Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)

1986-05-01 / 386. szám

­ 20988 F XXXVIII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1986 május (Nr) 386. szám A HAZAJUT ONI EICNY, HALM DICSOLEGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA Benyomások Csernobil után Benyomásokról írok közel egy hónappal a csernobili atomkatasztrófa után, mert előreláthatóan még igen hosszú ideig egyébről nem írhatok. A tájékozat­lanság „totális“ és az a megrendülés is, amit a katasztrófa világszerte okozott Ez ma központi témája nemcsak a hírközlő szerveknek, hanem a világpolitikának is. Hivatalos nyilatkozatok, hírek, híresztelések, adatok egymást keresztezik és ellentmondóak Nem tudjuk mi és miért történt Csernobilben és nem ismerjük a katasztrófa jelenlegi és lehető jövőbeli következményeit sem. Moszkva hallgat és a nyugati világ igyekszik megnyugtatni az embereket. De tagadhatatlan, hogy atomfelhő vonult (vagy­­vonul) el Európa nagy része felett. Tehát itt a közvetlen rémület és annak jórészbeni igazolása is. Ismerjük Nagasaki és Hirosima tragé­diáját, mely négy évtizeddel később is követel áldozatokat, holott a ledobott atom­bombák „játékszerek“ voltak a szovjet atomreaktor robbanásához hasonlítva. Tu­dósok és politikusok dolga eldönteni, mi történjék?! A tudósok analíziseihez nem szólhatok hozzá, de talán inkább a politikusok szintéziseihez, amennyiben ilyenek létrejönnek. A katasztrófából ugyanis politikum lett. Lezárni az atomkorszakot és új ener­giaforrásokat keresni? Ez a központi kérdés! Megsemmisíteni a kész­ítenni egy vé­reket? De hogyan? Megvallom, nem tudom azt sem, hogy ez egyáltalában lehet­séges-e, de azt tudom, hogy a kölcsönös ellenőrzés lehetősége rendkívül szűk, vagy éppen kizárt a jelenlegi körülmények között. És mi van magukkal az atom­reaktorokkal? Valóban olyan mértékben biztosítottak Nyugaton, hogy nem történ­hetik katasztrófa? Attól tartok, századunk szédületes technikai és technológiai ha­ladása túllépte saját határait. Csodagépeinknél elég néhány csavar meglazulása, egy kis anyaghiba, egy áramkör kiesése, vagy néhány másodpercnyi emberi fi­gyelmetlenség és... kész a katasztrófa. Az USA éveken át lövöldözte szinte za­vartalanul a világűrbe rakétáit. Ebben az évben négy baleset történt, köztük a Challenger megrendítő tragédiája. Amerika az ilyesmit minden részletében publi­kálja. De ki a megmondhatója annak, hogy mi történt, vagy történik a Szovjet­unióban? Csak néhány balesetről, vagy katasztrófáról tudunk. A totalitárius álla­mokban úgy vélik, hogy „amiről nem beszélünk, az nincsen!“ Hát tessék tovább tárgyalni a hetente, vagy az Ostpolitik jegyében és értelmében! A nyugat európai mérések során kiderült, hogy a Csernobilból felszálló atomfelhő plutóniumot is tartalmazott. Tehát a „békés reaktor“ hadianyagot is termelt.

Next