Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)
1986-09-01 / 388. szám
résére használtak, jóval kisebb űrméretűek, de hosszabb csövűek lettek, hogy messzebb és pontosabban hordjanak. A mozsár öblösebb, de rövidcsövű volt, ez magas ívben küldte lövedékeit a falak mögé. A kettő között volt a tarack, ez többnyire lőporral töltött gránátokat lőtt, félmagas ívben. Az ágyúkezelés elég körülményes munka volt, a nagyobbakhoz 10—12 kiszolgáló kellett, így tudtak az ágyúkkal napi 30—35, a mozsarakkal 25—30 lövést leadni. A lőszer igen drága volt, egy-egy lövés átlag 5 akkori forintba került, összehasonlításul, egy forintért lehetett félakó bort venni, ami 30—36 liternek felel meg, egy igás ökör ára kb. 20 forint volt. Az ágyúk űrméretét akkor a lövedéke fontban kifejezett súlyával határozták meg, még a 19. szd. első felében is. Pl. a 6 fontos ágyúgolyó súlya kb. 2.75 kg volt, az ágyú űrmérete 96 mm, a 12 fontos golyó 5,5 kg súlyú volt, az űrméret 119 mm. A tüzérség tömör és üreges lövedéket használt, volt gyújtólövedéke is, kartácsa és láncos golyója. Mint seregvezér, Gusztáv Adolf felismerte a tábori tüzérség jelentőségét és kifejlesztette azt. Nála a tábori ágyú csöve rövidebb volt, a lövegtalp is könynyebb, lényegesen különbözött az ostromágyútól. A lövegeket űrméretük szerint szabványosította. Az ostromágyúk súlya 15 és 63 mázsa között volt, a tábori ágyúké 12, 18 és 27 mázsa. A legkisebb lövegek négyfontosak voltak, ezeket vagy egy ló, vagy 3 ember vontatta, ezek kartácsot is lőttek. A svéd ágyúk öntöttvasból készültek. A magyarok Tüzes Gábornak nevezték P. Angelus Gabrieli Gautieri de Nizza ferencesrendi szerzetest, aki Génuából származott, Győrött dolgozott laboratóriumban, robbanó, gyújtó anyagokkal kísérletezett. Leghíresebb volt Ignis pirotechnicusa, olthatatlan tüzet kiváltó találmánya. Ezzel főleg az ostromlott vár falán támadt rések betöltésére alkalmazott palánkokat, gerendákat gyújtották fel. A Budán zsákmányul esett több lőport megkapta kísérletezés céljára. Jutalmul püspöki címet is kapott. A HADJÁRAT anyagi alapjai Főleg XI. Ince pápa fáradhatatlan munkássága folytán, az ő diplomatái segítségével sikerült biztosítani az európai politikai alapot a törököt kiűző hadjárathoz, tekintélyes részében neki volt köszönhető az anyagi alap előteremtése is, ami hasonló fontosságú volt. Mint jó pénzügyi szakember, elsősorban a maga hatáskörében tett meg, mindent ezen a vonalon is. Megadóztatta erre a célra az egyházi vagyont, átengedett bizonyos jövedelmeket, a kolostori kincsekből is értékesíttetett vagy másfél millió forint értékben. Bankkölcsönök fedezetéül egyházi vagyont ajánlott fel. A vatikáni udvartartást a legegyszerűbbre csökkentette le, ismeretes, hogy 13 éven át ugyanazt az öltözetet viselte. Követői közül legismertebb a salzburgi érsek 360 ezer forintos adománya. Le kell rögzítenünk két magyar főpap adományát is, amiről nyugaton nem sokat írnak. Szelepcsényi György esztergomi érsek Bécs ostroma idején 493.000 forinttal járult a hadipénztárhoz, minden ezüstjét pénzverésre ajánlva fel, majd 117.000 forint értékű terményeit és 150.000 forint értékű ausztriai és morvaországi birtokait a felszabadító háború céljaira áldozva. Széchenyi György érsek 61.000 forinton kívül végrendeletében 180.000 forintot hagyományozott a magyar végvárak megerősítésére. Ő építtette fel a Sümeg városát kerítő védőfalat építtetett a győri, rákosi és keszői várakon. (Kollányi F.: Esztergomi kanonok 1100—1900. Esztergom, 1900.) Szelepcsényi hamvai Máriazellben nyugosznak, Mindszenty bíboroséi felett. A felajánlott összegeket a főpapok eredetileg egyházi célokra gyűjtötték. A német birodalmi gyűlésen 1663-ban ráolvasták a császárra, hogy elsikkasztotta a török elleni hadjáratra rendelkezésére bocsájtott pénzeket. Lipót közismert vér pazarlásairól, udvaroncait bőkezűen ajándékozta, fényes ünnepségeket rendezett. A hamis vádak alapján elítélt magyar főurak elkobzott vagyona nyomtalanul úszott el Bécsben — de a végvári magyar katonák éveken át nem kapták meg zsoldjukat. 1683 és 1685 között 10 millió forintot tékozolt el, amint azt a pápai és velencei követek jelentették a bécsi udvar évi jövedelme ebben az időben 7 millió forint volt. Szólnunk kell a magyarságot közvetlenül érintő anyagi terhekről. Azáltal, hogy Bécs csapatait Magyarországon teleltette beszállásolással, ami pl. 1683- 1684 telén az országra 8 millió forint értékű terhet rótt, ebből 3 millió a Dunántúl nyugati részére esett. Erdély a császár kezére kerülve, évi 400.000 forinttal adózott a háborús költségekhez. Ugyanekkor Alsó-Ausztriát 7 évre felmentették az elszállásolás alól. Pl. 1685- ben a háborús terhek 70 °/o-át Magyarország, a többit az örökös tartományok viselték. Egy 1681-ben Genfben megjelent munka írja: „Magyarország, mely hajdanában nagy kiterjedésű ország volt és a kereszténység elővédje és amely a legbölcsebb vélemények szerint semmivel kevésbé volt hatalmasabb, mint Európa legnagyobb és legjelentékenyebb államai, ma szomszédaira szorul, hogy a török hadaival és barbárságával szem 12