Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)

1980-05-01 / 350. szám

Külhoni szövegtár I. A múlt év végén Bikich Gábor szerkesztésében és Koncz Lajos kiadásában, fenti címmel figyelemre méltó és a maga nemében egyedülálló könyv jelent meg Bostonban. Az „egyedülálló" jelzőt azért használtuk, mert mind címében, mind irodalmi és politikai szándékában, sőt szerkesztésében is ... az! A cím után tett I. azt jelzi, hogy elképzelés és remény szerint, könyvsorozatról van szó. Az 1-es számmal jelölt könyvben három különböző tematikájú író, Szabó Zoltán, Büky Barna és Prégay Dezső, valamint két költő, Csokits János és Erkich Gábor szólal meg. Szabó Zoltán Bibó Istvánról emlékezik egy posthumus levelével kapcsolatban, Büky Barna a KGST- ről írt tanulmányt, Prágay Dezső Pierre Lescalopier francia diplomata 1574-ből származó útinaplóját ismerteti Erdélyből, Csokits János „Ars moriendi” főcímmel versciklust ad közzé, Bikich Gábor, a szerkesztő pedig újabb , saját szavai szerint „Családi versek, rigmusok és klapanciák” cím alá kívánkozó, elképzelt ciklus darabjaival. Szokatlan, de kiváló ötlet az is, hogy a könyv végén a szerzők maguk írták meg rövid életrajzukat és eddigi pályafutásukat. A cím, a szerkesztői szándék és elképzelés is valóban eredeti és több, mint figyelemreméltó, az irodalom határait átlépő nemzetpolitikai jelzés. De leghelyesebbnek tartjuk, hogy nem „recenziónak" szánt írásunkban egyszerűen átadjuk a szót a szerkesztőnek, aki „Bevezető helyett" című írásában ad választ az önkéntelenül és nem minden kissé hökkent csodálkozástól mentesen felmerülő kérdésekre. Íme néhány kiragadott mondat: „A ’kü'honi' jelzőt Czurzor Gergely és Fogarasi János szótára 1865-ben még ferde kifejezésnek, sőt képtelenségnek hirdette, mert ’ami kül, (a honon kívüli) az nem lehet egyszersmind ’hon’ is. Megáll-e ma ez a kifogás? Mi azt hisszük: akkor sem állt meg. Mert ha bent lehet kint az, aki ’szertenézett s nem lelé honját a hazában’ miért ne lehetne kint is odabent az, aki bár tűzhelyét s talán sírhelyét is kívül találta meg, ’de szívet nem cserélt'?”... „A 'szövegtár’ meg azért jó szó, mert nem ígér többet annál, mint amennyit nyújthat, vagyis különböző tárgyú és műfajú írások akár kiegyensúlyozatlan menynyiségét.” Ennyit a címről. De mit mond Bikich Gábor szerkesztői szándékáról és elveiről? Hiszen nem egy bizonyos kor válogatott irodalmi körképét adja közzé, hanem a ma élő magyar írók műveit. Nézzük tehát szempontjait: „A Külhoni Szövegtár, ha erre érdekeltek kérik, vagy felhatalmazzák, nem zárkózik el a mai, vagy a történelmi Magyarország határai között élő írók, tudósok olyan műveinek közlésétől, melyeket illetőségi helyükön a szabadság hiánya foszt meg a nyomdafestőktől.” ... „Szívesen látja olyan külföldön élő magyar vagy magyar tárggyal foglalkozó külföldi tudósok közleményeit, akik idegen nyelven publikálnak, de kutatásaik egyik-másik lényegesebb eredményét magyarul is kiadnák” ... „Leginkább azonban a magyar szép tollamaz említett határokon kívül kerüli szolgáit, s közülük is azokat szólgátná, ír vágyukat fölszítva s kallódó kézirataikat a nyomtatás viszonylagos biztonságba gyűjtve mentve - akik semmilyen érdekszövetkezetbe nem simultak és szórványaink irodalmi életéből a szokottnál talán kényesebb művészi és erkölcsi igényeik folytán kikoptak, vagy sohasem vettek részt benne.” A magyar írás egész történelmünk során egyben politikai tett is volt. Akár a múltról, akár a jelenről, akár a jövendőről szólt. Ez alól lírai költészetünk sem mentesült.Hogyan áll hozzá ehez a kérdéshez a Külhoni Szövegtár szerkesztője? „Közhely, de sajnos még ki kell mondani, hogy a kinti konformizmus - mivel nem megszálló hatalom kényszerít rá - akkor is súlyosabban ítélendő meg, és súlyosabb károkat is okoz, ha börtönüket mindenüvé magukkal cipelő vagy bárhol újra felépítő született rabok eredendő emberi gyöngeségéről tanúskodik. A jobboldalbaloldal avut képzetét tunyaságból s haszonlesésből fönntartó nyugati sajtó, de különösen az a része, mely öröklött szabadságéivá tekinténye, s a mai, fejbólintó ál-baloldali kettős biztonságból hirdeti magát a szabadság szócsövének, s a jócskán hatásának tulajdonítható általános eszmei gyávaság és zűrzavar bőven bizonyítja ezt.”... „Nem szigorú házszabály, hanem a puszta logika s a természetes kiválasztódás tartja vissza évkönyvünk köreitől azokat, akiket a közlési viszketeg odáig ragad, hogy elfogadják a magyarországi fórumok központilag adagolt kegyét, s a tiltott, nevük sincs portyázók közül az olykor megtűrtek aklába sodródnak, sőt kéredzkednek.” ... „A Magyarság veszélyérzetének elaltatásához semennyivel, a magunk még oly szerény eszközeivel se szabad hozzájárulnunk." ... „Mert egyben-másban vitára kelhetünk Illyés Gyulával - abban meg nagyon is, hogy népünket jelenleg valamilyen ’szélárnyékban’ szeretné látni és láttatni — de abban nem, hogy’ minden harcnak, a hadjáratoknak főkép, megvan a maga stratégiája’. Ama hadjáratban pedig, amelyet - hadd tegyük fel - népünk minden hű fia, akárhol is ugyanazért folytat, a mi kinti csatározásunk stratégiája .