Hadak Útján, 1979 (31. évfolyam, 342-347. szám)
1979-11-01 / 347. szám
harcok súlyát. Ekkor már tekintélyes számú magyar könnyű lovasság volt soraiban. A következő évek folyamán ez a létszám folyton nőtt. Tököly csalódott kurucai egymásután hagyták ott a török zsaldba állott vezérüket és csatlakoztak a felszabadító erőkhöz. Híres törökverő kapitányok voltak soraikban, mint Barkóczy, Gombos, Petneházy. Buda ostroma alatt, 1686-ban, az ostromló erőket magyar huszárok biztosították, míg az ugyancsak a császári erőkhöz csatlakozott magyar hajdúk az ostromlók első soraiban kaptak beosztást. Majd Jenő herceg seregében, Boszniában tűntek ki folytonos portyázásaikkal. A felszabadító háborúk egyik tanúsága volt a könnyű magyar lovasság nélkülözhetetlensége is. Ezért a bécsi haditanács (Hofkriegsrat) elhatározta, hogy ezekből a szabadcsapatoból állandó és szervezetszerű könnyű lovas TOLLAS TIBOR: ÉVGYŰRŰK A Nemzetőr kiadásában a közelmúltban jelent meg Tollas Tibor új verseskötete, „Évgyűrűk“ címmel. A kötet címe megfelel a tényeknek, hiszen Tollas immár több mint két évtizedes költői múltra tekint vissza. Ez nagy „kiérési“ idő, a szabadságharc dalnokából, a börtönvilág tetemrehívójából univerzális költő lett. Verseiben a költészet minden műfaja és árnyalata megszólal, a „hívő“ költeményektől a zsánerképeken át, az emberi érzelmek valamennyi árnyalata. A kötetet tulajdonképen gyűjteményesnek is lehetne mondani, mert Tollas legrégibb versei közé felvette a legújabbakat is. Valamennyi egy érző és nyílt lélek megnyilvánulása, áthatva a szeretet melegétől, a vádig, az örömektől a keserűségig fog át széles íveléseket, egy költő életének minden vergődését és boldogságát. A kötet rendkívül figyelemreméltó részét Tollas műfordításai képezik. A műfordítás az írásművészet kétségkívül legnehezebb része. Itt többről van szó, mint „írásról“. A költőt kell megszólaltatni idegen nyelven úgy, mintha ő maga írta volna a verset. Ez megközelítően olyan feladat, mint amikor egy színész „beleéli“ magát egy másik emberbe, és azonosul vele. Ez nagy színészeknek is viszonylag ritkán sikerül tökéletesen. A kitűnőek mellett, Tollas egyik-másik műfordítása megüti ezt a mértéket. A kötet borítólapját Fésűs László készítette, a fotoillusztrációk Saáry Éva művészi alkotásai. A kötet megrendelhető a Nemzetőr kiadóhivatalánál, Ferchenbachstr. 88, D-8000 München 50. A könyv ára, fűzve, színes borítólappal $ 6,— vagy DM 12,—, vászonkötésben $ 8,— vagy DM 15,—. I I /174 egységeket állít fel és őket ezredekbe szervezi. Az első magyar huszárezredet gróf Czobor Ádám lovassági tábornok szervezte meg 1688- ban. Halála után ezt az ezredet erdődi gróf Pálffy János vette át, aki ezzel az ezreddel már sikeresen harcolt a törökök ellen Nisnél. A török kiűzetése Az egyik ezredparancsnoki „patens”-t latin nyelven a kornak egyik híres kapitánya, Deák Mihály kapta 1696-ban. Ebben a király kinevezi Deák Mihályt ezredessé és felhatalmazza, hogy alakulatából igazi huszárezredet szervezzen. Ez az előléptetés Deák huszárai részére nagyon sokat jelentett. Minden ember kapott 10 tallér foglaló pénzt és további 24 tallért egyenruhára. Ez a pénz akkor a Duna-Tisza táján sokat jelentet. És az ezred valóban jól is nézett ki prémes dolmányában, a tisztek aranyzott sujtással, a legénység piros és sárga sujtással, valamennyien szűk, piros nadrágban és később a kurucoknál is jól ismert tatár eredetű báránybőr kucsmával, amelyből zöld posta lógott ki. Fegyverzetük a már ismert görbe kard vashüvelyben, valamint két pisztoly a nyeregkápában állott. Az ezred hat „svaidrony”-ratagozódott, akárcsak a kürasszir ezredek. Minden svadrony két századból állott. Az első magyar huszárok megjelenésével egyidőben a császári-királyi haderőben, a nyugati államok is elkezdték a huszárokat utánozni. Ezek a huszárezredek is magyar ruhában jelentek meg, rendesen magyar tisztek parancsnoksága alatt és nagyobbrészt magyar legénységgel. Midőn Bercsényi Lászlót, a későbbi francia marsallt a francia király megbízta egy huszárezred szervezésével, azonnal Rodostóba utazott és apjától az öreg Bercsényi Miklóstól pénzt kapoa a huszár ezred toborzására. Bercsényi László az első legénységet is Erdélyből toborozta és azokkal tért vissza Franciaországba. Hogy milyen kiváló emberanyag volt a magyar huszár, arra álljon itt egy későbbi példa. 1848 nyarán, még imelőtt Magyarország és Ausztria között a törés be nem állott, gróf Kollowrat-Krakowszky ezredes parncsot kapott a magyar hadügyminisztertől, hogy vegye át a szerbek ellen harcoló magyar seregek vezénylését. Ezért Kassáról, ahol addig állomásozott, a Délvidékre utazott. Útközben megálloit Jászberényben, ahol a helyi hatóságok nagy tisztelettel fogadták. Megérkezésekor egy nemzetőr lovasszázad is felvonult, valamennyien önkéntesek, katona egy sem volt még köztük. Ezekről az osztrák tiszt, vérbeli lovas azt írta, hogy ilyen benyomást még a tényleges huszár ezredek sem hagytak benne, mint ezek az alföldi lovasok. Valamennyi úgy ült a lovon, mint maga a hadisten. A felszabadító háborúk egyik legnagyobb győzelmét 1697-ben Jenő herceg Zentánál aratta a törökök felett. Ebben a véres csata 18