Hadak Útján, 1993 (45. évfolyam, 426-431. szám)

1993-01-01 / 426. szám

A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLV. évfolyam 1993. január — február 426. szám Beköszöntő — 1993 Minden esztendő elején megírjuk a szokásos közhelyeket, az év küszöbének átlépését, a visszatekintést és a reménykedést a jobb holnapokban. Megköszönjük a Mindenhatónak, hogy megérhettük az Újesztendőt és kérjük a további segítségét. Ezt kellene írni, azonban mégis csak illik magunk mögé nézni, s elmondhatjuk, nem sok bíztató eredményt jegyezhetünk fel a közelmúltból történelmünk kalendáriumában. Egyetlen jó pontunk, hogy Hazánk hosszú évtizedek óta nem örvendezett olyan nemzetközi elismerésnek, mint most. De csak ezt kell elkönyvelni, semmi mást. A belső dolgokról hallgatni kell, azt nem ismeri a külföld és talán jobb is. Van éppen elég baja Európának. Rosszabbul áll ma, mint bármikor a második világháború után, mind gazdaságilag, mind politikailag. A vezetők tudatában vannak népszerűtlenségüknek, nem képesek céltudatos politikát folytatni, ezért nem lépnek fel erélyesen Szerbiával szemben. Az az esemény, ami Jugoszlávia szétesését jelentette az elmúlt évben számunkra, csak ideiglenes megnyugvás volt. Tudtuk, hogy nem fog simán befejeződni. Szlovénia simán, könnyen, Horvátország annál nehezebben, harcokkal, súlyos áldozatokkal szerezte meg az önállóságát. Amit mi magyarok ebben elkönyvelhetünk, hogy megroppant a Kisantant és leszűkült a trianoni tákolmány. A szerbek továbbra is tűzfészke Balkánnak és most már Európának. Hazánk déli része nincs biztonságban, a Vajdaságban élő magyarok helyzete veszélyesebb, mint valaha. Északi területen is felbomlott a rend. A Benes-féle mesterséges állam megszűnése számunkra öröm, de a gyűlölködő szlovák nacionalizmus sok bajt fog okozni a területén élő magyarjainak és a többi nemzetiségnek. Három oldalon szenvednek az elszakított testvéreink, most volna szükség Magyarországnak egy aktív és a nemzetközi érdekeket felismerő és a magyar kérdést nem elszigetelten látó kormányra. Csak olyan revízióban reménykedhetünk, amely az európai kontinentális keretben beleilleszkedik. Ma már nincs szovjet megszállás, szabadon cselekedhetünk. Igaz, hogy a régi kiszolgálók a visszarendeződés reményében mindenütt lábat állítanak, mert ma is zavartalanul élvezik gyalázatos tetteik soha meg nem érdemelt, de bőven kiosztott jutalmát. Kormányunk túlzott óvatossága láttán a magyar népnek kellene sarkára állni, sajnos a több évtizedes elnyomás félelme alól a nemzet még nem tért magához, de merjük remélni, hogy ebben az esztendőben levetkőzi a közönyt és újjáéleszti azt a lángot, amely a magyar feltámadás útját bevilágítja. Nekünk, hazánkon kívül élő magyaroknak — a még meglévő nemzeti emigrációnak — szent kötelessége segíteni ebben mind a kormányt, mind az otthoniakat. Egységesen kellene segíteni, bár az egységet már régen megbontotta a tudatosan beépített baloldali politika. De még így is sokat tehetünk hazánk érdekében a befogadó országok politikusainak és befolyásos vezetőinek helyes tájékoztatásával. Ez volt az MHBK vezetőség év elején Clevelandban megtartott kétnapos konferencia tárgysorozatának egyik legfontosabb pontja. Borbás Károly

Next