Hadak Útján, 1983 (35. évfolyam, 366-371. szám)

1983-09-01 / 370. szám

sokat szenvedett nép sorsának alakulását: Ruténsors — Kárpátalja végzete. A köny­vet Torontóban adták ki, 1977-ben. A ka­tonai közigazgatás megszűntével kor­mányzói biztosok irányították a polgári közigazgatást, Perényi Zsigmond br., Koz­ma Miklós, Tomcsányi Vilmos Pál, majd Vincze András altábornagy. A kormány­zói biztosságnak voltak alárendelve az ungi, beregi és máramarosi közigazgatási kirendeltségek, Ungvár, Munkács és Huszt székhellyel. Ugocsa vármegye 1940-ben kivált a kárpátaljai igazgatásból. A Kár­pátalja önkormányzatát szabályozó tör­vény előkészítés alatt volt, de megvaló­sítására már nem kerülhetett sor. A ma­gyar kormányzat, a háborús helyzet meg­engedte keretekben, igen komoly segély­akciókat hajtott végre a nép megsegíté­sére. Csak Kozma Miklós igazgatása alatt 5000 tonna gabonavetőmagot, 1210 tonna egyéb vetőmagot, 500 allgaui bikát, 1500 tehenet, 1000 tenyészsertést, 600 olasz kost és 3000 birkát osztottak ki. Amikor 1944 november 17-én az orosz vörös hadsereg vette át a Kárpátalja fe­letti uralmat, neve Zkarpadskaja Oblesty lett, már nem volt Ukrajna. Még meg kell említenünk, hogy a Szovjetunió 1939 szeptember 18-án elismerte Szlovákia füg­getlenségét, ugyanúgy Magyarország jog­igényét Kárpátaljára. TÖRTÉNELMI NEVEK Ungmegye legismertebb községneveit is felsoroljuk, amelyeknél ismerjük a leg­korábbi okmány időpontját, közöljük az évszámot. Ilyenek: Árok, Ásvány, Banka, Bajánháza, Baranya 1427, Bátfa, Bercsé­nyifalva, Berezna, Botfalva, Budaháza, Csap, Csepely, Csicser, Daróc, Deregnyő, Domonya, Eszeny, Feketemező, Felsőha­lom, Fogas, Gajdos, Gálócs, Gerény, Ger- sény, Gőc, Gyepüelve 1283, Győröcske, Hajagos, Haj ásd, Hegyfark, Hegyi, Hel- mec, Hevesköz, Homok, Hasszúmező, Ig- linc, Iske, Jenke, Jeszenő, Józsa, Kaluza 1419, Kaponya 1332, Kapos, Kapuszög, Kálócs, Kelecsény, Kemence, Kereknye, Kerént, Kérész, Ketergény, Kincsesho­mok, Kisgejőc, Kirát, Kisráska, Kisszel- menc, Kistéglás, Komoróc, Mészpest, Mocsár, Mokcsa, Mokcsakerész, Mokra, Mogyorós, Nagygejőc, Nagykapos 1288, Nagyráska, Nagyrát, Nagyszelmenc, Nyá- rád, Nyárádkelecsény, Okemence, Öv, ördarna, Palágy, Palágykomoróc, Palló, Pálóc, Pásztély, Perecseny, Poroskó. Rákó, Rát, Remete, Révhely, Salamon, Strázsa- háza 1352, Sóhát, Sóslak, Sólymos, Szaló- ka, Szelmenc, Szentes, Szerednye, Sze- rénfalva Szűrte, Tárná, Tarnóc, Tegenye, Téglás, Tibaváralja, Tiszaágtelek, Turja- mező, Turjasebes, Ungdaróc, Ungvár, Uzsok, Váralja, Vinna, Záhony. Lássuk még a legismertebb ungi csa­ládneveket: Ajtay, Barkóczy, Berényi, Bernáth, Bémer, Báth, Buday, Buttler, Csathó, Diószeghy, Fodor, Ghyllányi, Gu- lácsi, Horváth, Károlyi, Korláth, Kulin, Lónyay, Mailáth, Orosz, Perényi, Petro- vay, Petróczy, Schönborn, Szerencsy, Sir- may, Sztáray, Tabódy, Tarnóczy, Vécsei, Miczmándy, Wildstein, Zsitkovszky. (Folytatjuk) — KK — Forgószélben Egy költő életében kivételes esemény életművének kiadása. Válogatás, értéke­lés, méltatás, út az örökkévalóság, a hal­hatatlanság felé. Kvalifikáció, elfogadá­sa a művek összességének, átadása a jö­vendőnek. Ebben a különleges megtisztelő élmény­ben részesült élete derekán Tollas Tibor. De az első életszakasz valóban forgószél­ben zajlott le. Forgószélben, mely ki- s elsodort milliókat és közöttük a költőt is. A költőt, aki mindenki másnál ér­zékenyebb, akinek mindenki fájdalma fáj, s mindenki öröme boldogság. Megjáró szenvedések visszhangoznak műveiben, felcsillan az öröm, a boldogság, a gyer­mekkacaj, a könny és... nem egyszer a vér. A hántások számára súlyosabbak, az ütések mélyebb sebet ejtenek, a gúny és megaláztatás nem pereg le róla, de ugyan­így elragadja a mások boldogsága, örö­me, vidámsága. Tollas Tibor nemzeti költő! A haza szeretetét őbenne a börtön szenvedései fokozták fel az euforáig. A cellák, a sötétség kínja, a társak nyomorúsága, ha­lála, kivégzése, — magas szférákba emel­te. Az ilyen élmények, melyek Tollas Ti­bor költészetének indítékai, lecsapódnak minden sorában. Az embert vagy elpusz­títják, vagy magasra emelik az ilyen szenvedések. Túl a soha nem heggedő se­beken, a fájdalmakon, túl a haragon, bosszún, — a megbocsájtásig, megérté­sig, a szeretetig. Hiszen akik bántották, azok is magyarok voltak. A nagy szen­vedések nagy erőt adnak. Azt az erőt, amely legmélyebb kínok közepette is pa­rancsolja, hogy másokon segítsünk. A baj társakon, cellatársakon, s mindenkin,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék