Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)

1980-03-01 / 349. szám

címmel. A tanulmányban azt a reményét fejezte ki, hogy a folyóirat nyitott ablak­ként fog szolgálni, amelyen keresztül a világ bepillanthat Magyarország nyelvi elszigeteltségének magányos bástyájába és meglátja ott egy adottságokkal rendel­kező nép életteljes egyéniségét. A Hungarian Quarterly a második világháború végén megszűnt és hozzá hasonló folyóirat azóta nem vette át a helyét. A második világháború alatt és után a változott körülmények akadályozták Kitconnellt abban, hogy oly sok időt és munkát szenteljen magyar versek for­dítására, mint azelőtt. Munkáját már csak elvétve folytatta. 1947-ben „Little Treasury of Hungarian Verse“ — „Magyar versek kis kincsestára“ címmel Kirconnell antho­­lógiát jelentette meg, amit több mint tíz évvel később Mécs László költeményei­nek fordítása követett. Ezután következett Tollas Tibor szabadságharcos költe­ményeinek és más költemények anthológiája. Kirconnell 1967-ben fejezte be Arany János Toldi-jának fordítását. De rendszeres munkát csak 1964-ben kezdhetett, ami­kor visszavonult az acadiai egyetem elnöki székéből. Ekkor fogott hozzá egy bő magyar lírai anthológia elkészítéséhez. Számos verset fordított Kosztolányitól, Kas­sáktól, Füst Milántól, Erdélyi Józseftől, Szabó Lőrinctől, Illyés Gyulától és Juhász Ferenctől. Ebben az óriási munkában Kirconnell segítsége és támogatója Peyerle és felesége, valamint Tábori Maxim, egy 1945 utáni bevándorló volt. Tudományos támogatásban részesítette Kirconnellt Dr. Gömöry György a cambridgei Darwin College-ből, Dr. Makkai Ádám az University of Illionisból és Dr. Budai György Angliából. Az anthológia kézirata elkészült, 1200 oldalon és 1973-ban került volna kiadásra. A torontói egyetem vállalta a kiadást, de annak nyomdaköltsége 28.000 dollárt tett volna ki. Az összeget se a magyar művelődési szervezetektől, se a kanadai kormánytól nem sikerült eddig megszerezni. A kanadai magyarok szellemi támogatása Kirconnell más módon is támogatta az európai bevándorlókat. Biztatta a beván­dorolt írókat és költőket, és népszerűsítette műveiket. A kanadai irodalomtörténé­szek és kritikusok addig csak angol és francia művekkel foglalkoztak. Eleve úgy vették, hogy a bevándorlóknak nincsenek szellemi hagyományaik. Kirconnell látta, hogy elsősorban a magyar bevándorlók milyen jelentős irodalommal rendelkeznek. Tudományosan dolgozta fel ezt az irodalmat, bibliográfiát készített róla és is­mertette az egyes írók életrajzát is. 1935-ben kiadott egy újkanadai költői antho­­lógiát, melyet egy szépirodalmi tanulmány sorozat követett az University of Toronto Quarterly hasábjain. Kirconnell emlékirataiban a következő szavakkal emlékezik meg erről az irodalomról: „összevéve ezeket az irodalmi termékeket, páratlan ké­pét nyújtják az emberi sorsnak, életeknek, melyeket kiszakítottak hazájukból és a kanadai földben vertek nagy nehézségek közepette új gyökereket.“ Mire Kirconnell visszavonult az egyetemi munkától, már 2000 kötet újkanadás művet gyűjtött össze. A gyűjteményt a közelmúltban helyezték el az acadiai egyetem könyvtárában. En­nek a tekintélyes gyűjteménynek aránylag kis része foglalkozik az újkanadai ma­gyar írók műveivel. A korábbi kötetekben szereplő költők: Izsák Gyula, Petényi Sarolta és Páll-Kováts Rózsa, rajtuk kívül Nemes Gusztáv újságíró és Sántha Pál történész voltak. A magyar művek 1956 utáni gyűjteménye bővebb. Fáy Ferenc, Tamás András, Kerecsendi Kis Márton és mások lírai munkái tartoznak ide. Raj­tuk kívül Miska János szerkesztésében a Kanadai Magyar Írók Köre által kiadott anthológiák és egyéb művek, melyek kiadásában elsősorban a calagh­-i Széchényi Társaság és a torontói Helikon Társaság segédkezett. Kirconnell életében sok megtiszteltetésben részesült. A Petőfi Társaság után 1932-ben a Kisfaludy Társaság is felvette tagjai sorába. 1938-ban a debreceni egye­tem negyedszázados fennállása alkalmával díszdoktorrá avatta. Az 1956-os magyar szabadságharc után a Winnipeg­ Magyar Irodalmi Társaság dísztagjává választotta. A Magyar Szabadságharcos Szövetség 1967-ben a New York-i Plaza Hotelben rendezett nagy ünnepség keretében a George Washington éremmel tüntette ki. Korábban ugyancsak érmet ajándékozott neki a torontói Helikon Társaság. De magyar költők, írók, művészek, közéleti személyek elárasztották őt hálájuk jelei­vel. Mindez azonban csak részben fejezte ki a magyarság háláját és elismerését. „Ki kell várnunk“ — írja Dreiszinger Nánd­or tanulmányában — „hogy a magyar kanadások új nemzedéke ápolni fogja-e Kitconnell munkásságát oly mértékben, mint az őt megelőző. Elvégre is az ő munkásságának köszönhetik, hogy utódaik olvashatják elődeik költeményeit jóval azután, hogy elfelejtették őseik nyelvét. Kitconnell nemcsak a magyar nemzet tolmácsolójaként szerepelt az angolul be­szélő világban, hanem ő volt a legodaadóbb és leghatékonyabb jótevője a kanadai magyarságnak is."

Next