Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)
1980-05-01 / 350. szám
sor, mert Bécs ezt így szabta meg, hanem azért, mert az események ekkorra érlelték ezt meg, és mert a szerbek itt, a Délvidéken éltek”. Kossuth radikalizmusa ellen! Leiningen leveleiből a délvidéki táborból, valamint Kollowrat Krakovszki leírásából tudjuk, hogy a szerbek ellen harcoló cs. kir. tisztek az uralkodó parancsát is vélték teljesíteni, midőn a magyar hadügyminiszter parancsára védték az ott lévő magyar és német lakosságot. A kamarilla mesterkedéseibe csak egynéhány törzstiszt volt beavatva és még a parancsnokl osztrák tábornok sem volt tisztában azzal, hol harcol igazán a császár érdekében. E tisztek többségét a magyar hadügyminiszter pár hónap alatt többször is előléptette egy szerintük igazságos háborúban. De jött 1848 októbere, a bécsi forradalom október 6-ára, majd a legfelsőbb manifesztum, amely megragadja a magyar kormány elismerését. Ezzel egyszerre a „lázadó” Kossuth táborában találják magukat. Ugyanakkor a délvidéken pusztító és gyilkoló Szerbiából betört szerviánusokat és szerb felkelőket őfelsége derék katonáinak nevezi. Ez már — Nemeskürty szerint is — sok volt, és „nemzeti hovatartozásaiktól függetlenül a magyar ügy mellé álltak”. Ezzel azonban Nemeskürty megint felületesen ítéli meg a dolgokat. Miért maradt az a több mint ezer hivatásos cs. kir. tiszt az 1848 októberi szakítás után is a magyar táborban? Forradalmárok voltak ezek a tisztek? Természetesen voltak ilyenek is, de ez csak egy kisebbség volt. A zömét azok a magyar tisztek alkották, akik komolyan vették az alkotmányra tett esküjüket — amelyet pedig a király rendeltel — valamint hazafia érzésüket és a szabadságharc végéig teljesítették kötelességeiket. Ezek a tisztek, mint azt több példa igazolja, sohasem tudtak megbarátkozni Kossuth radikális nézeteivel. Leiningen emlékirataiból is tudjuk, mennyire lenézték a szerintük „szokátori” vezetőséget, és sohasem adták fel azon reményüket, hogy egyszer csak sikerül az uralkodóházzal az áprilisi törvények alapján megegyezni. Teljes mértékben osztották Görgey véleményét, aki az Ausztriától való elszakadást egy elmebajos hóbortjával hasonlította össze, aki kész levagdalni kezeit és lábait, csakhogy könnyebben járhasson a világban. (Folytatjuk) Pintér Pál ILLYÉS GYULA: „Nem szabad szégyellni azt, hogy magyarul beszélünk, de abba se szabad beletörődnünk, hogy bárhol a világon szégyelleni kelljen azt, hogy valaki magyar anyanyelvű, és emiatt hátrányos megkülönböztetésben részesüljön.“ (1971) BAJTÁRSI HÍREK Calgary-i csoportunk idei reprezentatív bálja, sorrendben a 24., ezúttal is társadalmi eseménynek bizonyult; a kanadai vendégek sorában közéleti személyiségek is megjelentek. A tb. bálelnök Alberta tartomány alkormányzója, F. Linch-Stauton volt, a tb. fővédnökök között volt H. A. Olson szenátor, H. André, a város szöv. képviselője, Mary J. Le Messurier, Alberta kultuszminisztere, Ross P. Alger polgármester, P. J. Michell tbk. helyőrségparancsnok, A. J. Richard, a kir. csendőrség képviselője és v. Duska László központi vezető bs. A díszvendégeket Erdélyi István mutatta be, a népes vendégsereget Zsitvay Sándor csop. vezető bs. üdvözölte. Az első bálos ifjú párok keringője, Tóth László és felesége betanításában, Rada Tibor „Vadrózsa“ tánccsoportjának díszmagyaros palotája, majd az est későbbi folyamán bemutatott népi táncai, Rada Gyöngyi és Szabó Attila betanításában mind méltán vívták ki a közönség elismerését. A színvonalas és kiválóan sikerült bál főrendezője ifj. Kiss Gyula bs. volt, fiatal segítőtársai is kitettek magukért. Párizs és környéke márc. 15-i megemlékezését helyi csoportunk a szabadságharcosokkal és a fiatalsággal közösen rendezte meg. A kat. misszió termét zsúfolásig megtöltő hallgatóságot dr. Szén József főcsop. vezető is. köszöntötte Ünnepi beszédében Tollas Tibor (München) a szabadságküzdelmek emigrációi között vont párhuzam során a nemzeti eszme és a nemzethűség összefűző erőire mutatott rá, melyeket, mint számos példa mutatja, az otthoni fiatalság tudatából sem lehetett kiirtani. A párizsi fiatalság egy csoportja „1848 a jelen tükrében“ címmel egy verses prózai összeállítást adott elő, Archawskiné Döményi Irén magyar népdalokat énekelt. A tartalmas megemlékezésnek általános sikere volt; a terem feldíszítését Mme, de Tóth, Keretes R., Bodár Z. és Nagy F. bajtársak végezték Roubaix-ban észak-franciaországi csoportunk a kat. misszióval közösen rendezte meg a márciusi megemlékezést, P Buzsik Vilmos C.M. főlelkész szentmiséjét követően. A 48-as márciusi eseményeket és azok el nem múló jelentőségét Tóth József csop. vezető bs. méltatta ünnepi beszédében. Szavalat, közénekek és a „Talpra magyar“ közös elmondása tette bensőségessé az ünnepélyt, melynek végeztével a rendezők és feleségeik megvendégelték a szép számban megjelenteket. 19