztek parancsnoksága alatt és nagyobbrészt magyar legénységgel. Midőn Bercsényi Lászlót, a ké­sőbbi francia marsallt a francia király meg­bízta egy huszárezred szervezésével, azonnal Rodostóba utazott és apjától az öreg Bercsé­nyi Miklóstól pénzt kapoa a huszár ezred to­borzására. Bercsényi László az első legénysé­get is Erdélyből toborozta és azokkal tért vissza Franciaországba. Hogy milyen kiváló emberanyag volt a­ ma­gyar huszár, arra álljon itt egy későbbi példa. 1848 nyarán, még imelőtt Magyarország és Ausztria között a törés be nem állott, gróf Kollowrat-Krakowszky ezredes parncsot ka­pott a magyar hadügyminisztertől, hogy vegye át a szerbek ellen harcoló magyar seregek ve­zénylését. Ezért Kassáról, ahol addig állomá­sozott, a Délvidékre utazott. Útközben meg­álloit Jászberényben, ahol a helyi hatóságok nagy tisztelettel fogadták. Megérkezésekor egy nemzetőr lovasszázad is felvonult, vala­mennyien önkéntesek, katona egy sem volt még köztük. Ezekről a­z osztrák tiszt, vérbeli lovas azt írta, hogy ilyen benyomást még a tényleges huszár ezredek sem hagytak benne, mint ezek az alföldi lovasok. Valamennyi úgy ült a lovon, mint maga a hadisten. A felszabadító háborúk egyik legnagyobb győzelmét 1697-ben Jenő herceg Zentánál aratta a törökök felett. Ebben a véres csata­ 18

Next