Hadak Útján, 1983 (35. évfolyam, 366-371. szám)

1983-11-01 / 371. szám

A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓ­J­A XXXV. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1983 november (Nr.) 371. szám A HAZABÍJT ÉLNI EBENY, HALNI DICSOSItCI Színváltozás? A közelmúlt eseményei azt az érzést keltik, hogy egy politikai periódus előtt leereszkedik a függöny. A felvonásnak már csupán utolsó szavai hangzanak el a színpadon. A következő felvonásig még minden bizonnyal visszhangozni fognak. De a nézőtér már nem tapsol, a szereplők eltűnnek a kulisszák mögött. Nem korszakról beszélek, ami lényegesen hosszabb, hanem periódusról, ami része és eleme a korszaknak. A mi korszakunk valahol a század elején kezdődött és még távolról nem ért véget. Ferenc József korától a mai napig, egyik perió­dussal a másik után. Nem kell felsorolnom őket. Tanúi és áldozatai vagyunk vala­mennyinek. Irtózatosan nagy változások mentek végbe, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. A század elejei fogalmakkal meg sem tudjuk közelíteni őket és így a jelennel sem igen boldogulunk. Pillanatnyilag csak annyi észlelhető, hogy a szel­lem és annak sok értéke kezd győzni az anyagelvűség fölött. Remélem, ez nem kába illúzió. Több mint négy évtizeddel ezelőtt két világméretű ideológia ütközött össze egymással: a demokrácia és a totalitarizmus, de annak is csupán európai vetülete a nemzeti szocializmus és a fasizmus az egyik oldalon. Ezek megsemmisítésére szö­vetkezett a demokrácia a kommunizmussal, a proletár világforradalmat hirdető és népi diktatúrát követelő Szovjetunióval. (Az 1939 évi Berlin—Moszkvai szerződés csupán csel volt.) Ne keressük most, hogy ebben ki volt a hibás vagy bűnös. Segí­teni már úgy sem lehet. A nácizmus ellen felvonuló demokráciák elhitték Sztálin­nak, hogy nála is demokrácia van, csak éppen „már típusú“. Ennek dobták oda prédául Európa felét. A kommunista világforradalom számára ez soha el nem kép­zelt előnyt jelentett. A Kreml ezt teljes erejével és pontos tervek alapján alaposan ki is használta. Fokozódóan divattá lett a baloldaliság. Az első jó másfél évtizedes periódusban nagyszabású államférfiak fékezték előretörését európaszerte. Megindult Nyugateurópa egyesítése, s mint ellensúly, megszületett Amerikával szövetségben a védelmi közösség, a NATO. Ismét ne keressük a miértekre a választ. Az első „konzervatív“ periódust a második, a szocialista követte. Nemcsak Németországban. Az úgynevezett hideg­háborút a koegzisztencia, a konvergencia, a gazdasági együttműködés, a hetente követte. Belpolitikailag a szocializmus és szociáldemokrácia, hol marxista, hol pszeudomarxista alapon, mindinkább a kommunista befolyás karmai közé kerülve.

Next